Szerelem volt-e, vagy csak kaland? Netán kétségbeesett menekülés, miközben a végzet keselyűje keringett körülöttük? A férfi 57 éves volt, egykor hatalmas, bukott forradalmár, nős. A nő 29, súlyos beteg, meg nem értett művész, férjezett. Két külön világból származtak, csak ideáikban osztoztak. Közös történetük rövid, mégis megvan benne minden, ami egy latin-amerikai drámához kell: szenvedély, féltékenység, bosszú, gyilkosság, szépség.
Lev Trockij (1879–1940) földönfutóként, egy olajszállító hajón érkezett Mexikóba. Menedéket keresett, mióta Sztálin száműzte birodalmából. Sehol sem látták szívesen a bolsevik hatalomvétel és a polgárháborús vörösök híres-hírhedt vezetőjét. Törökország, Franciaország, Norvégia megtűrte ideig-óráig, de mindig tovább kellett állnia. Amikor 1937 első napjaiban partra lépett Tampico kikötőjében, rendőrök és bámészkodók között tarka ruhás nő várta.
Frida Kahlo (1907–54) naivan csodálta a szovjethatalmat, őszinte, lelkes mexikói kommunista volt, akárcsak a férje. Diego Rivera, a népszerű, befolyásos festőművész járta ki Cárdenas államelnöknél, hogy az ország befogadja üldözött hősüket és nejét. A Rivera házaspár tisztelete jeléül felajánlotta nekik második otthonukat, a Casa Azult, őrökkel, riasztóberendezéssel, befalazott földszinti ablakokkal biztosítva.
Frida gyakran benézett a vendégekhez. Trockij személyi titkára, Jean van Heijenoort emlékei szerint a két elvtárs nyomban flörtölni kezdett egymással. Angolul társalogtak, tudván, hogy Trockijné nem ért ezen a nyelven; Natalja Szedova persze átlátott a szitán. Az illegalitásban edződött férj, tapasztalt konspirátorként, marxista könyvek lapjai közé rejtette vágyakozó üzeneteit, úgy nyújtotta át Fridának.
A házigazda művészpár házassága éppen válságban volt. A férj bolondult a feleségéért, de közben folyamatosan akadtak más női is. Frida, akit ifjúkori balesete óta fájdalmak gyötörtek, szintén tartott alkalmi szeretőket; férfiakat, nőket. Csakhogy Diego kikezdett Frida húgával, Cristinával is, ami még náluk sem fért bele. Gyanús, hogy Frida bosszúra használta Trockijt, a légyottokat Cristina lakásában bonyolították le.
Pár hónap után abbamaradt a furcsa viszony: Natalja megelégelte, Frida megunta. Az emigráns pár még azon a nyáron kiköltözött a biztonságos „kék házból”. Eltávolodtak politikailag is, mert Riveráék nem voltak hajlandók megtagadni Sztálint. Miután „a júdás Trockijt” utolérte a bosszú, a nyomozók letartóztatták Fridát, aki ismerte a jégcsákányos merénylőt, Ramón Mercader NKVD-ügynököt. Bizonygathatta, hogy nem volt a cinkosa.
A liaisont Frida Kahlo ecsete örökítette meg maradandón. Egyik leghíresebb önarcképét a száműzöttnek ajánlotta röviddel szakításuk után, november 7-én – a forradalom évfordulója egyúttal Lev Davidovics születésnapja is. A Függönyök között című festményen Fridát színes ruhában látjuk, kirúzsozott ajakkal, szoknyáján oroszos motívumok, kezében virágcsokor és cédulára írt üzenet: „Para Leon Trotsky, con todo cariño”, azaz „minden szeretetemmel”.