Aranyélet címmel jelent meg nemrég Bonta Miklós véleménycikke az MNB aranytartalékának növeléséről. Most tágabb nemzetközi kontextusban szeretném bemutatni az aranytartalék hazai emelése mögötti érveket.
Miért van szükség aranytartalékra? Az arany hitelkockázatmentes és értékálló eszközként hatékonyan egészíti ki a devizatartalékot. Az arany a történelem során számos funkciót töltött be, a bizonytalan gazdasági környezetben különösen fontos stratégiai szereppel bír, és hozzájárul az országgal szembeni bizalom erősítéséhez. A történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy a nemzetközi pénzrendszer átalakulása során kulcsfontosságú az aranytartalék szerepe, nem véletlen, hogy az aranyat monetáris fémnek nevezik.
A szóban forgó cikk két ország, Horvátország és Norvégia aranytartalékának hiányából von le következtetéseket. Az előbbit leszámítva az EU valamennyi országa tart aranytartalékot, és ezen felül szinte minden más fejlett ország, valamint a fejlődők túlnyomó többsége is. Meg lehet kérdőjelezni persze a világ ilyen irányú – sok évszázados – gyakorlatát, de azt ne feledjük, hogy az északi tengeri olajkitermelése miatt exkluzív helyzetű Norvégia mennyire távoli analógia Magyarország számára: a korábbi devizabevételeikből a világ legnagyobb állami szuverén tartalékalapját építették fel. A deviza vagy aranytartalék összevetése miatt Horvátország sem kézenfekvő példa, ahol az 1990-es évek hiperinflációja miatt a magánszektor külföldi devizát halmozott fel, és jelenleg is a bankbetétek 80 százaléka euróban denominált.
Magyarország aranytartaléka jelenleg nem „kimagasló”, hanem az elmúlt évek vásárlásainak köszönhetően ért mennyiségében az őt megillető helyre.
A jegybanki tartalékban lévő arany összege 2018-ban emelkedett 3,1 tonnáról 31,5 tonnára, majd 2021 tavaszán 94,5 tonnára. A horvát és norvég példa helyett szerintem érdemesebb globális kontextusban elhelyezni a hazai tartalékot. A tartalékok abszolút szintje alapján globálisan a 37. helyen áll Magyarország. Egy főre vetítve pedig a megnövelt aranytartalékkal a nemzetközi rangsorban az 52. pozícióból a 28-adikra léptünk előre.
Az aranytartalék nemzetközi összevetésének ugyanis nem tonnában, hanem egy főre jutó mennyiségben van értelme, az országok és a lakosság eltérő nagysága miatt. A nemzetközi sztenderd az ún. uncia/fő (1 uncia kb. 31,1 gramm arany), ami azt mutatja meg, hogy egy lakosra mekkora tömegű aranytartalék jut. A világon 9 ország rendelkezik egy főre vetítve legalább 1 unciányi aranytartalékkal. A rangsor első 10 helyezettje között 7 európai ország található. A sorrendben 9. helyezett Ausztria 1 uncia/fő aranytartalékkal rendelkezik, ezzel a rangsorban az utolsó olyan ország, amely épp eléri ezt az értéket. Hazánk megnövelt tartalékával közelebb került, de nem érte el az EU-átlagot, ahogy az OECD átlagot sem. Ez alapján jól látható, hogy a lépéssel mely országokhoz közeledett Magyarország.
Bonta Miklós szerint nem sikerült féken tartanunk az „elszabaduló inflációt”. Nem világos, hogy mit ért ez alatt, hiszen a drágulás üteme itthon az elmúlt közel 10 évben jellemzően a 3 százalékos cél alatt volt, majd a cél körüli toleranciasávban mozgott. Sőt, 2017 óta gyakorlatilag végig a tolerancia sávban volt az infláció, így az inflációs célkövetés hazai bevezetése óta soha ilyen sikeres nem volt a Magyar Nemzeti Bank az elsődleges feladatának ellátásában. Mindez nemcsak hazai historikus összevetésben, hanem az elmúlt években nemzetközi összevetésben is kimagasló siker. Csupán két ország, Magyarország és Ausztria esetében volt az áremelkedés mértéke 2017 és 2020 között a megszabott toleranciasávon belül. A jegybankok teljesítményét a jegybanktörvény által megszabott elsődleges cél teljesülésében lehet mérni, ami alapján a Magyar Nemzeti Bank nemzetközileg is kimagaslóan teljesített, hitelességét senki sem kérdőjelezheti meg.
Vitatom tehát a szerző megállapításait. A kiválasztott két ország nemcsak Magyarországtól esik távol, hanem az aranytartalékukat illetően lényegében a teljes világtól. Továbbá Magyarország az elmúlt években kifejezetten sikeres volt mind a GDP-arányos adósság csökkentésében, mind pedig az infláció helyes pályán tartásában. Az arany a történelem során és ma is kulcsfontosságú része a fejlett és feltörekvő országok devizatartalékának. Olyan időszakokban, amikor a nemzetközi pénzrendszer kihívásokkal néz szembe és változik, akkor a tartalékon belül az arany relatív szerepe jelentősen felértékelődik, így nemcsak manapság, de a jövőben fontos szerephez jut a monetáris rendszer tartalékaként, és biztonságot ad az azt birtokló országnak. Mindezek fényében a Magyar Nemzeti Bank aranytartalékkal kapcsolatos döntése meglátásom szerint szakmai alapon egyértelműen helyes és kedvező lépés volt.