A nonprofit szektorban tevékenykedő önkéntes segítők becsült száma 366 ezer fő. Az általuk teljesített 46 millió munkaóra több mint 22,3 ezer teljes munkaidős foglalkoztatott munkaidejének felel meg, munkájuk értéke 73 milliárd forintra tehető – áll a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 2019-es állapotokat tükröző kimutatásában. A lakossági segítség különösen a kisebb szervezetek számára jelentős.
– Az elmúlt húsz-huszonöt évben rengeteget tisztult a kép – hangsúlyozta lapunknak F. Tóth András, az Önkéntes Központ Alapítvány ügyvezető igazgatója. Annak idején a többség nem tudta, mi fán terem az önkéntes tevékenység. Az emberek a fogalom jelentésével se voltak tisztában, nem értették, mi a jó abban, ha valaki „ingyen dolgozik”.
Az elmúlt évek, évtizedek során az önkéntesség nem csupán elfogadottá, hanem népszerűvé is vált Magyarországon – állapította meg F. Tóth András. A társadalom nagy részében tudatosult, hogy az önkéntesség nem izzadtságszagú kötelezettség, hanem olyan nemes és hasznos cselekedet, amely lehetőséget teremt a tapasztalatszerzésre vagy akár a kapcsolatteremtésre is. Sokakat – folytatta – elsősorban a tenni akarás vezérel: érzékelik a társadalomban meglévő feszültségeket, szeretnének közreműködni azok enyhítésében. Az alapítvány ügyvezető igazgatója példaként a Budapest Bike Maffiát említette, amelyet tíz éve „bringások” hoztak létre, hogy ételadományok gyűjtésével és eljuttatásával segítsenek hajléktalanokon.
„Senki nem kérdezte, ki vagy, mit akarsz, honnan jöttél, mivel foglalkozol. Ott a kenyér, ott a vaj, ott a felvágott, csináld! Ez nekem pont megfelelt” – meséli saját történetét a Budapest Bike Maffia oldalán Annaházi Dénes önkéntes, aki beépítette az életébe, hogy heti két alkalommal részt vesz a szervezet munkájában.
„Az ételpazarlás problémája régóta foglalkoztatott, de csak magamban dohogtam. Nonszensz, hogy mennyi ételt dobnak ki nap mint nap, miközben rengeteg az éhező, rászoruló. Csak össze kéne kötni a két végpontot, gondoltam, de persze ez nem ilyen egyszerű. Ezért nagyon örültem, amikor az egyik újságcikkben azt olvastam, hogy valakik végre ráugrottak erre, azon dolgoznak, hogy lehetőleg minél kevesebb étel menjen a szemétbe és jusson el a rászorulókhoz” – ez már egy másik önkéntes, Beliczai Bea beszámolója.
F. Tóth András szerint a Budapesti Bike Maffia a profi kommunikációra is példa. Az Önkéntes Központ Alapítvány ügyvezető igazgatója biztosra veszi: ha felmérést készítenének arról, hogy a közvélemény milyen hajléktalanokat segítő szervezetek létezéséről tud, a legtöbben a Budapest Bike Maffiát mondanák első helyen.
A nonprofit szektor egy része ódzkodik a professzionalizmustól, attól tart, hogy ez olyasfajta intézményesüléssel jár együtt, ami kiöli a lényeget a spontán civil kezdeményezésekből. A kettő azonban – állítja F. Tóth András – egyáltalán nem zárja ki egymást. Ellenkezőleg. Azok a civil szerveződések igazán sikeresek, amelyek – működésük megszervezésétől kezdve a kommunikációig – profi módon képesek menedzselni saját tevékenységüket, és ezzel népszerűsíteni az általuk felvállalt társadalmi célokat. A téma szakértője egyértelműnek tartja, hogy a trendek a jó értelemben vett professzionalizálódás irányába mutatnak a civil szférában.
