Megnyugtató, hogy ennyire ráérnek. Varga Judit igazságügy-miniszter kalászokat morzsolgatni és szénabálákon ücsörögni, Szijjártó Péter külügyminiszter más országok (mostanában például Szlovénia) belügyeit megoldani, Orbán Viktor pedig „ellenzéki” lapokat vásárolni. Még szerencse, hogy Habony Árpád nem azt adta parancsba neki: vegyen egy példányt minden kormánybarát orgánumból – egyrészt megvette azokat már rég a mi pénzünkből szerkesztőségestül, másrészt egy pótkocsis kamion is kevés lett volna, hogy mindet hazavigye.
Így, hogy csak a kormánykritikus médiából kellett bevásárolnia, kényelmesen a hóna alá csaphatta a vérszegény paksamétát: ha jól láttam (szerencsére épp arra járt egy operatőr), a 168 Órát, az ÉS-t, a HVG-t, a Hócipőt, a Magyar Narancsot és a Népszavát tudta begyűjteni. Ha korábban ébred, vehetett volna még egy Magyar Hangot is, de ennyi: a magyar közéleti sajtóban – amelynek természetesen az összes kiadványára előfizet a Miniszterelnökség, tehát fölösleges volt Orbánnak eljátszani a nép közé ereszkedéses stand up comedy-t –, nincs több nyomtatott lap, amelyet ne a kormány szerkesztene. Egy napilap, egy viszonylag széles elérésű hetilap és hetente-kéthetente megjelenő értelmiségi réteglapok az egyik oldalon - a másikon pedig az összes megyei lap, két országos napilap, két hetilap. És akkor még csak a demokráciákban példátlan sajtóhegemóniát megtestesítő KESMA-birodalom leggyengébb, print lábáról beszéltünk.
Lehetséges, hogy csak nekem tűnt úgy, de mintha csalódottságot láttam volna a végén kormányfő arcán: eddig talán maga is elhitte, amit úton-útfélen hangoztat, hogy micsoda média-ellenszélben kell naponta megharcolnia a magyar igazságért. Mondjuk most, hogy a kezében van, akár bele is lapozhatna: hátha találna még egy-két információt, ami nem úgy van, ahogy mondani szokta.