Egy termék használatakor erősen ajánlott megfogadni a gyártó utasításait – legyen szó mondjuk háztartási gépekről, de akár egy tisztítószernél sem járunk rosszul, ha tudjuk, hol, hogyan és milyen mennyiségben kell használni. Merthogy a gyártó tudja – tesztelte, vizsgálta, ellenőrizte és felelős érte –, hogy mikor hasznos a termék és mikor lehet baj. Rejtély, hogy ez épp az életmentőnek beharangozott oltásoknál miért nincs így.
A kormány négy napon belül kétszer ment durván szembe az ajánlásokkal. Az Egészségügyi Világszervezet csütörtökön üzente meg, hogy a tudományos adatok egyelőre nem igazolják a harmadik, megerősítő koronavírus elleni vakcina beadásának szükségességét, mire Orbán Viktor másnap közölte: augusztustól megnyitják a harmadik oltást. Hogy pontosan kinek és mit, azt nem mondta, Kásler Miklós pedig főnöke szavai nyomán azzal állt elő, hogy az EMMI „a szakirodalomra támaszkodva” másfajta vakcinát javasol harmadiknak, mint az első kettő, mert az úgy hatásos, de tényleg. Erre a Pfizer magyarországi vezetője lapunknak azt mondta: mivel klinikai vizsgálatok nem támasztják alá, jelenleg nem támogatják az oltóanyagok keverését.
A kormány megy a saját feje után, a szakértők egy része azt dalolja, amit Orbánék hallani akarnak, mire a kabinet a szakértőkre hivatkozva megy tovább. Egymás vállát lapogatják, hogy jó lesz így, aki meg nem ért egyet, az nemzetietlen, árt, meleg, Brüsszel – a sor folytatható. A módszer nem ismeretlen; ez történt az elbaltázott kontaktkutatással, a háromszáz milliárdért beszerzett és nagy részben soha nem használt lélegeztetőgépekkel, a szükségesnél jóval kevesebb teszteléssel, a különböző átoltottsági számokhoz kötött lazítással is.
Miután kiderült, hogy - elsősorban az idősekre ráerőltetett Sinopharm miatt - lyukak vannak a védettségen, a kormány kommunikációs értelemben menekülőre fogta; ötletel, kombinál, kockáztat, össznépi totót csinál az oltásokból, és hárítja a felelősséget. Végzi a megszokott dolgát, akár a józan ésszel vagy a széllel szemben is.