Hogy a Fidesz sajtóosztálya megsértődik egy külföldi újságíró kérdésein, ezért az ügyet a köztévének passzolja át, az meg kirohan az osztrák érdeklődő ellen, nos, ez még a kemény feltételekkel küszködő független magyar média munkatársai számára is újdonság volt, de az egész ügy mögött alighanem az húzódik meg, hogy Orbán Viktor a hazai publikumnak játszik – írja a botrányban érintett osztrák hetilap kommentárja.
A magyarázatot keresve abból indul ki, hogy a miniszterelnök ugyan próbál új frakciót tető alá hozni Strasbourgban, de már készíti fel a nagyközönséget arra, ha netán kudarcot vall. Ezért külső ellenséget keres, és meg is találja: a balliberálisokban. Akiknek sorába beletartozik a kritikus sajtó, benne az okvetetlenkedő osztrák újságíróval, továbbá Soros György és immár az európai kereszténydemokraták.
A kormánypárt kommunikációs részlege is ennek megfelelően járt el, azaz igyekezett akár a külföldi érdeklődőre rátolni a felelősséget, ha sikertelennek bizonyul az Orbán-Morawiecki-Salvini-trió által beindított próbálkozás. Kvázi hogy a zavaró kérdésekkel a balliberálisok szintén a törekvés ellen dolgoznak. Ám amit az MTVA művelt a háromperces híradós anyagban, az pontosan bemutatja, hogy milyen is ez a hatalom, a médiaszabadság és maga az állami kézben lévő csatorna.
A független magyar sajtóval azonban szolidaritást kell vállalni, még akkor is, ha az osztrák civil társadalom, de még Schallenberg külügyminiszter kiállása igazából a másik oldal kezére játszik. De a független médiát csakis a magyar lakosság követelheti ki: rá kell jönnie, hogy mennyire káros a hatalom információs monopóliuma, amely sérti a független tájékoztatás jogát. Végső soron minden attól függ azonban, hogy miként reagál a jövő tavasszal az urnáknál a szavazópolgár a szabad sajtó, illetve igazságszolgáltatás folyamatos leépítésére.
A kommentár hangsúlyozza, hogy folyóirat a jövőben is meg fogja keresni a Fideszt, ha tájékoztatásra van szüksége valamilyen anyag elkészítéséhez, de abból is le tudja vonni a megfelelő következtetéseket, ha a párt elzárkózik a válaszadástól. Jelenleg pedig a szerkesztőségben időnként felolvassák egymásnak az ominózus három kérdést, mert miért ne? Egy ilyen botrány esetenként mókás vonásokat mutat.
A brit és az izraeli példa alapján arra kell számítani, hogy lassan visszaszorul a Covid-19, ám arra kell felkészülni, hogy aligha tűnik el egyhamar a színről. A Nature c. szaklap körkérdése alapján 23 ország 119 szakértőjének túlnyomó többsége abból indul ki, hogy hiába a tömeges oltás, a nyájimmunitás inkább csak illúzió. Mivel ahol sokan nem kapják meg az oltást, ott megy tovább a fertőzés, csak helyi jelleggel. Úgy hogy még sokáig velünk marad és körbejár a világban, épp úgy, mint más koronavírusok, vagy az influenza, csak inkább évszakokként jelentkezik. Ám szerencsére valószínűleg már nem okoz a jelenlegihez hasonló súlyos következményeket.
Mondani sem kell, vagy egy csomó ismeretlen tényező. Pl. nem tudni, meddig tart az oltóanyag szavatolta védettség. Ez attól is függ, mennyire hatásosak az új mutánsok ellen. A brit változat jó példa erre, mert nagymértékben képes megkerülni a szervezet immunrendszerét. A brit kutatások vezetője azt mondja, még 2030-ban is dolgozni fognak új ellenszerek kifejlesztésén.
Szóval ajánlatos az óvatosság, még akkor is, ha Izrael illusztrálja, hogy tömeges védettség nélkül is lehetséges ismét a viszonylag normális élet. Modellszámítások azt tanúsítják, hogy a nyártól másutt is meg lehet szabadulni a zárlattól, de nem lehet lemondani a tesztelésről, illetve bizonyos körülmények között a maszkviselésről.
Magyarországról szólva az összeállítás arra az ellentmondásra hívja fel a figyelmet, hogy már a lakosság 29 százaléka van túl legalább az első oltáson, ám az áldozatok számát tekintve az ország mégis a világelsők között foglal helyet. Ennek ellenére a kormány hozzálátott a nyitáshoz.
Jó egy éve Merkel üzente a németeknek, hogy vegyék komolyan a járványt, mert a helyzet súlyos, ám most meg mintha a berlini politika nem fogná fel a szakma üzenetét. Pedig a kórházak sorra küldik a jelzéseket, hogy nagy a baj, betervezett műtéteket kell elhalasztani, mert különben nem tudják ellátni a covidos betegeket. Egyes városokban a klinikák már túllépték saját terhelhetőségük határait. A müncheni IFO gazdaságkutató vezetője szigorú intézkedéseket követel.
Ám a korlátozások ügyében illetékes miniszterelnöki konferencia vajmi keveset tesz, csak halogatja a döntéseket, kerül, amibe kerül. Mintha a késlekedés nem járna minden nap újabb és újabb halottakkal, emberi, szociális, lelki és gazdasági veszteségekkel. A testület azonban továbbra sem hajlandó szembenézni a valósággal, az csak súlyosbítja a szenvedéseket és az egyenlőtlenségeket, ám ennek meglesz az ára, miközben egyre több a beteg és a halott.
A tartományok vezetői úgy csinálnak, mintha semmi közük nem lenne a vírus akadálytalan terjedéséhez. De ami a zárt ajtók mögött történik, az is teljesen átláthatatlan. Nem lehet tudni, miről megy a vita, a határozatokat nem magyarázzák meg. Mintha nem élet és halál lenne a tét. Pedig nagyon jó volna, ha a vezető politikusok végre felfognák: a helyzet súlyos.
A vezércikk arra figyelmeztet, hogy az USA és a Nyugat nem nézheti tétlenül, amint Putyin, lassan, de nagyon is tudatosan megöli a bebörtönzött Navalnijt. Hogy ez a szándéka, az nem kétséges, hiszen az orosz titkosszolgálat egyszer már megpróbálta eltenni láb alól, azon kívül az ellenzéki vezető ma minden eddiginél nagyobb fenyegetést jelent a hatalom számára. Amikor az év elején letartóztatták, miután a hazatért a németországi kezelés után, akkora tüntetések voltak, hogy akkorát az elnök két évtizede alatt Oroszország még nem látott.
A szörnyű munkatáborba zárt politikus most éhségsztrájkot folytat, de a kilátásait illetően intő példaként kell szolgálnia, hogy 13 éve hasonló bánásmód folytán a rács mögött halt meg az ügyvéd Magnitszkij, miután magas szintű kormányzati csalásokat leplezett le. Ezért most a nyugati hatalmaknak a sarkukra kell állniuk. A néhai jogász egykori munkaadója, egy amerikai üzletember azt mondja, hogy azt a 35 oligarchát kell célba venni, akik kezelik Putyin hatalmas vagyonát. Be kell fagyasztaniuk a folyószámláikat, a családtagjaikkal együtt beutazási tilalmat kell elrendelni ellenük, amíg csak Navalnij vissza nem nyeri a szabadságát.
Ha sikertelen marad a próbálkozás, akkor ez lesz az ízelítő, hogy mire készüljön fel a Kreml, ha alattomos módon továbbra is végre akarja hajtani a gyilkosságot.
A konzervatív lap úgy látja, hogy a hidegháborút idézi, ami kialakulóban van Amerika és Oroszország között, és ugyan van kockázata annak, hogy az USA hadihajókat vezényel a Fekete-tengerre, de nem lehet mit tenni, mert Putyin csakis az erő nyelvén ért. Biden eleve azt ígérte, hogy Washington ismét nagyobb szerepet vállal a világpolitikában, ami előre jelezte, hogy főként Moszkvával lesznek viszályok.
Az orosz államfő ugyanis igen nagy hasznot húzott abból, hogy Trump visszavonult a nemzetközi színpadról, a Kreml mozgástere jócskán megnőtt. Utódja viszont már Obama alatt érzékelhette, hogy folyamatosan romlik a viszony az oroszok és a Nyugat között. Azon kívül pártja húzta a rövidebbet, amikor Oroszország megpróbálta befolyásolni a tengerentúli választásokat.
Napjainkban jóformán nincs a világnak olyan szeglete, ahol Putyin ne a fejlett államok stratégiai versenytársaként lépne fel. Ismét vannak világnézeti különbségek is a két oldal között, csak ezúttal a demokrácia a tekintélyuralommal áll szembe. Újból folyik a fegyverkezési verseny, ideértve az olyan, kisebb erődemonstrációkat, mint hogy az oroszok után az amerikaiak is hadihajókat küldenek a Fekete-tengerre. Természetesen Ukrajna miatt, mivel Biden meg akarja mutatni, meddig mehet el orosz kollégája. Ez nem rizikómentes, de Moszkva csak az ilyesfajta üzenetet fogja fel, tehát ezt kell alkalmazni vele szemben.
