Villámgyors góllal indult a finálé, a jobb- és balhátvéd, azaz Trippier és Shaw összejátékának köszönhetően utóbbi az Eb-döntők történetének leggyorsabb gólját szerezte 116 másodperc után. A korábbi rekordot a spanyol Jesus Maria Pereda tartotta, aki az 1964-es döntőben 317 másodperc után talált be a Szovjetunió ellen.
Az első negyedórában hatalmas tempóban futballoztak az angolok, és több veszélyes akciót vezettek, de nem tudták növelni előnyüket. Az olaszok bő húsz perc után átvették a játék irányítását, rengeteg apró passzal próbálták felépíteni támadásaikat, de a visszahúzódó és betömörülő angolok kiválóan védekeztek.
A fordulást követően sem változott a játék képe, az olaszok sokkal többet birtokolták a labdát, és főként Chiesa révén egyre veszélyesebbé váltak, az angolok pedig csak egy-egy szögletnél kerültek a rivális kapujának a közelébe. Az olasz fölény végül a 67. percben érett góllá, a védő Bonucci egyenlített. A Juventus futballistája 34 évesen és 71 naposan az Eb-döntők történetének a legidősebb gólszerzője lett, megdöntve a német Bernd Hölzenbein rekordját, aki 1976-ban 30 évesen és 103 naposan talált be Csehszlovákia ellen.
A hajrában a csata inkább a középpályán zajlott sok szabálytalansággal, és még egy pályára berohanó szurkoló is megzavarta a játékot.
A hosszabbításban az olaszok tűntek fáradtabbnak, a friss angol cserék felpörgették a ritmust, de az eredmény nem változott, így az Eb-k történetében másodszor, 1976 után a 11-esek döntöttek a trófeáról.
Gareth Southgate, az angolok szövetségi kapitánya Jadon Sancho és Marcus Rashford személyében két játékost is közvetlenül ezt megelőzően küldött pályára, de mindketten hibáztak, ahogyan Bukayo Saka is, az olaszok hőse így a 22 éves kapus, Gianluigi Donnarumma lett.
Utóbbit választották az Eb legjobbjává, míg Bonucci a döntő legértékesebb játékosa lett.
