A 750 milliárd eurós égi manna mágnesként vonzza a nepotista kormányokat, így főleg az Orbán-kabinetet, de igencsak érdekli az olasz maffiát is. Daniel Freund, a német zöldek EP-képviselője azt mondja, a magyar miniszterelnök barátai, üzletfelei és családtagjai alaposan megszedik magukat az uniós támogatáson. Bár a segélycsomagot Budapest idáig nem ratifikálta, mert erős fenntartásai vannak az ahhoz kapcsolódó jogállami feltételekkel kapcsolatban. A német törvényhozó egyébként tucatnyi társával együtt jó három hete a Bizottsághoz intézett levélben hívta fel a figyelmet a magyarországi korrupció veszélyeire.
Ugyanakkor, mivel nagy szükség van a pénzre, félő, hogy gyorsítják a kifizetéseket, de az ellenőrzés rovására. Majd meglátjuk, mi lesz Dombrovski alelnök ígéretéből, miszerint keményen a tagországok körmére néznek a felhasználás során. Ezzel szemben a Delors Intézet egyik elemzője azt mondja, hogy a kormányok a szükséghelyzetben várhatóan lazítanak a számonkérés szigorán, ami növeli a csalás eshetőségét.
Hasonló véleményen van az Európai Számvevőszék elnöke is, aki a tévedéseket és a rossz finanszírozás kockázatát is megemlíti. A testület az idén éppen ezért a jelentések legalább egynegyedében a gazdaságélénkítő programra kívánja összpontosítani. Mindenesetre a számítások szerint évente 179-990 milliárd euró tűnik el kézen-közön az európai alapokból. A Transparency International legutóbb korrupciós indexében az EU-n belül Magyarország, Románia és Bulgária az éllovas.
A civil szervezet egyik szakértője szerint hasztalan hirdet zéró toleranciát a Bizottság a közpénzek lenyúlása ellen, hibádzik a politikai akarat, hogy érvényt szerezzen törekvésének. Emellett az eszközei is korlátozottak. De a meglévő fegyvereket sem veti be a kellő mértékben. Az új jogállami mechanizmus segíthet, feltéve, hogy nem áldozzák fel a politikai kompromisszumért, ami ahhoz szükséges, hogy működjön az unió.
Egyre inkább látszik, hogy téved a Bizottság és jó néhány tagállam is, amikor azt hiszi, hogy a kemény határvédelem visszaszorítja az illegális migrációt. Ezt a kérdés egyik szakértője, a berlini Stratégiai Kezdeményezés nevű elemző intézet igazgatója mondta. Knaus, aki annak idején felvetette, hogy a bevándorlási hullámot a Törökországgal kötendő egyezmény segítségével kellene lefékezni, hozzátette, hogy a feltételezés, hogy ne mondja: mítosz, csak akkor áll meg, ha az EU elfogadja, hogy cserében állandósulnak a jogsértések Európa külső határain.
Arra is figyelmeztetett, hogy a jog mindennapos megszegése aláássa a menedékjogot és szétveri a jogállamot az unión belül. A kérdés úgy került elő, hogy egyre inkább látszik: a Frontex, a közös határvédelmi ügynökség képtelen teljesíteni a tőle elvárt feladatot és csak asszisztál a fennálló állapotokhoz. Hiába adnak neki évi 460 millió eurót. Csupán arra jó, hogy Brüsszel lefedje magát vele, ám valójában sok haszna nincsen.
Jogvédők már régóta kifogásolják, hogy a külső határokon bevett gyakorlat az azonnali kitoloncolás, ezért a migránsok nem élhetnek a jogukkal, hogy menedéket kérhet(né)nek. És mindezt a Frontex emberei csak nézik, pedig ha ilyesmit tapasztalnak, ki kellene vonulniuk az adott térségből. De ehhez még Magyarországon is 5 év, illetve az Európai Bíróság ítélete kellett.
A Bizottság keze erősen megvan kötve, de az is látszik, hogy nincs meg a politikai akarat a tagállamok részéről tapasztalt jogszegések megtorlására. Ugyanakkor a Frontex ügyében a menekülteket segítő szervezetek is megosztottak. Egyfelől látják mit művel. Mégsem oszlatnák fel, csupán 180 fokkal átállítanák a működését, hogy az európai értékeket képviselje, dokumentálja, ha a nemzeti hatóságok áthágják a törvényt és bűncselekményeket követnek el a határokon a migránsok ellen, továbbá szavatolja azok jogait.
A Goldman Sachs egyik elemzője igen fontos fejleménynek tartja, hogy a jelek szerint hosszú-hosszú idő után kamatemelésre készül az MNB, miután értékelte a legutóbbi inflációs adatokat. Az amerikai pénzintézet szerint a jegybank a jövő hónapban negyed százalékkal, utána pedig további 15 bázisponttal viszi feljebb az alapkamatot. A Citigroup ennél határozottabb beavatkozással kalkulál: úgy véli, hogy most négy ütemben 0,15-0,15 százalékkal megy fel az érték és így szeptemberre eléri az 1,2 százalékot.
A hírügynökség hozzáteszi, hogy nagy valószínűséggel Magyarország lesz az első uniós tag, amely az idén a kamatnövelés mellett dönt a felgyorsult infláció miatt. Abból lehet erre következtetni, amit Virág Barnabás alelnök mondott, hogy ti. már a következő júniustól szigorúbb monetáris politikával kívánják ellensúlyozni a magasabb árakat. Vagyis a jelek szerint a jegybank feladja kiváró álláspontját. A bejelentés hatására a forint azonnal erősödni kezdett.
Az Osztrák Szabadságpárt frakcióvezetője azzal vádolta meg a kancellárt, hogy az a párt volt elnökének, Strachénak a nyomdokain halad, csak éppen őt nem csalták lépre, senki sem állított csapdát neki. Nem úgy, ahogy az a híres-hírhedt Ibizagate során történt. Azaz Kurz csak saját magának tehet szemrehányást a történtekért. Kickl, aki az FPÖ fő ideológusának számít, hozzátette, hogy a miniszterelnök nem tudott minden nyomot eltüntetni, ezért most vádemelés vár rá.
Amikor az ellenzéki politikus odáig jutott, hogy a kormányfő a hatalom megszállottja, hiú, ugyanakkor hihetetlenül arrogáns, viszont Ceausescu módjára osztogatja a köztisztségeket, a törvényhozás néppárti elnöke rendre intette. Majd ismét, amikor a szónok azt állította, hogy az osztrák sajtó egy része a hatalom rendelésére írja cikkeit.
A kijelentések abban az igen kemény parlamenti vitában hangoztak el, amelyet azért tartottak, mivel a pénzügyminiszter heteken át megtagadta, hogy kiadja a kért bizonyítékokat az állami holding vezetőjének kinevezése kapcsán. Ez volt az az ügy, amelynek során Kurz nagy valószínűséggel hamisan vallott a meghallgatáskor, ezért most vádemelés készül ellene.
A heves háborúskodás miatt bedőlt az izraeli miniszterelnök mesterterve, hogy az öbölmenti arab országokkal kötött-kötendő megállapodásokkal szépen elterelje a figyelmet az országban élő palesztinok sorsáról és így kikerüljön a válság a világpolitika látóköréből. Kiderült, hogy a kérdés igazságos rendezése nélkül nincs előrelépés.
Netanjahu már megalkudott az Emirátusokkal és Bahreinnel, és éppen Szaúd-Arábiát igyekezett becserkészni. Már-már úgy nézett ki, hogy meg tudja őrizni a békét, illetve képes kitörni a nemzetközi elszigeteltségből, a palesztin kérdés pedig eltűnt a szalagcímekből, ráadásul a tömeges oltások nagyot lendítettek az ország tekintélyén, amikor beütött a krach.
Pedig már csak az ellene indított korrupciós pert kellett volna valahogy kibekkelnie. Ám összeomlott a reménye, hogy külső támogatás nélkül a palesztinok feladják az ellenállást és akkor Izrael diktálhatja a feltételeket.
Ám most már aligha valószínű a további diplomáciai áttörés, a világ sorra ítéli el az izraeli katonai fellépést, a civilek, köztük sok gyerek halálát. Most már az is felmerült, hogy ebből polgárháború lesz. Úgy hogy Netanjahu stratégiája csak fokozta az országra leselkedő veszélyt.
De hát a politikus mindenáron ragaszkodik a hatalomhoz, ezért körüludvarolta a szélsőjobbot, amely folytatni kívánja az arab területek bekebelezését. Pont ez váltotta ki a mostani viszályt. Ha a miniszterelnök hivatalban tud maradni és kivédi az ellene folyó pert, akkor az azt bizonyítja, hogy változatlanul nagy taktikus. Ám az erőszak igencsak aláásta saját állítását, miszerint ő egy államférfi. Megpróbált kijutni a válságból, de kiderült, hogy az általa választott út: zsákutca.
