Miért nem távoznak az Európai Unióból? – kérdezte Orbán Viktorhoz fordulva a csütörtök esti uniós csúcson Mark Rutte holland kormányfő, aki már Brüsszelbe érkezve azt mondta, a "pedofil-törvény" ügyében „térdre kell kényszeríteni” a magyar kormányfőt.
A kérdés mögött ott van 17 uniós vezető - példátlan - tiltakozó levele, amelyben elfogadhatatlannak minősítik a törvényt. És ott van a magyar kormányfő mind erőtlenebb "szabadságharcos" mítosza, amelynek valósága: ez a "szabadságharcos" addig fog kapaszkodni a saját, itthoni mítoszába és a magyar szuverenitás ködképébe, amíg nem látja idejét emelt fővel távozni az "európai szatócsboltból". Lehet, hogy ezt letérdelve fogja megtenni, de ez a letérdelés csak Brüsszelből nézve lesz az, aminek látni akarják. Budapestről nézve egy szuverenitásba burkolt szabadságharcos fog peckesen hazatérni, a fél ország ünneplésétől kísérve.
Orbán már rég otthagyná a szatócsboltot, de országát az EU helyett valakinek finanszíroznia kellene, és ez szűkösen is csak addig érdekes Moszkvának és Pekingnek, amíg az EU-tag Magyarországot feszítővasként használhatják. Ha Kína és Oroszország érdekei éppen úgy diktálják majd, hogy ki kell egyezniük az EU-val, abban a pillanatban végképp csak a sejtelmes keleti mosoly marad a magyaroknak.
Csütörtökön Brüsszelt ellepte a magyar belpolitika. Az EU fővárosa nem figyelt eléggé Orbán előző esti olasz szélsőjobb vacsoratársára, aki miatt - állítólag - még a müncheni meccsről is lemondott; és csak félig figyelt fel a kormányfő hétvégi uniós téziseire (zsarolására, megelőlegezett kilépési nyilatkozatára?), amelyekről a spanyol Iratxe García Pérez, az EP szocialista frakciójának vezetője azt mondta: negyven évvel vetnék vissza az Uniót és az EP-t. García Pérez látja: ez következne az Orbán által szorgalmazott "nemzetállamok Európájából".
Az EU nyomja Orbán vállát, hogy térdeljen le. Nem fog. Soha. Inkább állva távozik. Mögötte pedig ott fog kullogni a megosztott magyarság. Még szégyent is csak kevesek fognak érezni.