Pirkadt, amikor az ifjú újdondász kinyitotta a redakció ajtaját. Először bíztak rá véleménycikket, izgult. Bekapcsolta a gépet, megpofozgatta az arcát, és belekezdett.
“Mostantól kezdve már így lesz, Manfred Weber lett a mi Bucigyurink. Egy szélhámos, akinek semmi köze nincs konzervativizmushoz és kereszténységhez; egy haramia, akit leginkább a legnagyobb bűnök, a kevélység, a mohóság, a harag, sőt mondjuk ki, a bujálkodás jellemez.”
Hátradőlt, és végigolvasta a bekezdést.
“A helyzetet az a honatya világította meg a legjobban, aki - látván a járványkezelés ciklikus fiaskóit - kimondta: a király meztelen. Nem lehet elfogadni, hogy a magyar embereket így lenézzék. Ma a járvánnyal szembeni védekezéssel kell foglalkozni, semmilyen szánalmas játékban nem veszünk részt. Nem asszisztálunk ahhoz, hogy válsághelyzetben bárki arra vesztegesse az idejét, hogy kiszorítósdit játsszon, egyetemeket, színházakat kebelezzen be, teljes városokra rontson rá.”
Érezte, amint a szöveg a billentyűk alatt szinte szárnyra kel.
„Szóval az a helyzet, hogy Manfred Weber a hülye verseit olvassa fel nekünk liberalizmusról, nyitott Európáról, befogadásról, és mi szóltunk, hogy ezek a versek hülyék. Erre mind ütnek-vágnak bennünket. Jelentem, eljött a pillanat: végre szabad levegőt szívhatunk!”
Kopogott a klaviatúra.
“A kórházak falai mögött emberek ezrei fuldokolnak. Ilyenkor a normális ember összefog, hogy megakadályozza a romlást, a végső romlást, amit a nővérek nélkül maradt kórházak, becsődölt önkormányzatok, elszegényedő honfitársaink százezrei képviselnek. De ezt csak akkor lehet meggátolni, ha egyként azt kiáltjuk: kifelé, de azonnal ebből a mocsárból!”
Fújtatott.
“Megáll az ember esze! Azt írja a nyomorult, az a Weber, hogy még beszélni akart Orbánnal. Beszéljen vele a bojtos farkú ördög! Az országban naponta százak halnak meg, az embereknek oltásra és tömeges tesztelésre volna szükségük, és ebben a helyzetben a parlament vezető ereje mivel töltötte idejét? Nos, az egészségügy katonai rendbe kényszerítését szervezte, és az ehhez szükséges bürokratikus trükkökön agyalt!
Föl kell tenni a kérdést: a frakció havonta sok millió forintot kereső tagjai hány munkaórát töltöttek az oltás megszervezésével? A választ látjuk. Az egész bagázs szégyellje magát! A hálózat kitartó munkával teljesítette küldetését. Hála a Soros- és Gyurcsány-félék, Brüsszel és a migránsok aknamunkájának a párt ott tart, hogy lassan Mussolinit is jobbról előzi. Tükörbe kellene nézni. Őszintén: kik vagytok ti egyáltalán? A Soros- és Brüsszel-fóbián túl, ami az egyetlen, összetartó kovászotok, hol vannak az elvek, a kivehető szándék? Csak a hatalmi téboly látszik, az ön- és közveszélyes harácsolás, meg néha valami pánikszerű improvizáció! Pár valóságtól elszakadt elme hagymázait visszakérdezés nélkül, harminc ezüstért kiszolgáljátok. Politikatörténeti értelemben kártékony, elvtelen senkik lettetek. Szelavi.”
Az újdondász elbizonytalanodott, vajon illően követi-e szövege a vonalat, de már közelgett a lapzárta. Legyintett. Viszont egy jó kis csattanó még kell.
“IDE FIGYELJ MANFRED WEBER, TUDD MEG, HOGY TE VAGY A LÚZER!”, írta, és válla mögött gyorsan hármat hátra köpött, mert úgy emlékezett, az szerencsét hoz.