Magammal ennyiben
Az estét majd átveszi
lassan az enyészet,
bokrokat képzelek
magamnak, a télikertet,
pattantszélű csészéből iszom;
töredékből az egészet,
a fontos dolgok végül
a lábam köré gyűlnek,
egyenként várnak
simogatást.
Míg az elalvás előtti
mozdulatokra gyúrok,
a kertből jelez
mind aki él;
ma ennyire futja…
Magammal ennyiben
maradok.
Esti gyors
Minden éjjel egy új
pályaudvar fényei;
ahogy szerelvények
indulnak bennem,
a kalauz int, szertefoszlik
az állomásépület sziluettje,
otthagyom végül a restiben
ácsorgók szendvics szagát,
a kétdekást szorongatók
mosott tekintetét, s én
a jeggyel és bérlettel
nem rendelkezők
sín-nyugalmával
megérkezem a
reggeli fénybe.
A megőrzésről
Mi lesz az, ami megőriz, szétszór az értők között?
Ha vannak még (lesznek) morzsára rámozdulók,
hiába szemezgetnek: tapasztalt fennmaradó
vagyok. Esténként ugyanaz a varjú ül ablakomba,
csőrében ugyanaz a gyűrű, nyaklánc.
A hessegetés mozdulata is ugyanaz.
detektor
mielőtt elmentél
körberajzoltál
tudtam
hibáimat szeretnéd
megjelölni
mire újra jössz
valami detektort szeretnék:
fejemnél a kislámpa
őszintétlen érintésedre
felizzik
