Nem könnyű szembenézni a múlttal, s nem csak Európának ezen a fertályán. Nyugaton sokan ma is nehezen tudják elfogadni, hogy a gyarmatosítást nagyon megszenvedte az adott társadalom, s a hősként ünnepelt politikusok, hadvezérek a gyarmatok szemében diktátorok voltak. Olaszországban a múlttal való szembenézés nehézkesebben alakult, mint Nagy-Britanniában, Németországban, vagy Olaszországban.
Ezt jelzi az is, hogy a római Gyarmati Múzeumot, ami a nemzeti büszkeséget volt hivatott erősíteni, csak a hetvenes években zárták be. Most azonban újra megnyitják, alaposan átalakítva. Az 1994-ben Szomáliában meggyilkolt olasz újságíróról, Ilaria Alpiról elnevezett Olasz Afrika Múzeum az Őstörténeti és Néprajzi Múzeum, azaz a „Museo delle Civiltá” hatalmas épületében lelt otthonra, az olasz főváros Európa, azaz E.U.R. negyedében. A helyszín megválasztása nem véletlen. Egykor itt volt Mussolini rövid életű birodalmának közigazgatási központja.
Gaia Delpino, aki a múzeum egyik állandó kiállítását tervezi, a Neue Zürcher Zeitungnak elmondta, sokan nem is gondolnák, hogy egy-egy tárgy mögött mennyi szenvedés lehet. Ilyenek például az arcmaszkok. „Rengeteg erőszakról árulkodnak. Az emberek nem önként vállalták, hogy az anyagot az arcukra kenjék. Attól féltek, megfulladnak”.
Mint mondja, Olaszország emlékezni akar a gyarmati múltjára. Itáliában a gyarmatosítást a Mussolini-érában ünnepelték, majd elhallgatták, most pedig újra sokat foglalkoznak a témával, amiben szerepe lehet az amerikai Black Lives Matter mozgalomnak is.
A kiállításon megannyi érdekes tárgyat sorakoztatnak majd fel. Találhatunk itt magassarkú cipőt, ugyanis az elegáns nápolyi vagy bergamói hölgyeknek, az új európai divat szerint készült lábbelit Afrikában készítették. A vitorláshajók modelljeivel azt szemléltetik, Afrika szarvánál, tehát a mai Etiópia-Dzsibuti-Szomália által körülölelt részen fogott halat konzervként szállították Olaszországba. Összesen 12 000 Líbiából, Szomáliából, Etiópiából és Eritreából származó tárgyat tárolnak kiterjedt raktárhelyiségekben.
Az egykori római Gyarmati Múzeum nem is magáról a gyarmatról szólt, hanem a gyarmatosításról, a kizsákmányolásról. Ez is a fasiszta rezsim agymosásának volt az egyik eszköze. A kiállítással az olaszokat gyarmatosítókká akarták nevelni, hogy így ösztönözzék a kivándorlást és az afrikai befektetéseket.
"A legtöbb darab nem különösebben értékes. Kizárólag a tárgyak hasznosságáról szólt, nem akarták dokumentálni a kézműves vagy művészi készségeket." – mondja Gaia Delpino. A Gyarmati Múzeumban nem vezettek nyilvántartást, a tárgyak átvételét és eredetét nem rögzítették, ezért némiképp zsibvásár benyomását keltette. A Gyarmati Múzeumot az 1970-es években bezárták, és a feledés homályába merült.
Négy évtizeddel később, 2010-ben kezdték leltározni és tisztogatni a tárgyakat; négy restaurátor még most is türelmesen dolgozik a polcok és dobozok között. Az új kiállításon a régi tárgyait az olasz gyarmattörténet kontextusában mutatják be. Aki kíváncsi ezekre a darabokra, nem kell megvárnia a későbbi megnyitót, mivel a raktárban is lehet időutazást tenni.
A múzeum állományának csaknem fele fegyver: kardok, lándzsák, pajzsok és így tovább. Delpino ezt így magyarázza: „Főleg 20 és 40 év közötti férfiak mentek Olaszországból a gyarmatokra, és őket a fegyverek érdekelték.”
Olaszországban a gyarmati múlt nem rögzült annyira az emberek tudatában, mint Portugáliában, Spanyolországban, Franciaországban vagy Nagy-Britanniában. Ennek az az oka, hogy Itália nem hozott létre olyan kiterjedt és tartós gyarmatbirodalmat, mint ezen államok. Ne feledjük, hogy az egységes Olasz Királyságot csak 1861-ben kiáltották ki. Az olasz gyarmati terjeszkedés is csak a XIX. század végén kezdődött a liberális kormányok alatt, majd a fasizmus alatt új lendületet kapott. Ez lényegében Afrika szarvára és Líbiára korlátozódott. Albánia megszállása a II. világháborúban rövid életű volt, Görögországé kudarcot vallott. A „Duce” Augustus császár utódjának tekintette magát, és vissza akarta állítani a Római Birodalmat. Olaszország afrikai háborúi közül az etiópiai volt a legvéresebb. Az olaszok 420 000 katonával hatoltak be és 200 000 telepest vonultattak fel. Makacs ellenállásba ütköztek, amelyet mérges gáz bevetésével törték meg. 1936 májusában Mussolini kikiáltotta az új "Impero"-t
Az olasz gyarmattörténet kritikai vizsgálata a háború befejezése után nem kezdődött el, részben azért, mert a fasisztákból demokratákká vált tisztviselők és katonatisztek tartottak egy kollektív lelkiismeret-vizsgálattól. A római gyarmati minisztériumot 1953-ban feloszlatták.
Ma újra előkerült ez a kérdés, igaz, más formában. Mario Draghi miniszterelnök áprilisi tripoli látogatása után a Corriere della Sera című lapban jelent meg az az elképzelés, mely szerint Róma segíthetne a Tripoliban található fontos olasz gyarmati épületek helyreállításában. Az olasz elképzelések mögött azért nem csak önzetlenség áll: Itália így akar egyfajta hatalmi ellensúlyt képezni Líbiában, ahol mind erősebbé vált Törökország és Oroszország befolyása.
