A kormány az oktatás utolsó tartópillérét is kirúgni készül a pedagógusképzés öncélú átalakításával - panaszolja közleményben Pilz Olivér. A Tanítanék mozgalom meghatározó arca szerint ugyanis a Köznevelés-stratégiai Kerekasztal legutóbbi ülésén az derült ki, hogy a kormány úgy nyúlna bele a pedagógusképzés tartalmi szabályozásába, hogy az a sem nemzetinek, sem alaptantervnek nem nevezhető (viszont kormány- és NER-kompatibilis) NAT szellemében „készítse” fel a leendő pedagógusokat a munkájukra.
A pedagógusképzésben részt vevő egyetemek már meg is kapták az ukázt, írja Pilz, hogy a NAT-on és a kerettanterven túlmutató tartalmak csak nagyon indokolt esetben maradhatnak a képzési tervben, s a továbbiakban a cél az lesz, hogy a tanárok a középszintű érettségire legyenek képesek felkészíteni tanítványaikat.
Azt az ellentmondást, hogy egyetemre bekerülni két éve – épp e kormány újítása értelmében – már csak emelt szintű érettségivel lehet, úgy próbálják feloldani, hogy az emelt szintű érettségire felkészítő tanároknak egy plusz egyéves, nem nappali rendszerű képzésen kell majd részt venniük.
Ezzel viszont - a szakember értelmezésében - a kormány is belátja, hogy a pedagógus életpályának nevezett kreálmánya megbukott, hiszen nem elég a gyakornok, pedagógus I, pedagógus II, mesterpedagógus minősítés, ezután szükség lesz A és B kategóriás tanárokra is.
A kimondott célja az átalakításoknak, hogy a tanároktatás követelményeinek könnyítésével több hallgató jusson el a diploma megszerzéséig – azaz csökkenjen a jelenlegi több tíz százalékos lemorzsolódás. "Persze tudjuk, hogy nem arra kell figyelnünk, amit a kormány mond, hanem amit tesz: a képzési követelmény átszabása nem más, mint az illiberális „kultúrharc” része", magyarázza Pilz.
Aki szerint az esetleges mennyiségi növekedés viszont nyilvánvalóan a minőség rovására megy. (A növekedés azért esetleges, mert bár az intézkedés üzenete az, hogy „Gyertek, mert így könnyű diplomát szerezni!”, ugyanakkor a pályakezdők garantált bérminimumot alig elérő fizetése, a munkakörülmények és a pálya nehézsége nem fog tömegeket motiválni, hogy a diplomaszerzésen túl ténylegesen iskolában dolgozzon.
"Nem győzzük elégszer hangsúlyozni, hogy az oktatásban tervezett bármely változtatás – és különösen az oktatási módszerek megváltoztatása – lehetetlen a tanárok és oktatók tömeges támogatása, együttműködése nélkül", szögezte le Pilz. Ezek hiányában az oktatási reformok nem érhetnek el áttörést.
A pedagógusképzésben a tartalom mellett egyébként sokkal nagyobb gond, hogy a felsőoktatási intézményekben az oktatási tevékenység másodrendű, mélyen alulfinanszírozott, alacsony presztízsű. És arról a tanártársadalom nem hallott, hogy ezen a finanszírozáson javítani szeretne a kormány.
De még nagyobb gond, hogy nem foglalkoznak az oktatott pedagógiai módszertan modernizálásával, egyáltalán a módszertan arányának jelentős – kreditekben is mérhető – növelésével az egyetemi évek alatt. Mert Pilz szerint a legfontosabb ez lenne. Hogy a hallgatók elsajátíthassák a legmodernebb módszereket (és legyenek ilyen továbbképzések a már pályán lévőknek is): probléma-, projekt-, és tapasztalatalapú tanítást, képesség- és készségfejlesztést, autonóm és kritikus gondolkodásra nevelést, együttműködésen alapuló tanítási-tanulási módszereket. Tanulmányaik során találkozzanak az iskolai gyakorlatuk alatt hátrányos helyzetű tanulókkal, ismerkedjenek meg sokkal több helyi „jó gyakorlattal”, jussanak el tehetséggondozó iskolákba is…
És segítsék módszertani felkészülésükben a hallgatókat az egyetemi oktatókon kívül gyakorló tanárok és trénerek. Persze a pedagógusképző egyetemi karok módszertani megújulásához ki kellene dolgozni az egyetemi oktatók pedagógiai továbbképzési rendszerét is.
Mindezek nélkül csak a kérdések maradnak az új „ötlettel” kapcsolatban:
Mi lesz, teszi fel a kérdést a pedagógus, ha egyszer változik a NAT, akkor az „ezen képzett” pedagógusok mehetnek a kukába, újra vissza kell állniuk a startvonalra, mint már egyszer ez megtörtént velük az „életpálya-modell” bevezetésekor?
És Pilznek számos hasonlóan fontos kérdése van:
Mivel a NAT a középszintű érettségin a B1-es (alsó-középhaladó) szint elérését célozza meg, e terv szerint nyelvtanár lehet majd az is, aki „kicsit pötyögi” a nyelvet?
Mikor kezdik meg a NAT alapján egy év múlva a gimnáziumokban is megjelenő (a szakképzésben pedig már évek óta bevezetett) komplex természettudomány tanítására alkalmas tanárok képzését?
És mi lesz, ha egy „B kategóriás” tanártól a tanuló olyat merészel kérdezni, ami nincs benne a NAT-kompatibilis tankönyvében?
