Az EU-nak következetesen végig kell vinnie saját programját, ha nem akarja, hogy az Orbánok és Jansák Európája legyen belőle. Tehát hogy a „kaparj-kurta!”-szemlélet érvényesüljön, azaz mindenki csak belemarkoljon a közösbe, de senki se tegyen bele, mert kizárólag maga felé hajlik a keze.
Erre figyelmeztet Európa napján a kommentár, amely elismeri, hogy az unió híre nem túl jó. Hallatán sokan csak legyintenek, mondván, hogy a szervezet többek között a járvány során tökéletesen bebizonyította alkalmatlanságát. Csakhogy a Covid-19 kezelése a tagállamok dolga, Brüsszel csupán az oltóanyagok beszerzését vállalta magára. És el lehet képzelni, mekkora zűrzavar volna e téren, ha minden kormány maga próbálta volna meg kialkudnia a feltételeket a gyógyszergyárakkal.
Úgyhogy az elemzés arra biztatja az integrációt: ne engedjen a szűklátókörű ellentábornak, legyen úrrá kisebbrendűségi hajlamán. Mert amit az Orbánok és Jansák kínálnak, az minden, csak nem jó a jogállam és a demokrácia szemszögéből. Magyarország éppen most mutatta meg, hogy ez miként is működne, amikor megakadályozta, hogy az EU elítélje a hongkongi választójog drasztikus korlátozását. Európának nincs szüksége ilyesfajta összefogásra, illetve azokra, akik ezt hirdetik. (Mellesleg Kína véletlenségből éppen most épít elitegyetemet a magyar fővárosban.)
Ausztriában a tartományfőnökök még a járvány idején is leginkább saját érdekeiket nézik, ám ebből még nem következik, hogy felmondanák a szövetségi rendszert és kikiáltanák a 9 tartomány nemzetállamát. Viszont pont ilyen okokból az osztrákok tökéletesen tisztában vannak azzal, milyen bonyolult dolog építeni az Európa-házat.
Úgy hogy egyensúlyt kell kialakítani az összeurópai, illetve tagállami hatáskörök között, mert az Európa-programnak nincs alternatívája. Mert különben a földrész lemarad a nemzetközi küzdelemben, kivéve persze, ha lefekszik Pekingnek. Ám hogy igazolja létjogosultságát, ahhoz teljes mértékben vállalnia kell saját célkitűzéseit. A károgást pedig rá kellene hagynia a pitiáner európai gondolkodókra.
A kommentár sürgeti, hogy Ausztria szálljon szembe a kancellár parlamentellenes, bulldózer-szerű törekvéseivel, amit nyugodtan lehet akár Kurz rendszerének is nevezni, mert ha nem ezt csinálja, akkor az ország könnyen az orbáni vagy trumpi demokratúránál köthet ki. A sarkos vélemény előzménye az, hogy a pénzügyminiszter, a kormányfő régi bizalmasa, csak az államfő közbenjárására volt hajlandó eleget tenni az Alkotmánybíróság döntésének és kiadni a törvényhozás vizsgáló bizottságának az aktákat az Ibizagate-ről. (Mint emlékezetes, annak idején az akkori koalíció kisebbik pártjának vezetőjét titokban készült felvétel leplezte le, mármint hogy hajlandó lett volna állami pénzből megerősíteni az FPÖ tömegbefolyását – a szerk.)
Hogy milyen mentalitás vezérli a kancellárt és a körülötte kialakult, kizárólag férfiakból álló véd- és dacszövetséget, arról a kommentár azt írja, hogy a Néppártban dolgozik a sértettség, miután ez a kompánia úgy nőtt fel, hogy azt látta: az ÖVP csak az untermann szerepét játssza a szociáldemokraták vezette nagykoalícióban. De Kurz számára meghatározó élmény volt az is, hogy elhajtották, amikor 16 éves korában önkéntesnek jelentkezett a konzervatívoknál, mondván, hogy jöjjön vissza később, amikor már nagyobb lesz.
Így a párt ifjúsági szervezeténél landolt, onnan hódította meg a végén a Ballhausplatzot is. Programja azonban nincs, illetve kimerül abban, hogy új stílust hirdetett – különösebb tartalom nélkül. Hogy azután összeállt a Szabadságpárttal, annak oka az lehetett, hogy vagy nem tudta: az FPÖ a nemzeti szocializmustól, illetve a német nacionalizmustól indult, vagy tudta, de mindegy volt neki.
Azt hitte, már annyi minden bejött neki, majd ezt is megoldja, ám ez tévedésnek bizonyult. A kancellár körül kialakult klikk pedig kedvező, amikor meg kell hódítani a hatalmat, viszont akadály a kormányzásnál. Egy szövetségi államot, ahol ráadásul erős a szociális partnerség, ugyanis csakis bizonyos konszenzus alapján lehet irányítani. Ám minél inkább rájött a Kurz vezette csoport, hogy milyen nagy fába vágta fejszéjét, annál inkább igyekezett, igyekszik tekintélyelvű-populista trükkökkel bebiztosítani saját helyzetét. Hát, itt tart most Ausztria.
Az Afrikai Járványmegelőzési és Elhárítási Központ igazgatója azt mondja, fel kell ébrednie világnak, miután ekkora katasztrófát okoz Indiában a vírus 2. hulláma, mert ha nem oltják be villámgyorsan a fekete kontinens lakosságát, akkor könnyen mutálódhat a kórokozó és az új változat simán átterjedhet Európára is, de úgy, hogy az eddigi vakcinák semmire sem lesznek jók vele szemben.
Csakhogy a kontinensen nincs elég ápolószemélyzet és oxigén. Az persze történetesen kedvező, hogy az 1,3 milliárd afrikai átlagéletkora 19 év, ezért eddig viszonylag kevés halottal megúszták a fertőzést. Az áldozatok hivatalos száma 122 ezer, bár ennél valójában sokkal több lehet. Indiában viszont a betegség következtében jelenleg naponta 3 ezren vesztik életüket.
Afrika számára azonban nem sok jót ígér, hogy az oltáshoz idáig javarészt Indiából szerezte be a szert, ám Új-Delhi leállította a kivitelt. A WHO-tól pedig legkorábban júliusban jön új szállítmány, miközben idáig csupán nem egészen 20 millió embert oltottak be, és tovább 16 és fél millió adag vár gazdájára. A SinoVac és a Szputnyik azonban csak akkor jöhet szóba, ha az ENSZ szakosított szervezete engedélyezi azokat.
Ugyanakkor reménysugarat jelent, hogy Biden kezdeményezte a vakcinák szabadalmi jogának feloldását, mert ily módon lehetne azokat a szegényebb országokban is gyártani, illetve többet kaphatnának azokból a fejlett államoktól. De hol van az még! Hiszen előbb megállapodásra kellene jutni ez ügyben az Egészségügyi Világszervezeten belül, csak éppen az EU és Nagy-Britannia nem ért egyet vele. Azon kívül minimum 1-1,5 évig tart, amíg felépül egy gyógyszerüzem.
Vizsgáló bizottság felállítását kezdeményezik Bajorországban a szociáldemokraták, ha a tartományi kormányfő, egyben a CSU elnöke nem adja ki a papírokat arról, mennyit keresett a maszkok és más védőfelszerelések importján a párt egyik korifeusának a lánya. Nagyon úgy néz ki ugyanis, hogy Andrea Tandler 35-51 millió euró közti közvetítői díjat markolt fel egy svájci kereskedő vállalat bekapcsolásával.
Az asszony cége mind a szövetségi egészségügyi tárcánál, mind a bajor, illetve az észak-rajna-vesztfáliai hatóságnál elérte, hogy azok az ő partnerétől vegyenek FFP-2-maszkot, csak éppen az ár volt horribilis. Berlin pl. 5,58 eurót fizetett értük darabonként, vagyis kétszer annyit, mint amennyi az átlagár volt a többi szállító esetében. A bajoroknál még jobban fogott a ceruza: ott volt olyan szerződés, amelyben 8,90 eurós ár került bele, egymillió darabos tétel mellett! De még ez is eltörpül Észak-Rajna-Vesztfália mellett, mert az egyenként 9,90 eurót perkált a félmillió maszkért.
Az illetékesek arra hivatkoznak, hogy tavaly tavasszal szükséghelyzet alakult ki, és minden árat hajlandók voltak megfizetni, csak, hogy hozzájussanak a szükséges felszerelésekhez. A svájci cég összesen 683 millió eurót kasszírozott, szakértők szerint ebből jó 200 millió a nyereség, vagyis a haszonkulcs lényegesen meghaladja a 30 %-ot. Ám a vállalat nem hajlandó betekintést engedni a könyvelésébe, ezért sürgeti a bajor ellenzék, hogy a tartományi kormány számoljon el nyilvánosan.
A vezércikk arra figyelmeztet: az amerikai jobboldalnak meg kell találnia a módját, hogy elhárítsa az országot, illetve a Köztársasági Pártot fenyegető veszélyt, miután a republikánusok egyre jobban sodródnak a trumpizmus felé. Mert nem kérdéses, hogy a párt a volt elnök foglya, és már törzsi jellegzetességeket mutat, valóságos személyi kultusz alakult ki soraiban a politikus körül.
Bár a választás óta már fél év telt el, a házuk táján nemigen kérdőjelezi meg senki sem, hogy Biden ellopta a győzelmet. Miközben Trump volt az, aki a Kongresszus ostromára tüzelte a csőcseléket, amihez hasonló veszély a polgárháború óta nem érte az amerikai demokráciát. De az óta csak még baljósabbra váltott a Fehér Ház előző gazdájának nyelvezete.
Minden arra utal, hogy három év múlva újból hadba akar szállni. Hogy mit tehetnek ilyen helyzetben azok a konzervatívok, akiknek vannak elveik? Pl. követhetik Liz Cheney példáját és emlékeztetik párttársaikat arra, hogy a választás teljesen törvényes, a Kapitólium lerohanása viszont lázadás volt. A néhai alelnök lánya persze a jövő héten bizonyosan elveszti tisztségét, a republikánusok 3. legfontosabb kongresszusi posztját. Sőt később valószínűleg még a mandátumát is, mert azt meg Trump valamelyik híve veszi majd el tőle.
Trump egyben tudja tartani a pártot, mert senki sem akarja, hogy kihajítsa az ablakon. Csakhogy befolyása miatt csökken a köztársaságiak vonzereje a széles tömegek körében. Viszont ha továbbra is eretnekek után kutakodnak saját táborukon belül, akkor Biden javarészt egyedül marad a placcon. Úgy hogy a korábbi elnök továbbra is a demokraták legnagyobb nyeresége.
