Ki döntötte meg térségünkben a kommunizmust? A kérdés nem megválaszolható. Sok az önjelölt erre a címre. Olyan XX. századi személyiséget azonban nehéz találni, aki szinte kamaszkorától kezdve észrevehető, időnként sorsfordító szerepet játszott országa történetében. Ráadásul, ez a folyamatos politikusi lét hatással volt más országok történéseire is.
Ez elmondható Adam Michnikről, az idén hetvenöt éves lengyel lapszerkesztőről, politikusról, történészről. Nemrég könyvet írt róla egykori munkatársa, Roman Graczyk. Sokatmondó a címe: Demiurg (Demiurgosz). Ez a szó az antik filozófiai iskolákban valamilyen alsóbb szintű, a tiszta szellem alatt elhelyezkedő isteni lény, a tapasztalható, tökéletlen anyagi világ teremtőjének a neve. Graczyk arra utal a címmel, s ezt egy interjúban is kifejtette, hogy Michnik alakítani akarta, akarja a társadalmat, befolyásolni, szinte a maga arcára formálni a lengyel világot. A szerzőnek eszerint fenntartásai vannak hőse személyiségével és feltételezett céljaival kapcsolatban. Nincs egyedül. Kevés olyan alakja van a lengyel nyilvánosságnak, akit annyi gyűlölet, előítélet, a másik oldalról pedig feltétlen csodálat vesz körül.
„Ozjasz Szechternek hívták, zsidó volt és kommunista, én pedig lengyel vagyok és antikommunista. Okos és rendes ember volt, de mégis rosszul választott életében, mert a kommunizmus rossz választásnak bizonyult.” Így mutatja be apját és önmagát egy 2001-es esszéjében, amelynek az „Egy megtért disszidens vallomásai” címet adta. Michnik szülei zsidók voltak és illegális kommunisták a két háború közötti időszakban. Apja nyolc évet ült lengyel börtönben, mert a Kelet-Lengyelországban illegálisan ténykedő Nyugat-ukrajnai Kommunista Párt főtitkára volt. A háború után szerény pozíciókat kapott, anyja (az ő nevét viseli) ifjúsági könyveket, iskolai tankönyveket írt. Féltestvére kommunista hadbíró volt és koncepciós perekben ítélkezett. Michnik iskolásként tagja volt a „vörös cserkészeknek” is nevezett kommunista gyerekszervezetnek, amelynek egyik vezetője későbbi ellenzéki társa, Jacek Kuroń volt. Gimnazistaként vitakört alakított Ellentmondásokat keresők klubja néven. A klubot feloszlatták. Michnik a varsói egyetemen történelmet tanult, s hamarosan vezető tagja lett a később „kommandósoknak” nevezett baloldali fiatalokból álló körnek. Egy időre hallgatói jogait felfüggesztették, mert az egyetemen terjesztette a már említett Kuroń és Karol Modzelewski történész rendszerkritikus nyílt levelét. A két levélírót börtönre ítélték. Másodszor 1966-ban függesztették fel, mert egy általa szervezett vitára meghívta Leszek Kolakowskit, a pártból frissen kizárt filozófust. 1968 márciusában véglegesen eltávolították, mert egy társával együtt informálta a Le Monde tudósítóját egy készülő tüntetésről. (A tüntetést azért szervezték, mert a hatóságok leállították Mickiewicz Ősök című darabjának előadásait annak orosz-ellenessége miatt.) Michnik kicsapása óriási felháborodást, diáktüntetések sorozatát váltotta ki. 1969-ben három évre ítélték huliganizmus miatt. Összesen hat évet ült a Lengyel Népköztársaság börtöneiben a hetvenes és nyolcvanas években.
Volt, hogy kiengedték, ekkor befejezhette az egyetemet, de megfigyelték, titkosrendőrök követték. Michnik ezekben az években lett hivatásos ellenzéki. A kor nyugati szóhasználatában disszidensnek nevezték az államszocializmussal szembeszálló értelmiséget. Társadalomelemző elméleti írásokat közölt szamizdatban, miközben illegális politikai akciók szervezője és részese volt. Több olyan elméleti írást tett közzé ebben az időszakban, amelyben az ellenzék lehetőségeit, megköthető szövetségeit, s a hatalomhoz való viszonyát taglalta. Az egyik tanulmány az egyházzal való kapcsolatot elemezte, ennek Egyház, baloldal, dialógus a címe. Párbeszédet javasolt a rendszer által szorongatott konzervatív egyház és a rendszerrel szembeszálló baloldali eredetű értelmiség között. Pár évtizeddel később azt mondta, ma Egyház, jobboldal, monológ címmel kellene könyvet írnia.
Kis János filozófus, az egykori demokratikus ellenzék vezető tagja nemrég megjelent interjúkötetében (Szabadságra ítélve. Pesti Kalligram, 2021) több helyen is említi hetvenes évekbeli találkozásait Michnikkel, s azt, hogy mennyire revelatívan hatott rá Új evolucionizmus című tanulmánya. Ebben azt taglalta, hogyan függetlenítheti, szervezheti meg magát a társadalom a gyengülőfélben lévő diktatúra körülményei között. „Mindazt, amit korábban tettem és ami korábban történt velem, életem Adam előtti korszakához sorolom” – mondja Kis. Az interjúkötetben Michnik többször is felbukkan, Kis elmondja azt is, milyen technikai segítséget, tanácsokat kapott a „kezdő” magyar ellenzék a tapasztaltabb és szervezettebb lengyel eszmetársaktól.
Tagja volt az 1976-os munkáslázadás után alakult ellenzéki Munkásvédelmi Bizottságnak (KOR), majd 1980-tól a Szolidaritás tagja és vezetőinek fontos tanácsadója. Internálták a szükségállapot 1981. december 13-i bevezetése után, majd újból bebörtönözték. Becsukták, majd kiengedték. (1982 és 1985 között a Népszabadság varsói tudósítója voltam. A szövegeket, amelyeket akkor írtam az ottani helyzetről, ma bizarrnak látom. Nehéz ma hihetően megmagyarázni, miért azt és úgy fogalmaztam. Nem emlékszem, tudósítottam-e Michnikről, ha igen, az a helyi hivatalos álláspont tükrözhette, tehát nyilván hamis volt. Elég gyorsan rájöttem erre pár év múltán.)
Amikor a rezsimnek nem volt más választása, tárgyalni kezdett. Michnik tagja volt a Szolidaritás nevében tárgyaló küldöttségnek. Azokkal ült egy asztalhoz, akik korábban börtönben tartották. A világpolitika a nyolcvanas évek végén nagyon felgyorsult, s a lengyel állampárt kénytelen volt engedni, beleegyeztek a kerekasztal-megbeszéléseken a félig szabad választásokba, s abba is, hogy a Szolidaritás választási napilapot indítson. Ez a Gazeta Wyborcza (GW), azaz Választási Újság, amelyet azóta is ő szerkeszt.
Az 1989 nyarán tartott választáson a Szolidaritás jelöltjei elsöprő győzelmet arattak. A szovjet csapatok viszont még Lengyelországban voltak, létezett a Varsói Szerződés, a lengyel állambiztonsági szervezet sem esett szét. Michnik ekkor egy vezércikkben hatalommegosztást javasolt, olyan kompromisszumot, amelyben az állampárt megtarthat fontos hatalmi állásokat, de a kormányzást – és a társadalmi átalakítást – átveszi a nyertes ellenzék. Ezt a rövid életű, alig egyéves kompromisszumot ma jobbról felróják neki. Általában azzal vádolja őt a mai jobboldal, hogy ő a kommunisták átmentését szolgáló mutyik kiötlője, az őt bebörtönöző tábornokok és más funkcionáriusok védelmezője.
Történelmi botlásának tartják, hogy csak késlekedve tárta fel, hogy 2002-ben korrupt ajánlatot tettek neki, illetve a kiadónak egy filmproducer közvetítésével baloldali politikusok. Lehetővé tették volna, hogy a GW tévét vegyen egy nagyon tekintélyes összeg ellenében. Életrajzírója szerint Michniket személyesen nem érdekli a pénz, legfeljebb eszközként arra, hogy még több emberhez juttassa el üzenetét.
Adam Michnik harminc éve főszereplője a lengyel politikának, ahogy a lapja is megkerülhetetlen. Igaz a példányszám már nem több százezres, de hazai versenytársa nincs. Miközben Lengyelországban kiépült a kapitalizmus, s a GW kiadója tőzsdei cég lett, Michniknek nincs egy részvénye sem. Viszont valódi véleményvezér, akinek minden egyes megszólalása vitát gerjeszt. Nyilván sok elképzelése nem jött be – jobboldali nacionalizmus, idegenellenesség van kormányon Lengyelországban. Az egyházat sem nyitott, párbeszédre képes főpapok vezetik, hanem ókonzervatív alakok. A társadalomban mély szakadékok vannak, állandóan küzdenie kell hamis hitekkel, magyarázni kényszerül a saját életrajzát, családi hátterét. Azt mondja, hogy ő lengyel, de amikor lezsidózzák, akkor zsidó.
Az általa vezetett lap meghatározza a lengyel politikai közbeszédet, s alapos elemzésnek veti alá a jobboldali kormány intézkedéseit. Az emberi, a női jogok eltökélt harcosa. (Michnik néha túlzásnak is tartja a lap egyházellenes hevületét.) A bezárkózó lengyel világban az általa szerkesztett lap a mai orosz, belorusz disszidensekkel való szolidaritás szószólója. És a sajtószabadságé. A Gazeta Wyborcza többször is kiállt a magyarországi szabad sajtó védelmében. Velünk együtt tiltakozott gyászolt, amikor Orbánék kivégezték a Népszabadságot.
