Deutsche Welle
Az este kezdődött brüsszeli uniós csúcsértekezlet előtt erősödött a Magyarországra nehezedő nyomás, mivel az Orbán-kabinet a napokban megtorpedózta a közös állásfoglalást mind Hongkong, mind az izraeli-palesztin viszály ügyében. Megfigyelők arra számítanak, hogy ugyanez történik az Oroszországról folytatandó vitában is, így több részvevő is nagyobb együttműködésre próbálja serkenteni a magyar politikust.
Diplomaták szerint egyébként mostanában nehéz idők járnak a közös külpolitikára, olyannyira, hogy egyesek már romhalmazt emlegetnek. Mindenesetre a mostani tanácskozáson el akarják dönteni, hogy mennyire csapják rá az ajtót az orosz elnökre, illetve hogy mennyire lehetséges még Moszkvával a stratégiai kooperáció.
Financial Times
A vezércikk leszögezi, hogy Lukasenko belorusz elnököt meg kell büntetni a légi kalózkodásért, és hogy a szankciók kapcsán a Nyugat szavahihetősége a tét. Mert az még a diktátor bűnözői, egyben szeszélyes mércéjével mérve is gyalázat, hogy a rezsim Minszkbe kényszerítette a Ryanair járatát, hogy azután őrizetbe vehesse az egyik utast. Ráadásul a fehérorosz sajtó szerint az utasítás magától az elnöktől jött, így itt állami kalózkodásról van szó, amire gyorsan és erőteljesen válaszolni kell.
A nyugati hatalmak gondban voltak, hogy miként reagáljanak a tavalyi választási csalásra, illetve tömegtiltakozás elnyomására. Az EU-nak nem sok eszköze van, mivel az ország Oroszországtól függ, ugyanakkor csekélyek a gazdasági kapcsolatai Európával. De a tagok a megosztottság miatt nem tudnak egységes véleményre jutni Putyin kapcsán sem, aki agressziót követ el külföldön, odahaza pedig lesújt az ellenzékre.
A gépeltérítés azonban nem maradhat büntetlenül, mert itt egy latorállam nyilvánult meg. A fehérorosz gépek kitiltása Európából megfelelő reakció, mint ahogy az is, ha leállítják a légi tranzitforgalmat az országon keresztül. Ez persze sújtja a lakosságot is, de az ellenlépéseket úgy kell kalibrálni, hogy azok lehetőleg a rezsim hű elitet kapják derékba.
Az ellenzék már arra szólít fel, hogy a Nyugat állítsa le az üzemanyag és a káliműtrágya vásárlását, mert mindkettő fontos bevételi forrás Lukasenko számára. És immár nem áll meg az az érv, hogy csínján kell bánni a megtorló intézkedésekkel, mert azok csak Putyin karjaiba terelik a fehérorosz elnököt. Nos, az ő sorsa az orosz politikustól függ, de ha bebizonyosodik, hogy Moszkvának is köze volt a történtekhez, akkor a Kremlnek is bűnhődnie kell. Lukasenko latorállama egyben Putyiné is.
Washington Post
Itt az idő, hogy világ keményen megválaszoljon a minden hájjal megkent, gonosz belorusz diktátornak – emeli ki a vezércikk. Hiszen újfent bizonyítékát adta, hogy semmibe veszi a nemzetközi szabályokat. Egyben arcátlanul fityiszt mutat azoknak az országoknak, amelyek igazodnak a szabályokon alapuló rendhez. Az EU számára közvetlen kihívást jelent, hogy egy olyan járatot kényszerítettek földre, amely két tagállam között közlekedett, de sértés az USÁ-val és más kormányokkal szemben is, amelyek fontosnak tartják a demokráciát, a jogállamot, a szólásszabadságot.
Lukasenko és gyámja, Putyin magasról tesz a demokratikus értékekre. Az ellenfeleket elrabolja, megmérgezi, meggyilkolja, és megfélemlíti – immár egyre gyakrabban külföldön is. A 27-ek nagyon helyesen lépést tettek afelé, hogy elszigeteljék Belaruszt, de a Biden-kormányzatnak is fontolóra kell venni új szankciókat. Merthogy az eddigi ellenlépések sokat nem segítettek. Egyben nagyobb támogatást kell nyújtani a független fehérorosz sajtónak, viszont jobban célba kell venni a diktátort támogató pénzügy hálózatokat, illetve oligarchákat.
Maga az elnök egy olyan autósra emlékeztet, aki a forgalommal szemben robog a sztrádán és még egy túszt is magával cipel a hátsó ülésen. Protaszevicsből már kikényszerített egy vallomást, de az újságírót ki kell szabadítani, a Nyugatnak pedig méltó választ kell adnia erre a banditizmusra.
Die Welt
A konzervatív lap főkommentátora úgy látja, hogy a belorusz gépeltérítés azt bizonyítja: semmire sem vezetnek a diktátorok megbékítésére tett kísérletek. A Nyugatnak épp ezért alaposan fontolóra kell vennie, hogy miként teszi helyre Lukasenkót és Putyint. Mert ha nem ezt csinálja, az kikezdi a NATO hitelét. A szervezetnek egy sor oka van arra, hogy az általa nyújtott védelmi garancia több legyen a vasárnapi igehirdetésben foglalt ígéretnél.
A fehérorosz diktátor gyakorlatilag az orosz elnök vazallusa. Az elmúlt években már két olyan eset volt: a dél-koreai Jumbo lelövése 1983-ban, majd amikor pár éve rakétával találták el Ukrajna keleti része fölött a maláj légitársaság egyik járatát, tehát amelyben Oroszország közvetlenül szerepet játszott, illetve a bizonyítékok szerint köze volt a történtekhez.
Ez az első eset, hogy egy állam szervezi meg egy gép átirányítását és figyelemre méltó, hogy mindössze öt nappal azután hajtották végre, hogy Washington bejelentette: nem akadályozza az Északi Áramlat 2 megépítését. Továbbá négy nappal korában találkozott a két külügyminiszter. De itt olyan intézkedésket kell hozni, amely igen érzékeny pontján találják el a fehérorosz rezsimet. Ha elmaradnak, akkor megy tovább a játék, ám az minden érdekelt számára igen veszélyes lesz.
Die Zeit
A német értelmiség lapja arra figyelmeztet, hogy Lukasenkóval szemben már nem elég a párbeszéd, keményen kell reagálni, mert különben senki sem érezheti biztonságban magát az EU-ban a diktatúrákkal szemben. Maga az áldozat, Protaszevics most azzal néz szembe, hogy vagy hosszú börtönbüntetésre ítélik, de még ki is végezhetik. Az állami terrorizmussal szembesül itt a világ, a diktátor beleavatkozik a szólásszabadságba, közben feltartott középső ujját mutatja Brüsszelnek.
A válasznak arányban kell lennie a tett brutalitásával, mert az eddigi szankciók a jelek szerint sok vizet nem zavartak Minszkben. Ha a tagállamok nem képesek határozottan visszavágni, akkor olyan precedens jön létre, ami azt támasztja alá, hogy bárki veszélyben lehet, még egy európai belső légi járat fedélzetén is. Az erély hiánya egyben újabb pofon lenne a belorusz ellenzéknek.
Úgy hogy most vizsgázik az európai egység. Maga Lukasenko sokat már nem veszíthet, hiszen róla már eddig is a gátlástalan autokrata képe alakult ki. Ugyanakkor a jelek arra utalnak, hogy a gépeltérítésről előre tájékoztatta Moszkvát, márpedig Brüsszellel szemben a tempót Putyin diktálja, amikor megmérgezik Navalnijt vagy csapatok jelennek meg az ukrán határon.
Az EU viszont mindezidáig csupán reagált, ám ennek véget kell vetni. Lukasenko mellett fel kell vetnie Putyin felelősségét is. Nem szabad megengedni, hogy az orosz politikus ártatlannak állítsa be magát. Kemény megtorló intézkedéseket kell foganatosítani ellene, mert most aztán már tényleg elég.
Der Standard
Leszedi a keresztvizet az EU-ról a kommentár, mivel úgy ítéli meg, hogy unió előbb a magyar vétó miatt a Közel-Kelet kapcsán volt képtelen a világpolitika fontos szereplőjeként fellépni, most pedig Belarusz ügyében tanácstalan. Pedig amit Minszk kiötölt, az olyan, mintha egy James Bond-filmet látnánk, ennek megfelelően kül- és biztonságpolitikai lidércnyomással rajtolt a brüsszeli állam- és kormányfői találkozó. Hiszen gyakorlatilag egy európai belső járatot esett az állami légi kalózkodás áldozatául.
A gonosz szerepét Lukasenko alakítja, ám azt bizonyítja a világnak, hogy nem képes vele mit kezdeni a földkerekség legnagyobb gazdasági hatalma, amely egyúttal a legsikeresebb társadalmi modellt tudja felmutatni. Illetve látni még, hogy az elnök semmitől sem riad vissza és biztonságban érzi magát Putyin védőernyője alatt. De az is kiderült, hogy sem az EU, sem a tagállamok kormányai nem tudják megvédeni a polgáraiakat, de nem is akarják. Ám pont ez a botrány.
Egy olyan szervezetnek, amely komolyan veszi önmagát, sokkal keményebb eszközökhöz kellene folyamodnia, beleértve a beruházások leállítását. Egyúttal minden erejével támogatnia kellene a civil társadalmat. De legfőbbképpen Protaszevicsnek ki kell szabadulnia.
Az unió egy héten belül immár másodszor blamálja magát a külpolitikában. Előbb a magyar vétó, most pedig amiatt, hogy nincs meg benne az elszántság, így Putyinnak nincs igazán mitől félnie. Ráadásul hamarosan választások lesznek a németeknél és a franciáknál, így a két fő tényező befelé fordul. Ennélfogva Európa rágja tovább a gittet, lényegi változás nem várható a hozzáállásában.
Finacial Times
A vezércikk igen aggasztónak nevezi Magyarország hozzáállását az unió jövője, illetve a jogállam kapcsán, nem beszélve az országban tapasztalható korrupcióról, miközben az Orbán-kormány 4 éve a GDP 3,4 százalékának megfelelő összeget, 4 milliárd eurót kapott Brüsszeltől. Ezzel együtt az ország még tovább csúszott lefelé a Transparency International korrupciós indexén és jelenleg már a sereghajtók közé tartozik.
Az elemzés egyúttal sürgeti, hogy az EU adjon elég pénzt, paripát és fegyvert az Európai Ügységnek, amely a jövő héten kezdi meg működését, mert annak a jelenlegi, nem egészen évi 45 milliós költségvetése édeskevés ahhoz képest, amekkora feladat hárul rá. Pedig az unió nem jeleskedik, ha saját alapjainak védelméről van szó: Brüsszel adatai szerint évente fél milliárd euró tűnik el az alapokból, kézen-közön.
Hogy az új testület, az EPPO hatékony legyen, az fontos a rendszerszinten korrupt tagállamok polgárai számára, akik a végén a számlát állják. De számít azoknak az adófizetőknek is, akik biztosra akarnak menni, hogy befizetéseik nem politikusok és vazallusaik zsebében kötnek ki. Emellett cseppet sem mellékes az egységes piac és az Európa-terv szempontjából. Ám mivel ennyire kevés alappal stafírozták ki, fennáll a veszély, hogy az Ügyészség képtelen lesz nyomon követni a 750 milliárdos segélyalap sorsát, pedig itt akkora összegről van szó, hogy az eleve csábít a korrupcióra.
Neue Kronen Zeitung
A 60 éves fennállását ünneplő Amnesty International új vezetője különösen aggasztónak nevezte a Magyarországon és Lengyelországban zajló fejleményeket. Az 57 éves francia Agnés Callamard hozzátette, hogy az egész világon romlik az emberi jogok helyzete, ennél valószínűleg már csak a két világháború idején volt rosszabb. Hiszen az emberi jogok alapkoncepcióját vonják kétségbe és támadják.
Ebben szerepet játszik a világméretű egyenlőtlenség, a klímaváltozás, de az Egyesült Államok és Kína között lejátszódó hatalmi harc is. Plusz itt van még a globalizálódás, és egy olyan gazdasági rendszer, amely nem tett eleget az emberek várakozásának. A többit pedig elintézte a koronajárvány, amely megmutatta, hol csúszott félre a politika. Feltárta, mennyire elhanyagolták az egészségügyi ellátást, és hogy a baj a leggyengébbeket éri leginkább.
Az Egyesült Államok leszerepelt Trump alatt, de már Európa sem képviseli az unió alapításakor lefektetett elveket. Úgy tűnik, hogy a gazdaság mindennél fontosabb. A szakértő szerint a kiút megtalálásában nagy szerepe van a civil társadalomnak, mert az hidakat építhet.
Euractiv
Az orosz tagszervezet azzal vádolja a Finnugor Nemzetek közelgő Világkongresszusát, hogy az Oroszországot bírálja, éppen ezért le is mondta a részvételét a június 16-18. között az észtországi Tartuban rendezett tanácskozáson, bár a szervezők erről még nem kaptak értesítést. Finnugor nyelveken 24 millióan beszélnek a világban, a legtöbben Magyarországon, Finnországban és Észtországban. A többi érintett nép az idők során szétszóródott Oroszországban.
A fórumot 1992 óta négyévenként tartják meg, feladata a nemzettudat erősítése, az önrendelkezés elősegítése, a kultúrák és nyelvek támogatása, az együttműködés szorgalmazása. Ám az orosz tagozat szerint a finnek és észtek beleavatkoznak az orosz belügyekbe.
Tonu Seilenthal, a Kongresszus előkészítő bizottságának tagja meglepetéssel fogadta a bejelentést, ugyanakkor azt közölte, hogy ugyan Moszkva ugyan vasfüggönyt enged le, ám ezzel együtt továbbra is segíti a finnugor népeket. Egyébiránt az orosz, a magyar és a finn elnök is hivatalos a tanácskozásra, de hogy elmennek-e, azt nem tudni. Az illetékes megjegyezte ugyanakkor, hogy az orosz részvétel körüli zűrzavar mutatja, mennyire kiéleződött a feszültség a térségben, illetve, hogy Moszkva allergiás mindenre, ami külföldi.
