A német diplomácia vezetője teljesen érthetetlennek tartja, hogy Magyarország megvétózta az EU elítélő határozatát Hong Kong ügyében, illetve úgy gondolja, hogy az okot a feltűnően jó magyar-kínai viszony tájékán kell keresni. A szociáldemokrata Maas az uniós külügyminiszterek brüsszeli értekezlete után állt az újságírók elé. Mint mondta, nem ez az első alkalom, hogy a magyar fél megtöri a közösség egységét Peking ügyében.
Pedig nagyon fontos volna, hogy a szervezet közös álláspontot alakítson ki, ám ezt sajnos, az Orbán-kabinet megakadályozta. Hozzátette, hogy most is egységes véleményre kellene jutni, akárcsak márciusban, amikor szankciókat hoztak azok ellen a kínai illetékesek ellen, akik felelősek, miután több százezer ujgurt zártak munkatáborokba. Úgy fogalmazott, hogy az összehangolt stratégia sokkal hatásosabb, pl. Hong Kong ügyében. Ezért ki kell alakítani – az EU és az emberi jogok érdekében.
Az unió külügyi biztosa jelezte, hogy még egyszer megpróbálkozik kompromisszumot elérni, de ha egy hét alatt nem sikerül közös megoldást találni, akkor a magyarok nélkül marasztalják el Kínát a hong kongi választójog korlátozásáért. Igaz, az nem volna közös nyilatkozat. A jelentés emlékeztet arra, hogy Orbán Viktor a napokban igen baráti telefonbeszélgetést folytatott a kínai elnökkel.
A portál megszerezte a kérdéses nyilatkozattervezetet, de úgy véli, hogy az változatlanul elfogadhatatlan Magyarország számára, pedig már felvizezték. Egy európai diplomata szerint a magyar elutasítás azon alapul, hogy az ilyesfajta állásfoglalások idáig csakis a viszony romlását eredményezték.
A brüsszeli magyar képviselet szóvivője azt közölte, hogy nincs változás Budapest álláspontjában, illetve hogy a kérdés nem is szerepelt a hétfői tanácskozás napirendjén. Ami igaz, mert már az előkészítő egyeztetés alapján világos volt, hogy a magyar kormány kitart a vétó mellett.
Orbán Viktor nagy kedvvel torpedóz meg mindent Brüsszelben, legyen szó a hong kongi demokrácia kioltásáról, Izraelről, a migrációról vagy a gender kérdésről. A reakció mindannyiszor egy mennydörgő „nem”. Most pl. azt akadályozta meg, hogy az EU elmarasztalta a Kínai Kommunista Pártot, amiért az bedarálja a jogállamot az egykori koronagyarmaton.
Ha végig nézzük az utóbbi idők brüsszeli statisztikáit, az derül ki belőlük, hogy egyetlen más tagország sem megy ilyen gyakran szembe a többiekkel. Továbbá, az Orbán-kormány a blokádpolitikával célzatosan gátolja, hogy az unió egységes vonalat képviseljen a nemzetközi porondon olyan kérdésekben, mint az emberi jogok.
Orbán már a hétvégi csúcsértekezleten csaknem botrányt okozott, amikor lengyel segédlettel kivetette a határozati javaslatból a „gender” kifejezést, pedig a nyilatkozat úgy is teljesen ártalmatlan, csupán jelképes jelentőségű lett volna. De ha a politikuson múlna, akkor Brüsszel visszavonná a Moszkva elleni szankciókat, ezt ő maga közölte.
V4-es körben is be szokta lengetni a vétóbunkót, pl, amikor a múlt hónap végén megakadályozta, hogy éles hangú állásfoglalás ítélje Oroszországot, miután bebizonyosodott, hogy az orosz katonai titkosszolgálat követett el pár éve merényletet Csehországban. Megfigyelők ilyenkor emlékeztetni szoktak Paksra.
De hogy az egykori lángolóan antikommunista Orbán ennyire elnéző a KKP-val szemben, ugyancsak jobban érthető, ha figyelembe vesszük a Fudan Egyetem budapesti campusának tervét. A politikust a közös világnézet fűzi össze Netanjahuval, ez magyarázza, hogy a magyar fél akkor is keresztbe fekszik, amikor az EU az izraeli településpolitikát marasztalná el.
Ezen felül általában akkor is beleköp a levesbe, amikor a migráció kapcsán kellene közös európai pozícióra jutni. Ebben pár éve igencsak jeleskedett az akkori magyar EU-nagykövet, Várhelyi Olivér, aki ma a bővítésért felelős biztos.
A kommentár úgy ítéli meg, hogy Orbán ideje lassan lejár, a politikus már a végjátékra készül. Helyzetét rontja a szörnyű járványmérleg, az egyesült ellenzék, valamint az, hogy Magyarország egyre inkább elszigetelődik az EU-n belül. Szóval nincs könnyű dolga a kormányfőnek, egyre inkább szorult helyzetbe kerül.
Legelsősorban is azért, mert bármennyire is felteszi a hangfogót a sajtóra, nem tudja eltitkolni, hogy az ország világrekorder, ha a korona halottak számát egy millió emberhez viszonyítjuk. Ebben az összevetésben hétszer annyi az áldozat, mint a ragály által igencsak érintett Indiában. Márpedig ez igencsak gyatra bizonyítvány egy olyasvalakinek, aki 11 éve kétharmaddal irányítja az országot.
Ezért van az, hogy nyomás alá kerül a bevallottan illiberális vezető, aki a nemzeti külön úttal egyre másra kihívja az EU-t. Miközben 11 hónap múlva választás lesz. A közvélemény kutatásokban egyformán áll a Fidesz és a hat ellenzéki párt. És hát Orbán szénája már csak azért sincs rendben, mert Kohl egykori politikai nevelt fia ott hagyta a Néppártot, elvesztette a legfontosabb tagállam, a németek támogatását. A CDU-CSU-nak végképp elege lett a Brüsszel elleni állandó támadásokból, az antidemokratikus irányvonalból.
Amit az eltelt jó 10 évben csinált, az olyan, mintha a tekintélyelvűség kézikönyvéből másolta volna ki. Legyen szó a sajtó, az igazságszolgáltatás vagy a tudomány szabadsága elleni támadásról. A menekültválság óta úgy tünteti fel, hogy ő a keresztény Nyugat védelmezője. Ezzel párhuzamosan még inkább tett a menedékjogra.
De hogy mennyire keresztény, annak kapcsán az újság idézi a CSU vezérét, Södert, aki szerint Orbán már búcsút intett ezeknek az értékeknek. Viszont kiderült, hogy nem kell annyira félni a politikus által beharangozott új, jobbos szövetségtől. Magyarország igencsak magára maradt az unióban, még a PiS-szel fennálló összefogáson repedések mutatkoznak – főként Oroszország miatt.
Ugyanakkor keresi Kína barátságát. Hogy azután ily módon végképp a tekintélyelvűség felé fordult-e? Sok minden utal arra, hogy számára megkezdődött a végjáték. Már rég nem az az erőtől duzzadó politikus, aki még a német kancellárt és a francia elnököt is maga előtt tudja terelni. A jövő inkább a német zöldek elnök asszonyáé, akinek a pártja képviseli Strasbourgban a leginkább Orbán-ellenes vonalat. Úgy hogy ebből még bőven lehet akkora ütközés, aminek folytán még a magyar kilépés sem lesz elképzelhetetlen.
A CEU rektora erősen nehezményezi, hogy az uniótól csak rettenetes blablára futja, miközben Magyarország tekintélyelvű rezsimmé alakul át. Az EU azonban jóformán semmit sem tesz ellene – hangsúlyozta Ignatieff Bécsben, az egyetem egyik rendezvényén. Pedig hosszú távon egész Európa számára súlyos következményekkel járhat, hogy egyes keleti tagországokban nyomás alá került a demokrácia. Hiszen megnőhet az orosz-kínai befolyás.
Példaként említette meg, hogy iskoláját kipaterolták Budapestről, helyét a Fudan Egyetem foglalja el, amely lehet, hogy jó, de semmiképpen nem szabad. És ez Ausztria tőszomszédságában történik. Arról is beszélt, hogy a tekintélyelvű vonásokat mutató kormányok a járvány ügyében is másként járnak el, mint azok, amelyek demokratikus alapokon állnak.
Egyben látni, hogy a társadalmak mekkora árat fizetnek az autokráciákban. Hiszen pl. az oroszoknál bizonyosan több a halott, mint amennyit hivatalosan beismernek. Ebből az következik, hogy jóformán senki sem hisz a számoknak. Mint ahogy a hatóságoknak sem. Pedig a bizalom abszolút lényeges, hogy egy ország átvészeljen egy ekkora válságot.
Arató András úgy látja, hogy az EU ölbe tett kézzel csücsül, miközben Magyarországból fél-diktatúra lesz. Vendégkommentárjában a Klubrádió elnöke, akit a tévé úgy mutat be, mint a magyar sajtószabadság egyik élharcosát, felemlegeti, hogy a bíróság a hatalom oldalára állt, ezért a rádió elvesztette analóg frekvenciáját. Az ellenállás jelképeként az interneten folytatja, bár a kormány már jó 10 éve zaklatja.
Magyarországon azonban nem szemtől szembe számolják fel a média függetlenségét, nem tartóztatnak le újságírókat, nem cenzúráznak. Gazdasági eszközökkel igyekeznek alávágni az önálló orgánumoknak. Így nincs nemzetközi felháborodás, viszont szép, lassan megy a leszalámizás. A Klubrádió pl. 2010 óta elvesztette bevételei 90 %-át.
Ezzel párhuzamosan a másik oldalon hatalmas koncentráció zajlott le, a KESMÁ-hoz ömlik a közpénz. De az unió szemet huny afölött, hogy az egyik kormány magasról tesz a demokratikus értékekre, és ehhez Brüsszeltől nagy összeget kap, amit azután csókosoknak juttat. Orbánnak mégsem kellett semmiféle következményekkel szembenéznie. Szabadságharcot hirdetett az integráció ellen, és a demagóg harc számláját a kinyilvánított ellenség állja.
Az EU persze nem tudja megoldani az összes magyar problémát, de az még sem járja, hogy tétlenül bámulja, amint Orbán felszámolja a még megmaradt pár kritikus szerkesztőséget. Viszont a népben lehet bízni, hiszen a Klubrádiót is a hallgatók mentették meg. De nagyon sokat jelentett a nemzetközi támogatás is. Merthogy Orbán – autokrata vezetőként pontosan tudja: a szabad és független média jelenti a legnagyobb veszélyt számára.
A hét végén ismét több száz menekült kötött ki az olaszországi Lampedusa szigetén, ám ez az ENSZ menekültügyi főbiztosa szerint még olyan szám, amelynek nem szabadna semmiféle gondot okoznia az EU számára. Csak – mutatott rá Grandi – olyan mechanizmus kellene hozzá, amelynek segítségével a többi tagállam átveszi a menedékre jogosult embereket, akik pedig nem maradhatnak, azokat tisztességes módon visszaviszik a kiindulási országba.
Az unió illetékes biztosával közösen rendezett sajtóértekezleten a politikus ugyanakkor sürgette, hogy Európa külső határain vessenek véget a gyakorlatnak, miszerint minden vizsgálat, menedékeljárás nélkül, rövid úton toloncolják ki az érkezőket.
