Április 5-én nevezi meg Reuven Rivlin államfő azt a politikust, akit kormányalakításra kér fel. A múlt keddi, két éven belüli negyedik választás, mint ismert, újra patthelyzetet eredményezett Izraelben, sem a Benjamin Netanjahu mögött álló jobboldali-szélsőjobboldali- vallásos tömb, sem a miniszterelnök leváltására törekvő sokszínű koalíciónak nincs meg a kormányalakításhoz szükséges minimum 61 mandátuma az iszlamista arab kispárt, a Raam 4 mandátuma nélkül. Sőt, ezen túlmenő „szépséghibák” is vannak mindkét oldalon.
A Netanjahu melletti térfélen a szélsőséges, homofób, kahanista Vallási Cionisták riasztják el a mérsékelt, világi jobboldali pártokat, a Jair Lapid nevével fémjelzett ellenoldalon viszont nemcsak a Raam, hanem az Egységes Listába tömörült arab pártok bevonása is elfogadhatatlan többeknek. Erre az alapvetően ideológiai, politikai ellentétre tevődnek rá a személyes ambíciókból eredő nehézségek is.
Egyelőre gőzerővel folynak az egyeztetések mindkét oldalon, az izraeli sajtó többféle, leginkább matematikai lehetőséget vett már számba a kormányalakításra, ám mindeddig nincs olyan forgatókönyv, amely túllépte volna a matematika szintjét.
A választási kampányban radikális fordulatot vett Netanjahu kommunikációja, a korrupciós bírósági tárgyalása miatt szorongatott helyzetben lévő, hatodik kormányalakításában bízó miniszterelnök első alkalommal fedezte fel magának az izraeli arab kisebbséget és nem kis energiát fordított megnyerésére. Netanjahu és a Likud arab nyelvű kampányt is folytatott, miközben a korábbi választásokon még az arab pártok kormányraemelésével riogatott, így próbálva csökkenteni az akkor még Beni Gánc vezette egységes ellenzéki tábor esélyeit. Az arab pártokat tömörítő Egységes Lista széthullása, a Manszúr Abbász vezette Raam kiválása is jórészt Netanjahu háttérmunkájának köszönhető. A Raam mindvégig nem zárta ki, hogy adott esetben támogatja Netanjahut. Abbász most sem zárkózik el a lehetőségtől, attól viszont igen, hogy a szélsőséges, arabellenes Vallásos Cionistákkal közös koalícióba kerüljön. Igaz, ez fordítva is igaz, ugyanakkor a nemzeti vallásos, világi Jamina vezetője, az ugyancsak kulcshelyzetben lévő Naftali Bennett is ragaszkodik ahhoz az álláspontjához, hogy csakis zsidó pártokkal hajlandó együtt kormányozni. A miniszterelnök táborában most már egyre feltűnőbben hangoztatják azt, hogy az Egységes Listával ellentétben a Raam nem vonja kétségbe Izrael állam létét, készítik a terepet az esetleges együttműködésre, ami azonban a jelzett ideológiai ellentétek miatt továbbra is inkább elméleti lehetőségnek tűnik.
Az ellenoldalon is komoly nézeteltéréseket kellene áthidalni. Az arab pártok szerepén túlmenően nehéz elképzelni a nemzeti vallásos Jamina, vagy a Likudból frissen kivált, a Netanjahu korábbi párton belüli riválisa, Gidoen Szaár vezette Új Remény és a radikális baloldali Merec együttműködését is. Az Izraelben meghatározó szerepet játszó két televíziós csatorna, a 12-es, illetve a 13-as pénteken mutatott be egy elméleti, de állítólag formálódó, átmeneti alternatívát. Ez az ellenzék első számú ereje, a Jes Atid és vezetője, Jair Lapid, illetve Netanjahu korábbi szövetségese, Naftali Bennett összefogására épülő, egy éves rotációs „nemzeti gyógyító kormány” lenne, amely eleve csak egy évre jönne létre, hogy elvégezze azokat a feladatokat – például a költségvetés elfogadását -, amelyek a több mint két éves politikai válságban elmaradtak, illetve azért, hogy végképp elsöpörje Netanjahut a politika élvonalából. Egy év alatt befejeződhet „Bibi” korrupciós pere, amelyben ha elítélik, és erre minden esélye megvan, akkor nem alakíthat kormányt. Ez idő alatt a parlamenti többség azt a régóta tologatott törvényt is elfogadhatja, amely megtiltaná a büntetőeljárás alá vont képviselőknek, hogy miniszterelnöki tisztséget tölthessenek be, és előkészíthetné az ötödik, immár Netanjahu nélküli választást. Ezt a lehetőséget, amelyben az arab pártok csak külső parlamenti támogatókként jönnek számításba, nagymértékben nehezítik Lapid és Bennett személyes ambíciói és az is kétséges, hogy Bennett és az Új Reményt vezető Gideon Szá’ár az arab pártok külső támogatását is elfogadnák. A 13-as csatorna úgy tudja, a Lapid és Bennett között a megegyezés egyik nagy akadálya az, hogy a rotációs átmeneti kabinetben melyikük töltse be elsőként a miniszterelnöki tisztséget.
Április 5-ig még 8 napjuk van az alkudozásra a pártoknak, és egyáltalán nem zárható ki, hogy Netanjahunak, ugyancsak a rotációs kormányzás ígéretével sikerül átcsábítania és az Új Reményt, bár Szá’ár ezt a lehetőséget már elutasította, jelezve, ugyanígy csalta csapdába tavaly Beni Gáncot is Netanjahu, majd előrehozott választ provokált ki, csakhogy ne kelljen átadnia a kormányzást partnerének.
