Komoly lelkiismereti válsággal kell megküzdeniük mindazoknak, akiket hazamenekítettek Afganisztánból. "Barátainkat és kollégáinkat hagytuk magunk után. A tálibok most házról házra kutatnak utánuk. Hittek bennünk, kötelességünk, hogy megmentsük őket.” A drámai szavak Arif Oryakhailtól származnak. Az afgán orvos az Olasz Fejlesztési Együttműködési Ügynökségnél (AICS) dolgozott, de a tálibok hatalomátvétele miatt egyike volt azoknak, akik hirtelenjében voltak kénytelenek elhagyni Afganisztánt és Olaszországba repült. Egy sor olasz lap foglalkozott az esetével. Láthatóan még mindig az eltelt napok hatása alatt van, sokszor kénytelen félbeszakítani mondanivalóját, nem tudja elfojtani az érzéseit.
Hétfőn szállt le a római Fiumicino repülőtéren a gép, amely kimenekítette a túlnyomórészt olasz állampolgárokat az afganisztáni pokolból. Rendkívül fárasztó úton volt túl a hetven utas, köztük a kabuli olasz külképviselet munkatársai, a diplomáciai személyzet, az Afganisztánban dolgozó munkatársak és családtagjaik. A hazaérkezettek úgy érzik, sok olyan személyt hagytak Afganisztánban, akikre mindig számíthattak. „Többen segítettek kórházakat építeni, számos orvost képeztünk ki, köztük nőket, akik most komoly veszélyben vannak” – figyelmeztetett a Corriere della Serában Domenico Frontoni, az AICS logisztikai szakértője.
„Indulás előtt megijedtünk, az utcákon káosz uralkodott, lövöldözést hallottunk a repülőtéren, és azt sem tudtuk, hogy fel tudunk-e szállni" – magyarázta Pietro Del Sette, aki 11 éve dolgozik Afganisztánban, a mezőgazdasági ágazatban. A járaton utazhatott néhány afgán család is, összesen 17 ember, akiket érkezésükkor koronavírus tesztnek vetettek alá. Egyikük sem adott pozitív mintát. Egy teljesen más világba csöppentek bele. „Igencsak próbára tették őket és kezdetben meg is rémültek, de mindinkább kezdenek rájönni arra, hogy végre biztonságban vannak” – mutatott rá Francesca Basile, az olasz Vöröskereszt munkatársa. Hozzátette ugyanakkor, csak akkor nyugodnak meg teljesen, ha biztató híreket kapnak barátaikról és rokonaikról, amire egyelőre nincs kilátás. A hazaszállítottakat az abruzzói Roccarasóban található katonai logisztikai központba szállították, várhatóan néhány napot töltenek itt.
Továbbra is tisztázatlan Afganisztán sorsa, csak az biztos, hogy sok olyan személynek kellene segíteni abban, hogy Olaszországban leljenek menedékre, akik az ott dolgozó olaszokkal működtek együtt. „Kezdetben úgy tűnt, van remény arra, hogy Afganisztán újra felvirágozhat” – mondja Del Sette. Ezek a remények azonban később szertefoszlottak. Nem csak ő érzi így, hanem a fent idézett Arif Oryakhail afgán orvos is. „Elmenekültem a hazámból, de 2001-ben visszatértem, hogy segítsek a nemzetközi koalíciónak újjáépíteni Afganisztánt. Kudarcot vallottunk" – ismeri el. Családja már biztonságban van, közvetlen hozzátartozói napokkal korábban tértek vissza Olaszországba.
Mario Draghi miniszterelnök ígéretet tett arra, hogy Olaszország senkit sem hagy magára Afganisztánban, és „megvédi az afgán állampolgárokat”. „Európai partnereinkkel együtt dolgozunk azon, hogy olyan megoldást találjunk a válságra. Meg kell védeni az emberi jogokat, különös tekintettel a nőkére” – fejtette ki az olasz kormányfő. Összesen 25 olasz katona maradt a tálibok által elfoglalt országban, azzal a feladattal, hogy megkönnyítsék az olaszoknak segítő afgán állampolgárok Itáliába küldését. Olyanokról van szó, akiket már régóta Heratban foglalkoztatnak. Nemcsak a kormányhivatalok dolgozói rekedtek Afganisztánban, hanem az orvosi és humanitárius személyzet is, amelynek tagjai évek óta egy modernebb Afganisztánért dolgoztak. A szintén hazatért Michele Bertelli, a kabuli kórház munkatársa közölte, jelenleg mintegy 100 beteget ápolnak Kabulban, sokan sérültek meg az elmúlt napok erőszakos cselekményeiben. „A szívünk még ott van velük. Sokan hosszú évek óta dolgoztak nálunk, reméljük, hogy el tudjuk hozni őket” – mondta a Corrierének Giovanni Grandi, az AICS kabuli irodájának vezetője. Még mindig a város térképét tartja a kezében. Mintha még mindig új projekteket tervezne. Pedig maga is tudja, ezekből már semmi sem valósulhat meg.
