Akad két olyan külpolitikai kérdés, amelyre indulatosan reagálnak a kormány támogatói. Az egyik, hogy jelen formájában a visegrádi együttműködésnek már nincs jövője, mert Pozsony és Prága számára túl kínos a magyar kormánnyal való barátkozás. A másik pedig az, hogy az Európai Néppárton kívül borongós mindennapok várnak a magyar kormánypártra. Ezt valószínűleg a Fidesz európai parlamenti tagjai is elismernék, ha nem egy parancsuralmi rendszer alapján működő pártban lennének. Ám így folyamatosan azt kell hajtogatniuk: az EPP baloldali pártcsaláddá vált, ezért távoztak belőle. De majd létrejön az új jobboldal, ami rendkívüli vonzerőt jelent minden tisztességes konzervatív politikai erő számára.
Egy ilyen szövetség létrehozása azonban számos akadályba ütközik. Még az Orbánnal rokonszenvező szlovén kormányfő, Janez Jansa pártja sem kíván egy ilyen szövetséghez csatlakozni: közel akarnak lenni a tűzhöz, és erre a néppárton kívül nem lenne mód. A jobboldali radikális Marine Le Pen számára viszont vállalhatatlan a magyar kormányfő egynémely lépése, sőt a német AfD mérsékeltjei sem lelkesednének a Fidesszel való közelebbi kapcsolatért. Az osztrák FPÖ pedig a Strache-bortány idején tapasztalhatta meg, mennyire visszaüthet Orbánék politikájának másolása.
Matteo Salvini, az olasz jobboldali populista Liga elnöke azt közölte, hogy csütörtöki, Orbán Viktorral és Mateusz Morawiecki lengyel kormányfővel folytatandó budapesti megbeszélésein nem is lesz téma egy új konzervatív frakció létrehozása az EP-ben. Valamiféle szövetség persze lehet közöttük, de most, az olasz kormány tagjaként a Ligának is meg kell fontolnia minden lépését. Ráadásul a párton belül egyre erősebb a Salvinivel szembeni mérsékeltebb szárny.
A Fidesz mindazonáltal létrehozhatja az új jobboldalt a Jaroslaw Kaczynski fémjelezte PiS-szel, kiegészülhetnek nevenincs tömörülésekkel, de egy ilyen formáció harsogó cincogásának hanghullámai aligha jutnak el Brüsszelig. Kivált, ha az EU bírósága végre konkretizálja a költségvetés és a jogállamiság viszonyát.