Lelkesen regélt a kormány a fürgén oltó magyar nyusziról és a lassan cammogó európai teknőcökről, akik a balga brüsszeli bürokrata bocikra bízták a vakcinabeszerzést. Aztán a tanmese egyszer csak félbemaradt. Az illetékesek rájöttek a csattanóra, hogy a célszalagot nem a kevélykedő nyulak, hanem az elszánt teknősök szokták előbb átszakítani. Gyorsan lekerekítették a történetet, leintettnek tekintve a futamot. De hiába kapcsoltak el, a vakcinaverseny azóta is tart. A teknőcök felvették a nyúlcipőt és az a szomorú igazság, hogy mi leszakadóban vagyunk.
A számok magukért beszélnek: miközben az elmúlt tíz hétben az EU tagállamai átlagban 47,3-ról 73,4 százalékra tornászták fel az oltási programba bevont felnőttek arányát, hazánkban ez az adat alig változott: 62,6-ról 66,7 százalékra.
Ez a megtorpanás aligha "Brüsszel", vagy az oltásellenesnek bélyegzett ellenzék hibája. Az oltási lendület azután tört meg, hogy május 21-én Orbán Viktor jelentős lazításokat jelentett be. A júliusi, a maszkviselést megszüntető, a védettségi igazolványt szinte feleslegessé tévő könnyítések pedig tovább fékezték a tempót. Hiába tervezett a miniszterelnök május közepére 6 millió (legalább egy dózissal) beoltottat, az máig nem lett meg. Orbán mégis elengedte a gyeplőt, félt konfrontálódni a vakcinákat elutasítókkal, és a részlegesen fenntartott korlátozásokkal finoman az oltópontok felé terelni őket. Kormányunk majdnem teljesen újranyitott, megtapsoltatta magát, majd a sikerpropagandáról a szexuális kisebbségekhez tartozó honfitársaink elleni uszításra váltott.
Csak aztán nehogy ebből is tanmese legyen, melyben a miniszterelenökünk a nyarat gyűlöletkeltéssel eltékozló tücsök, más európai vezetők pedig az őszi hullámra oltásokkal szorgosan készülő hangyák szerepét töltik be. Annak a fabulának ugyanis könnyen tragikus vége lehet.