A luxemburgi külügyminiszter fenntartja véleményét, miszerint Orbán Viktor nem való Európába, de ő ezt már a menekültválság óta mondja. Asselborn megjegyezte: pontosan tudja, hogy a magyarokat nem lehet kizárni az unióban, de itt nem is a népről van szó. Az uniónak azonban össze kell fognia, és ez már meg is indult, mármint hogy politikailag teljesen elszigetelődjön a kormányfő. Közben pedig reménykedik, hogy a jogászok megtalálják a kellő eszközt a Fidesz ellen.
Ezzel arra utalt, hogy a Bizottság előkészületeket tett a kötelezettségszegési eljárás megindítására. Levelet küldött Budapestre, kifejtve benne, hogy Budapest megsérti az EU értékeit. A magyar fél pedig válaszol, ha úgy látja jónak. Ám utána érkezik az újabb üzenet, amely azt tartalmazza, hogy ha nem változik semmi, akkor az ügy az Európai Bíróság előtt köt ki. Asselborn reméli, hogy a testület lesz annyira bölcs és helyes döntést fog hozni.
Mind a három német nagy párt kancellárjelöltje keményebb fellépést sürget Orbán Viktor ellen, azzal a különbségek, hogy a zöldek képviselője az LMBT-törvény miatt az uniós anyagi támogatásokat is visszafognák. Ám a tegnapi, újabb vitában Laschet és Scholz, a CDU, illetve az SPD nevében arra figyelmeztette Baerbockot, hogy ez nem megy, mert a jogállami mechanizmust csak ott lehet bevetni, ahol brüsszeli pénzek vannak veszélyben. Vagyis nem elegendő, hogy a magyar fél nem tartja be az európai értékeket.
A kereszténydemokrata politikus ugyanakkor rámutatott, hogy minden jogos bírálat mellett nem szabad frontális támadást indítani a keleti tagok ellen, meg kell találni a módját, hogy a földrész középső és keleti országai visszataláljanak az európai útra. Mind ő, mind szociáldemokrata kollégája fontosnak nevezte, hogy várják meg, mint mond az Európai Bíróság, tehát hogy Magyarország valóban megszegi-e az alapelveket, pl. az igazságszolgáltatás függetlensége kapcsán.
Macron szerint az EU-ban szembe kell szállni az erősödő illiberalizmussal, de szerinte itt nem Orbánról van szó, noha a homofób magyar jogszabály váltott ki igen heves szócsatát Brüsszelben. A francia elnök úgy fogalmazott, hogy itt kulturális-civilizációs csata zajlik, amit meg kell vívni. Merthogy azt tapasztalni: a magyaroknál, lengyeleknél és másoknál romlik a társadalom gondolkodásmódja, mentalitása. A gond sokkal mélyebb, nem áll meg Orbán Viktornál, mert a Kelet és Nyugat az európai értékek ügyében nem találja a közös nevezőt.
A politikus ugyanakkor arról is beszélt a csúcs után, hogy a válasz nem lehet Magyarország kiebrudalása, mert az csak közelebb taszítaná a lakosságot az antiliberális orosz és kínai értékekhez. Egy brüsszeli diplomata viszont azon füstölög, hogy Az EU tétlen, noha Orbán bontja le a fékeket és ellensúlyokat. Az unió azonban hagyja, hogy építse illiberális birodalmát, méghozzá közösségi forrásokból.
Macron úgy gondolja, hogy az értékek védelmére az Európa jövőjéről kezdett konzultáció sorozat hozhatja meg a megoldást, és hogy a szervezet hitele forog kockán. A dolog annál is sürgősebb, mert a Putyin-féle tekintélyuralmi rendszerek agresszívek és Orbán tőlük merít ihletet.
Laurent Pech, a londoni Middlesex Egyetem jogászprofesszora ezzel szemben úgy véli, hogy itt nem civilizációs vagy kulturális kérdésről van szó, mert aki az ellenkezőjét állítja, az a magyar politikus kezére játszik. Miközben az autoriter mozgalmak társadalmi ügyek mögé bújnak és elvonják a figyelmet a demokrácia felszámolásáról.
Orbán Viktor kihasználja futballmániát, de öngólnak bizonyulhatnak illiberális támadásai. Merthogy a fideszes szurkolók hada a vendéglők teraszán támogatja a nacionalista kormány véleményét a kisebbségekről, ám ez a hatalomba kerülhet a politikusnak – 11 év után. A válogatott döntetlent ért el a németek ellen, vagyis nem léphetett tovább, ám az eredmény pont elég a miniszterelnöknek, hogy bejelentse az erkölcsi győzelmet és odanyomjon egyet a bírálóknak.
Egyelőre még uralja az országot, és bár erőteljesen vissza szokta verni, amikor más uniós tagállamok vezetői nehezményezik illiberális politikáját, ám lehet, hogy hiába tartja vaskézzel markában a hatalmat, hamarosan megrendülhet. Az ellenzék ugyanis egységfrontba tömörül. László Róbert a Political Capitaltől úgy ítéli meg, hogy Orbán 2006 óta most először nem veheti biztosra a győzelmet.
Ugyanakkor hatalmas vihart kavart, hogy egybemossa a melegséget és a pedofíliát. Mráz Ágoston Sámuel a „közeli” Nézőpont Intézettől azt bizonygatja, hogy a politikus csupán a családokra kívánja bízni a nemi felvilágosítást. A másik oldal ugyanakkor azt hangoztatja, hogy a miniszterelnöknek csupán újabb célpontra van szüksége, mert mozgósítani akarja konzervatív bázisát. Ezért most az LMBT-közösséget pécézi ki. Korábban a menekültek, Soros, az EU, a romák és a hajléktalanok voltak terítéken – mutat rá Dudits Luca a Háttér Társaságtól.
Majd kiderül, hogy az új jogszabály mekkora lökést ad a Fidesznek. De Orbán számára súlyos csapás volt Netanjahu leváltása. Ivan Krasztev, a neves polgár politológus, hogy a magyar vezető számára, ha egyáltalán létezett modell, az Izrael volt, mert az a rendszer is az ellenzék felszabdalására, a megosztásra épített. Az erős vezér megpróbálta megvédeni mindenki ellen a nemzetet.
Az Eb idáig egyértelműen bizonyította, hogy a nyugati foci sokkal különb, mint a keleti és nem csupán azért, mert több pénzből gazdálkodik. A labdarúgásban továbbra is megvan a Vasfüggöny és a nyugati rész egyszerűen jobban működik. Csapatai 15-3 arányban bizonyultak jobbnak a tornán a keleti válogatottaknál, utóbbiakhoz beleszámítva Törökországot is.
Keletről csak a horvátok, csehek és ukránok jutottak tovább. Az ok, hogy a másik oldal jobban ért ehhez a játékhoz és társadalma demokratikus. Nem egyszerűen a gazdagság rejlik mögötte, mert akkor nem lett volna pl. egykor a magyar Aranycsapat. Ám a tehetséggyártás leállt keleten, amikor megbukott a szocializmus.
Viszont sokatmondó, hogy a mostani küzdelemsorozatban a vegyes etnikai összetételű nyugati együttesek legyűrték a tisztán fehérekből álló keleti riválisokat. Nagyon úgy néz ki, hogy a sok bevándorló lendít a focin. De arrafelé sokkal jobb a képzés is. Keletről sokáig az vitte valamire, aki elszerződött nyugatra. Akik otthon maradnak, mert ott is jól keresnek, de belegyepesednek a lassú, maradi fociba. Ily módon sok fiatal már ifiként kivándorol, ha fejlődni akar.
De a markáns különbségben szerepet játszanak az értékek is. Orbán megdorgálta az íreket, amiért azok letérdeltek a „Fekete életek számítanak”-mozgalom támogatására. Akárcsak Boniek, a lengyel szövetség elnöke. Most viszont nyugati csapatok tiltakoznak a homofób magyar törvény miatt. A holland 11 kapitánya kijelentette: ismerik a magyar helyzetet. Szégyen, hogy az emberek csak a politikusokra hallgatnak, de miért nem kérdezik meg a melegeket, akik pontosan tudják, miről is van szó.
Ám Wisnaldum alábecsüli a labdarúgás jelentőségét. Az UEFA kivizsgálja a magyar szurkolók homofób és rasszista túlkapásainak vádját, így az EB olyan fórum lett, amelyen a két Európa megvívja a maga viszályait.
A német választásokig már csupán három hónap van hátra, amikor is Merkel veszi a kalapját, de távozása megnyitotta a vitát az unió értékeiről és arról, hogy ki lesz a hangadó utána a földrészen. Amit ebből a héten látni lehetett, az cseppet sem volt szép: a vezetők félretették az udvariasságot, hogy rávegyék Orbán Viktor az LMBT-ellenes törvény visszavonására. Itt a két legrégebben szolgáló miniszterelnöke csapott össze leginkább: a holland és a magyar miniszterelnök. Az egyik társadalmilag haladó liberális, a másik az illiberális keresztény demokrácia önjelölt bajnoka.
Egy bennfentes szerint átmeneti csúcs zajlott: a német kancellár még jelen volt, de hamarosan hiányozni fog, hogy áthidalja az ellentéteket. Miközben az EU-belül egyre mélyülnek a repedések. Ugyanakkor most jutott el forráspontig a múlt nyár óta kavargó vita a jogállami mechanizmus ügyében.
Az egyik nagy kérdés, mi lesz a Bizottság elnökével, ha Merkel lelép a színről. Továbbá miként alakulnak a viszonyok a Tanácsban, miután az egyre inkább megosztott. Ez pedig tükrözi, hogy világszerte egyre inkább polarizált a társadalom és a politika. De az mindenképpen újdonság volt, hogy a többség ilyen nyíltan nekiment egyetlen tagállamnak. Méghozzá úgy, hogy nem lehetett rá előre számítani, viszont mellőzték az udvariassági szabályokat.
Az uniónak jobban kell támaszkodnia a keleti tagokra, ezt bizonyítja, hogy Merkel és Macron felsült, amikor váratlanul csúcsértekezletet javasoltak Putyin részvételével. Vereségük egyértelmű és jogos, egyúttal látnivaló, hogy a két ország immár nem saját kénye-kedve szerint alakítja az unió külpolitikáját. Hiába próbálták meg eltéríteni a közösség irányvonalát Moszkvával szemben. Az persze roppant sajnálatos, hogy az EU nem cselekvőképes a Kremllel szemben, de ebben sok kelet-európai biztosítékot lát, nehogy a németek külön útra tévedjenek.
Az ülése sok részvevő valósággal dühbe gurult, amikor kiderült, hogy Berlin és Párizs próbálja lerohanni a jelenlévőket. Hiszen tudhatták volna, hogy az ilyesmi nem megy, mivel az ilyen kezdeményezéseket nem lehet csak úgy bedobni, az előkészítésnek megvan a maga technikája. Hogy mi rejlett a huszárvágás mögött, nem világos. Az viszont egyértelmű, hogy Merkel béna kacsának minősül.
Jelentős kelet-nyugati ellentétek rajzolódtak ki, egy világ választja el a keleti héjákat, a balti köztársaságokat és a lengyeleket az olyanoktól, mint az olaszok, görögök, osztrákok és magyarok. Előbbiek létveszélyt látnak Oroszországban, utóbbiak a gazdasági lehetőségeket igyekeznek kiaknázni. Ugyanakkor keleten örömmel fogadták Merkel vereségét, mert történelmi okokból több kormány is attól tart: a fejük fölött megint megállapodik Berlin és Moszkva. Ily módon lehetséges, hogy az unió alkalmas Németország bekerítésére.
