Bizonyos értelemben párhuzamot lehet vonni a Klubrádió és a CEU esete között. Mindkettőnél utólag találták ki az érveket, a játékszabályokat, a CEU esetében ráadásul akkor, amikor az egyetem már több mint két évtizede működött.
A Klubrádió esetében a frekvencia kiírásának nem voltak olyan kritériumai, amelyek alapján a pályázatot elutasították. Az nem jogszerű, hogy a pályázat elbírálásakor olyan szempontokra alapítják a döntést, amelyek a benyújtáskor nem voltak ismeretesek. Ha a Médiatanács érvelésének, indoklásának lenne bármilyen jogi alapja, akkor erre hivatkozva már be sem fogadhatták volna a pályázatot. Erre utólag, a pályázati feltételekhez képest mint új feltételre hivatkozni: ez komolytalan.
Karas Mónika nyilatkozta, hogy jogászként a jogállamiságban hisz. Nos, ha ez így lenne, akkor a döntéshozatalkor nem hivatkoznának olyan körülményekre, amelyek a pályázó előtt a pályázat benyújtásakor nem voltak ismertek. Az elbírálást nem lehet más játékszabályok mentén lefolytatni, mint amit kiírtak. Így a Médiatanács a saját hatás- és jogkörét önkényesen kitágítva komoly jogsértést követett el. Ők ugyanis nem jogalkotók, csak jogalkalmazók. Tehát csak a meghatározott jogszabályi kereteken belül dönthetnek, azt nem tágíthatják ki, nem egészíthetik ki, új feltételt – pláne nem utólag - nem határozhatnak meg. De olyan értelmezést sem alkalmazhatnak, amellyel úgy tágítják ki a törvény értelmezési körét, hogy csak elutasítás lehet a végeredmény. Ezzel túllépték a hatáskörüket, a jogalkalmazói helyett jogalkotói jogkört vindikáltak önmaguknak, ami minden törvényességgel és alkotmányossággal szembemegy.
Az Alkotmánybíróság fogalmazta meg anno, amikor még szakmai alapon működött: valamely jogszabály nemcsak akkor ütközik a visszamenőleges hatály tilalmába, ha azt visszamenőlegesen léptették hatályba, hanem akkor is, ha pusztán a joghatálya hat ki a hatálybalépés előtt keletkezett jogviszonyokra is. Álláspontom szerint pontosan ez az alkotmányjogi helyzet áll fenn a Klubrádió esetében, ahogy a CEU kapcsán is.