2021. június 17-én, életének 72. évében meghalt Fehér M. István Széchenyi-díjas filozófus, filozófiatörténész, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Filozófiai Intézetének professor emeritusa – közölte az MTA honlapján.
Fehér M. István Budapesten született 1950-ben. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar angol–olasz szakán szerzett diplomát 1974-ben, majd filozófia szakán 1977-ben. Pályáját az ELTE Filozófiatörténeti Tanszékén kezdte. 1979-ben védte meg egyetemi doktori disszertációját. 1981-ben lett adjunktus, 1987-ben egyetemi docens. 1990-ben megbízták a tanszék vezetésével, majd 1992-ben egyetemi tanárrá nevezték ki. A Magyar Tudományos Akadémiának 2007-ben levelező, 2013-ban rendes tagjává választották.
Fehér M. István szűkebb szakterülete a 19–20. századi filozófia története, az életfilozófiai és fenomenológiai-hermeneutikai áramlatok, Heidegger és Gadamer életműve. Több úttörő tanulmányt tett közzé a hermeneutika és a filológia, a hermeneutika és a teológia, illetve Heidegger és a teológia kapcsolatáról, hosszabb tanulmányban vizsgálta a hermeneutika és a humanizmus viszonyát. Hosszabb kutatásokat folytatott Olaszországban, Németországban és az USA-ban. Előmozdítója és szervezője volt több rangos, Budapesten rendezett nemzetközi konferenciának. Tagja volt több nemzetközi filozófiai folyóirat szerkesztőbizottságának, illetve nemzetközi tudományos társaság vezetőségének. Munkáit hosszabb idő óta a nemzetközi Gadamer-, Heidegger- és hermeneutikai irodalom mértékadó hozzájárulásaiként tartják számon.
A Magyar Tudományos Akadémia és az Eötvös Loránd Tudományegyetem saját halottjának tekinti. Fehér M. István temetéséről később intézkednek.
