A német kancellár megerősítette, hogy ilyen éles és mélyreható vita még nem volt a tagállamok legfelsőbb vezetőinek körében, mint tegnapelőtt este, amikor megpróbálták jobb belátásra bírni Orbán Viktort a melegellenes törvény ügyében. Merkel emlékeztetett arra, hogy az ülés előtt 16 tagállam vezetői közös levélben rögzítették: a tolerancia és a a tisztelet az EU fundamentumát jelenti, és nem lehetséges, hogy a melegektől bárki megtagadja a segítséget, illetve a felvilágosítást. Emlékezetett ugyanakkor arra, hogy a homoszexualitást nem szabad pl. a pedofíliával párhuzamba állítani.
Közölte, hogy megy tovább az eszmecsere, annál is inkább, mert a Tanács felkérte a Bizottságot, hogy tisztázza, mennyire áll összhangban az uniós joggal a magyar szabályozás. Megismételte, hogy ilyen őszintén még sosem szembesítették az álláspontotkat, de csak az derült ki, hogy hatalmas a különbség a két vélemény között. Vonatkozik ez arra is, amit a magyar fél az Európa jövőjéről indult párbeszéd során eddig kifejtett.
A francia elnök azzal távozott a Brüsszeli csúcsról, hogy harcolni kell az illiberalizmus ellen a szervezeten belül. Azaz kulturális és civilizációs küzdelmet kell folytatni az irányzat ellen, mert az alapjaiban fenyegeti mindazt, amit Európa jelent. Az emberi méltóság és a személyi szabadságjogok nevében elítélte a magyar törvényt és egyetértett azzal, hogy a Bizottság az ügyben kötelezettségszegési eljárást kezdeményezzen.
Arról is beszélt egyben, hogy helytelen volna ujjal mutogatni Orbánra, mert meg kell nézni, mi vezet több keleti tagországot arra, hogy hátat fordítson a demokratikus normáknak. Mint mondta, a magyaroknál, lengyeleknél és másoknál is liberális ellenes jobboldaliságot tapasztalni a közös értékek ellen, amit tiszteletben kell tartani. Ám ez aláássa az uniós elveket és azt, amire évszázadok óta épülnek a nyugati, liberális demokráciák.
A jogszabály egyben reflektorfénybe állította, hogy az EU nem képes megfékezni az illiberális rendszereket. Macron erről azt mondta, hogy őt nem bizonyos törvények zavarják, azok ellen lankadatlanul küzdeni kell. Az igazi bajt abban látja, hogy visszalépést tapasztalni a társadalmi gondolkodásmódban, a mentalitásban. Itt egy kulturális, civilizációs párbaj folyik, de azt meg kell vívni. Ugyanakkor elismerte, hogy nem tudja, mi lenne a megoldás.
Merkel azt fejtegette, hogy a magyar vita szélesebb összefüggésben veti fel, merre haladjon az unió, tehát hogy szorosabb együttműködést alakítsanak-e ki, és hogy mi a teendő akkor, amikor alapvető nézetkülönbségek jelentkeznek az alapértékek ügyében. Von der Leyen pedig arról számolt be, hogy a magyar vitában teljesen egyértelmű volt a vélemény: meg kell védeni az elveket, mert Európa elsősorban értékközösséget jelent. Amibe beletartozik a kisebbségek védelme, a diszkrimináció kizárása, a tolerancia és az elfogadás kultúrája.
A felháborodás olyan hatalmas volt az EU-csúcs első estéjén, amikor a magyar LMBT-ellenes törvényt vesézték ki, hogy még Orbán is fegyvertelennek bizonyult vele szemben, pedig neki elég vastag bőr van a képén. Diplomaták szerint a sokat megélt politikus arra panaszkodott, hogy minden oldalról támadják. Egyben azt bizonygatta, hogy a jogszabály a szülők és a gyerekek érdekét szolgálja. A kemény ütésváltás betetőzte, hogy Brüsszel már évek óta egyre nagyobb felháborodással nézi, mit művel a magyar vezető, aki több fronton is harcot indított, ideértve a jogállamot, a migrációt, az alapjogokat, miközben büszkén építi az illiberális demokráciát.
Orbán ugyan azt bizonygatta a kétórás tanácskozáson, hogy ő egykor, szabadságharcosként a melegek jogaiért is küzdött, de ezt a történelem másként tudja: a homoszexualitást már 1961-ben, tehát 28 évvel a rendszerváltás előtt kivették a BTK-ból. Viszont manapság a magyar kormánypárti média azt terjeszti, hogy összeesküvést szervez Soros, a nacionalista miniszterelnök első számú ellensége.
Egyébként Orbán az ülés előtt már levélben tájékoztatta a részvevőket az új szabályozás melletti érvekről. Az üzenetben egyben azon füstölgött, hogy a Bizottság túl sok jogkört élvez, nemzetek fölötti testület. Amire Merkel simán azt mondta neki, hogy ez nem így van. Ugyanakkor az EP elnökének is baja van von der Leyennel, mert úgy látja, hogy az nem mozdul a magyar jogállam ügyében, noha szakértők szerint az új magyar törvény esetében nem is lehet bevetni az ez évtől hatályban lévő mechanizmust, mert az nem érinti közvetlenül az uniós pénzek felhasználását.
Az osztrák kancellár aggodalommal figyeli, hogy egyre mélyebbek az árkok az unión belül. Megerősítette, hogy igen kemény volt a magyar vita, tele érzelmekkel. Ausztria azon van, hogy ne omoljon össze az EU, bár szerinte ilyen veszély jelenleg nem fenyeget. Kurz azonban szorgalmazza, hogy mindenütt érvényesüljenek az alapvető szabadságjogok. Ez fontosabb számára, mint az, hogy egy országnak el kell-e hagynia a szervezetet.
Meglehetősen magára marad az EU-ban a melegellenes törvénnyel a magyar miniszterelnök, most először vetődött fel nyíltan, hogy országának mennyire van még helye az EU-ban. Az összecsapást annyira áthatották az érzelmek, hogy arra nemigen volt idáig példa, ám az ügy súlyos következményekkel járhat a politikus számára.
A belga kormányfő úgy értékelte, hogy ilyen összecsapást a szervezet még nem élt meg. A tanács szinte egyhangúan úgy foglalt állást: eddig és ne tovább. Arra a kérdésre, hogy mit keres még Magyarország az unióban, De Croo úgy válaszolt, hogy Orbán remélhetőleg elgondolkodik ezen, bár aligha számolt azzal, hogy a találkozó ilyen fordulatot vesz. Idáig ugyanis tabunak számított a legfelső szinten követelni az egyik tag kilépését.
Orbán egyébként nem volt igazán harcias. Védekezett a bírálatok ellen, de csak szordínóban. Ám amikor azt bizonygatta, hogy a gyerekek és a szülők érdekeit nézi, csak újabb kritikát zúdított a saját nyakába. A portugál miniszterelnök visszautasította, hogy Brüsszel idegen életformát akarna rákényszeríteni a tagországokra. Costa szerint az EU nem birodalom, mint egykor a Szovjetunió volt. A belépésről a magyarok döntöttek és a többiek örömmel fogadták őket. De ha már csatlakoztak, akkor tartaniuk kell magukat a szabályokhoz és az értékekhez.
Egyébként Orbán mellett csak Lengyelország, Szlovénia és Bulgária állt ki, a baltiak már a hét elején csatlakoztak a nyugati tömbhöz és példájukat egyre több keleti tag követi. Ez azért a bajos a magyar vezetés számára, mert alakul a többség, amely megvonhatja tőle a brüsszeli pénzeket. Annál is inkább, mert van miért, hiszen a szubvenciókból rokonai és barátai szedik meg magukat, közpénzeket átláthatatlan egyetemi alapítványokba csatornáznak ki, Orbán szorítja vissza a független sajtót, ellenőrzése alá vonja az igazságszolgáltatást.
Egy uniós csúcson most először adták teljes egyértelműséggel értésre, hogy nem elfogadható Magyarország eltávolodása a közös értékektől, sőt, már a kizárás is szóba került, noha az technikailag lehetetlen. Mindenesetre az EU kiállt a saját elvei mellett, leszögezve, hogy nem csupán egységes piac, vagy valutaszövetség, hanem egyúttal politikai közösség, amelynek a normáit minden tagnak bekell tartania.
A homofób törvény jelentette az utolsó lökést, hogy feladják az eddigi kétértelmű álláspontot az illiberális rezsimekkel szemben. A többiek Orbán szemébe mondták, hogy nagy jövő nem vár rá a szervezetben, ha azt csupán pénzkiadó automatának tekinti. A belga miniszterelnök egyenesen történelminek nevezte a pillanatot. Macron pedig azt fejtegette: nem járja, hogy valaki kiszolgálja magát, de a klub szabályait nem érzi magára nézve kötelezőnek.
Orbán egyébként tudta, hogy nem lesz könnyű a vita, de azzal semmiképpen sem számolt, hogy ilyen indulatok mozdulnak meg ellene.
A vezető német lap örvendetesnek nevezi, hogy az állam- és kormányfők végre nem udvariaskodtak Orbánnal, hanem kerek-perec a szemébe vágták neki, mit gondolnak róla. Hosszú időn át, túlságosan is sokáig csak kerülgették, amikor valamelyik országban visszás állapotok alakultak ki, ezért csinálhatta a magyar vezető ilyen sokáig a viselt dolgait.
Abban azonban semmi új nincs a számára, hogy szinte mindenki szembefordul vele. De most szembesült először azzal, milyen az, amikor ennyire tetőznek az érzelmek az EU értékalapjai kapcsán és alapvető támadás éri tekintélyelvű politikáját. Végre láthatta, hogy a nagy többség úgy veszi, hogy amit tesz, az sérti a jogállamiságot, a sajtószabadságot és a kisebbségek védelmét. Sőt szóltak neki: töprengjen el azon, hogy otthagyja az uniót, ha nem osztja annak értékeit, bár azért a gazdasági kapcsolatok fennmaradnának.
Az ilyen kijelentéseket manapság megtapsolják Nyugat- és Észak-Európában, de a felháborodás mellett zavar és bűntudat is megnyilvánul. Az előbbi azért, mert mindenki tudja: nincs eszköz, hogy Orbánt jobb belátásra bírják. A kötelezettségszegési eljárás évekig tart, a jogállami mechanizmust pedig ebben az esetben nem lehet alkalmazni.
Ezzel együtt jellemző, hogy a tanácsban idáig visszarettentek a nyílt összecsapástól, pont ezt használta ki a Fidesz és a PiS a jogállam felszámolására. A magyar politikus ezen felül tisztségeket és milliókat játszott át a barátoknak és a családnak, továbbá szépen megzabolázta a sajtó többségét.
Különösen a németeknek kellene önvizsgálatot tartaniuk, mert februárig az uniópártok védték Orbánt a Néppártban. De akinek szívügye a magyar demokrácia, annak most fenn kell tartania a nyomást és pellengérre kell állítania a magyar viszonyokat. Főleg a nagy nyugati befektetőknek kell megkérdezniük önmaguktól, mit is tesznek az európai értékek fennmaradásáért? Na, ez az, amivel a német autóipar évek óta nem néz szembe.
A mostani vita csupán a kezdet volt, mert Orbán nem csak a melegek és transzneműek ellen fújt riadót, hanem a lengyelekkel együtt kulturkampfba kezdett a liberális Nyugat ellen. Fel sem fogja, hogy a másik oldal mit akar tőle. Hiszen – bizonygatja – ő már annak idején küzdött a melegjogokért. De ezúttal átlépte a vörös vonalat, még akkor is, ha a magyar társadalom többsége osztja felfogását a homoszexualitás ügyében.
Ennek okát szakértők abban látják, hogy Keleten nem volt 68-as forradalom, elmaradt a liberális fordulat, még a szocializmus bukása után is. Ezzel szemben egyre nagyobb ellenállást váltott ki, hogy át kell venni a nyugati felfogást. Ám ez drámai következményekkel jár a földrész egysége szempontjából.
A jelek arra mutatnak, hogy Orbán a választási kampányt is ebben a szellemben kívánja megvívni. A szivárványvita csupán a nyitány a kulturális háborúskodáshoz a dekadens Nyugattal szemben. Nem tagadja meg a liberális alapértékeket, csak éppen azokat nem tekinti az állam központi elemének. Ám a kör négyzetesítését jelentené egy illiberális állam, szabadelvű normákkal. Ő azonban lehetséges tartja, éspedig úgy, hogy a liberális értékeket ideológiának nyilvánítja. És a kódot az LMBT adja hozzá.
A kommentár óvatosságot ajánl az uniónak, kiemelve, hogy Orbán Viktor nem azonos az egész Magyarországgal. Meg kell állítani, de a kilépésről beszélni teljesen értelmetlen. Az persze teljesen szokatlan, hogy ennyire félretették az egyébként kötelező diplomáciai udvariasságot, még akkor is, ha az országok képviselői nem puhányok, hanem kemény harcosok, akik betéve tudják az összes trükköt.
De ami ezúttal történt, arra idáig nem volt példa. Az ütközés olyan hevesnek bizonyult, hogy hogy teljesen egyértelművé vált: most már a közösség nem csinálja azt, amit eddig, hogy ti. megpróbálja kibekkelni a magyar és lengyel provokációkat. Orbán 2010 óta űzi a kisded játékát, és idáig mindig megúszta, mert vagy kijavította, vagy visszavonta a törvénysértéseket. Ám most túl messzire ment. Közvetlenül hadat üzent mindennek, ami szent az unióban a liberális jogállam szempontjából.
Ennek megfelelően volt éles pl. von der Leyen, amikor szégyent emlegetett. Egészen egyedülálló, amilyen mértékben Orbán lerombolta a bizalmat és megosztotta a földrészt. Macron egyenesen úgy fogalmazott, hogy itt a kultúra és civilizáció vívja a harcát. És ez tökéletesen igaz. A magyar vezető elvesztette az arcát, nem fogta fel, mi a jog- és értékközösség lényege. Európa-ellenes.
Ám nagy hiba volna ösztökélni a magyarok kiválását, éppen ellenkezőleg, mert a politikus nem egyenlő az egész országgal. Az EU-nak és a tagállamoknak küzdeniük kell a magyar polgárokért. Ehhez az a legjobb, ha teljes határozottsággal alkalmazzák a közösségi jogot. Be kell perelni az Orbán-kabinetet az európai bíróságnál, szankciókat kell hozni ellene. El kell zárni számára a pénzcsapot.
De a rendszert a magyaroknak kell megbuktatniuk – a legjobb, ha jövőre az urnáknál csinálják, ha rájönnek, hogy milyen tévútra vitte őket.
Kora este mintegy 300-an tüntettek a bécsi magyar Nagykövetségnél, tiltakozásul a melegek és transz neműek jogainak csorbítása ellen. A csepergő esőben a rendőrség lezárta az épület előtti részt, ugyanakkor a szomszédos sajtóklub kitűzte a szivárványszínű zászlót. Az egyik szervező azt mondta: itt nem csupán Magyarországról van szó, mert embereket büntetne meg azért, mivel olyanok, amilyenek. Egyébként a törvény megjelent a Magyar Közlönyben, így a hatályba lépésnek immár nincs akadálya.
Magyar szurkolók arcon ütöttek és leköptek két német diáklányt a Puskás Arénábana portugál-francia találkozó után, amiért azok szivárványszínt festettek a sapkájukra és a karjukra. A két tettes már a meccs alatt felemelt mutatóujjal jelezte, hogy nem ért egyet a gesztussal, majd a találkozó után bekövetkezett az atrocitás. Az UEFA emberei nem avatkoztak közbe, hagyták, hogy elmenjenek az elkövetők. De a magyar rendőrség sem vette komolyan az esetet. Inkább azt jelezte, hogy nem kell olyan nagy feneket keríteni a történteknek.
Éles diplomácia vita robbant ki Lengyelország és Izrael között, mivel a varsói alsóház megszavazta, hogy náciüldözés áldozatai már csak bizonyos ideig, 10-30 évig követelhetik vissza elkobzott javaikat. Az új izraeli kormány külügyminisztere úgy értékelte, hogy a törvény sérti a túlélők és azok leszármazottainak jogait, és ez súlyos hiba. Ám egyetlen jogszabály sem változtatja meg a történelmet – tette hozzá Lapid. Jelezte egyúttal, hogy a döntés súlyosan árt a kétoldalú kapcsolatoknak.
Ezzel szemben a helyettes lengyel külügyminiszter azt bizonygatta, hogy az izraeli fél nincs tisztában a dolgokkal. Merthogy lengyelek és zsidók egyaránt áldozatok voltak és a varsói parlament csupán a csalástól és visszaélésektől igyekszik megóvni a kárvallottakat, illetve azok örököseit.
Az újság megjegyzi, hogy a szocializmus idején szó sem lehetett jóvátételről, a kérelmeket csak 1989 után lehetett beadni, de a lengyeleknél nem szabályozták átfogóan a kérdést. Ezért az igények alátámasztása gyakran éveket vesz igénybe. Egyébként hírek szerint a varsói amerikai nagykövetség ügyvivője is aggodalmát fejezte ki a mostani döntés miatt.
