Valami történt. A kormányfő, miután legyőzöttnek nyilvánította a lassan a teljes görög ábécét elfoglaló vírust, tegnapi rádióinterjújában hirtelen elkezdett aggódni hárommillió magyar polgár életéért, aki még mindig nem oltatta be magát. Van tehát hárommillió potenciális betegünk, mondta, pedig ez a hárommillió eddig szóba sem került, róluk ugyanúgy nem tudunk semmit, mint ahogyan magát a vírust sem kérdezte senki, honnan hová tervez utazgatni.
Nem elég, hogy már egyetlen szakember szavára sem adhat a közvélemény, annyira ellentmondanak egymásnak, legyen szó a kínai Sinopharm hatékonyágáról, a harmadik oltásról, a negyedik hullám eljöveteléről, a nyájimmunitás álmáról. Az egyenes beszéd persze az lenne, ha valaki kiállna és az arcunkba vágná: hölgyeim és uraim, nem tudunk semmi érvényeset mondani, a legokosabb, ha továbbra is maszkot viselnek, mossák kezeiket, és távol tartják magukat a nagyobb közösségektől.
"Ne üljön föl senki a szép nyári hangulatnak, aki nem oltatta be magát" - lírizál a valóságtól jóval elcsúszva, megkésve az a kormányfő, aki a fél kabinettel megtisztelte az 55 ezer, többnyire maszk nélküli önfeledt néző előtt rendezett magyar-portugál meccset. Ők harmadnapra azt olvashatják, hogy a portugál fővárost lezárták a járvány miatt. A szlovákok máris attól tartanak, hogy a meccs következtében újra belobban a járvány, mi pedig azon töprengünk, mit gondoljunk, ha az UEFA az újra begombolkozó London helyett netán Budapestre akarná hozni az Európa bajnokság döntőjét.
Ez a népszerűségszerzés legolcsóbb módja. Csak mert mi is szeretjük a focit annyira, mint a britek - de talán ők előre gondolnak az ő több millió oltatlan emberükre, meg a mutánsokra. És arra, amit a kormányfő a legteljesebb egyetértésünkkel vall: hogy a legfőbb érték az emberélet.
Valami történt. Jó volna tudni, hogy mi.