A visegrádi együttműködés fennállásának 30. évfordulóján tartott fényes krakkói ünnepség sem tudta elfedni, hogy törés van egyrészt Magyarország és Lengyelország, másrészt Csehország és Szlovákia között. Azaz alapvető válságba került a csoport: az európai értékek megítélésében mutatkozó különbség felülkerekedett az összefogás politikáján. A kívülre megnyilvánuló öröm és elégedettség, csupán homlokzat, hiába minden sorsközösség és közös érdek.
A keleti nyitás sikertörténetnek indult, de azután jött a magyar és lengyel tekintélyelvű-illiberális külön út. A migrációs válság még összetartotta a négyeket, de utána következett a szemmel látható szakadás, mivel a magyarok és a lengyelek majdnem hogy messianisztikus tervet igyekeznek diktálni a csoporton belül az EU reformjára és exportálnák saját nacionalista, illiberális demokrácia víziójukat.
A másik oldalon van Prága és Pozsony, amely nem csupán, hogy nem osztja ezeket a nézeteket, hanem odáig meg, hogy megkérdőjelezi az egész fórum politikai létjogosultságát. Az ellentétek egész jól kirajzolódtak a krakkói csúcson, amikor Orbán Viktor arról beszélt, hogy meg kell védeni a külső és belső ellenséggel szemben a keresztény, európai identitást. Na, ezzel nagyon nem értett egyet a szlovák fél. Ezek után a magyar és a lengyel részvevő erősen óvakodott attól, hogy olyan megjegyzést tegyen, ami utalna szögesen eltérő szándékaikra. Ily módon a záróközlemény langymelegre sikeredett.
Azonban a geopolitika és az unión belüli egység kapcsán mutatkozó dilemmákat nemigen lehet áthidalni. Kaczynsik sikertelenül próbálja megtenni Visegrádot a Berlin-Párizs-tengely ellensúlyának. Ugyanakkor Orbán, aki ügyesebben forog a nemzetközi parketten, már közel jár ahhoz, hogy elárulja lengyel szövetségesét.
Az alapvető különség a nemzetközi biztonság megítélésében tapasztalható a csoporton belül. A csehek és a szlovákok ragaszkodnak a jelenlegi rendhez, amely a nemzetközi jogon alapul. Ezzel szemben Orbán úgy véli, hogy visszaáll a többpólusú világ és ahhoz kell igazodni. Ezért mondogatja, hogy ő az egyetlen Európában, aki tágra nyitja a kaput az oroszok és a kínaiak előtt. Kaczynski viszont bajban van, mert az érdekei azt diktálnák, hogy kövesse Prága és Pozsony álláspontját, ám közben a magyar modellt veszi át és a trumpizmusra játszik.
Jól illusztrálja ezt a Pekinghez fűződő viszony. Magyarország nyakló nélkül veszi a kínai árut, és nincs tekinttel a költségekre. A szlovákok és a csehek viszont lehúzták a rolót a Huawei előtt. A lengyelek bizonytalankodnak.
A V4-ek a jelek szerint holtpontra jutottak, de hogy mi lesz, az nagyban függ az egyes tagállamokban végbemenő változásoktól. A szervezet ugyanis akkor működik jól, ha legalább három kormány azonos pártcsaládhoz tartozik. Vagyis már egy belső hatalomváltás is új életet lehelhet az együttműködésbe.
A kommentár azt tanácsolja a német kancellárnak, hogy ne csupán szavakban álljon ki a magyar és a lengyel jogállam mellett, hanem tegyen is azért, azaz ne kizárólag a német üzleti érdekeket nézze. Mint rámutat, Biden a minap a müncheni on-line Biztonságpolitikai Konferencián leckét adott Merkelnek a demokráciából. Azt sürgette, hogy globálisan lépjenek fel a tekintélyelvűség, az illiberalizmus magyarországi és lengyelországi nyomulása ellen. Csak éppen nem akarta égetni a német vezetőt, de szavaiból érezni lehetett a szenvedélyt.
Az USA azonban egymaga semmit sem tud elérni, ám megnyitja az utat a megoldás felé. Az új elnök pedig szondázza a szakadékot a szavak és a cselekedetek között. Ez azzal fenyeget, hogy leleplezi Berlin politikáját, amely számára fontosabbak a gazdasági megfontolások, mint a sokat hangoztatott európai értékek.
Németország ugyan szakadatlanul ismételgeti, hogy az önjelölt magyar és lengyel autokraták nem kérdőjelezhetik meg a jogállamot, de ez csak addig tart nála, amíg ezek az elvek nem kerülnek szembe a két országban érdekelt német befektetők érdekeivel. Budapest és Varsó tekintélyelvű sodródása miatt az unió megpróbálkozott a jogállami mechanizmus bevezetésével, ami annak a kései beismerése volt, hogy Orbán, a szélsőjobbos Fidesz élén, Trump és Putyin nagy csodálójaként, valamint lengyel kollégája nyíltan támadja az igazságszolgáltatás függetlenségét.
A két politikus blokkolta az EU költségvetését, így Merkel olyan kompromisszumot nyomott keresztül, ami azonnal ki is húzta az új szabályozás méregfogát. Az Audi, a Mercedes és a BMW fellélegzett. Azóta a politika befolyása alatt álló médiahatóság visszavonta a Klubrádió analóg sugárzási jogát. Orbán azért tehette ezt meg, mert a kancellár megengedi neki. De azt megérezné a magyar politikus, ha kizárnák az EPP-ből. Csak éppen ezt folyton megfúrja a CDU.
Mindez nem jelenti azt, hogy Biden nem kényszerül majd kétes kompromisszumokra a demokratikus értékek és a reálpolitika szorításában. Az unió úgy tünteti fel magát, mint amely példát mutat a demokráciából, ám ez mit sem ér, ha nem ragaszkodik a nyílt, liberális és demokratikus rendhez. Cinizmus volna azonban nem elismerni, hogy időnként muszáj rosszízű alkukat kötni. Csakhogy Münchenben nem Biden volt az, aki cinikusan viselkedett.
Bidennel Amerika visszatért a nemzetközi porondra, ám Európa az elmúlt négy évben már lépett és ebben saját közvéleménye erősen támogatja. Ennek megfelelően Macron és Merkel a müncheni fórumon hűvösen reagált az elnök együttműködési felhívására. A francia államfő megismételte a stratégiai autonómia igényét, a kancellár pedig nyíltan megmondta, hogy a jövőben nem mindig esnek egybe az Atlanti-óceán két partjának érdekei. Amit a legtöbb részvevő úgy vett, hogy az utalás a Kínával kötött kereskedelmi egyezményre, illetve arra, hogy Berlin mindenképpen meg akarja építeni az Északi Áramlat 2-őt.
Vagyis lehet, hogy az USA helyre vissza kívánja venni helyét a világban, de nem várhatja el, hogy ismét az asztalfőn foglalhat helyet. Ily módon az európaiak felülvizsgálhatják jelenlegi véleményüket a transz-atlanti kapcsolatokról, de ahhoz legelőször is az kell, hogy Washington birkózzon meg a járvánnyal, indítsa újra gazdaságát és stabilizálja saját politikai intézményeit. Ám akkor is valószínűleg beleütközik abba, amit Hérakleitosz mondott: nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba.
Korunkban a katonák már ügyesebben buktatják meg a nekik nem tetsző kormányokat, bár a puccsok már korántsem olyan gyakoriak, mint a hidegháború idején, de azok a politikusok, akik vissza akarják szorítani a demokráciát, leginkább leplezve csinálják, lásd Orbánt, Erdogant, vagy a Fülöp-szigetek elnökét. Céljuk érdekében megváltoztatják a szavazási rendszert, az intézmények átalakításával nagyobb hatalmat szereznek. Módszeresen alávágnak a normáknak és intézményeknek, hogy nagy jogkört összpontosítsanak saját kezüdbe. A magyar és a török vezető ily módon mára már egyértelműen autokrata lett. Megvolt bennük a türelem, hogy lassan megfojtsák a jogállamot, így tegyék tönkre.
Viszont az államcsínyek az utóbbi évtizedekben hatékonyabbak lettek, elég csak az egyiptomi, thaiföldi, zimbabwei, szudáni vagy algériai példát venni. A demokrácia ugyanakkor erősen visszaesett a világban az eltelt másfél évtizedben. Ehhez képest pl. az USA keveset tett a puccsok megakadályozására. A tétlenség pedig felbátorítja az utánzókat. Eltanulják a módszert és úgy állítják be, hogy fellépésüket elfogadja a nemzetközi politika.
Ugyanakkor a vezető demokráciák sokszor hiába próbálnak közbeavatkozni, mert saját mulasztásaik kikezdték a hírnevüket. Így nehéz a jogokról és szabadságról szónokolniuk. A ragály pedig még inkább a belső gondokra irányítja a figyelmet a külpolitika helyett. Arról nem beszélve, hogy odahaza a választott vezetők is sokszor korlátozzák a jogokat, zárlatokkal, tilalmakkal, utazási korlátozásokkal.
Osztrák hivatalos közlés szerint miközben az EU-ban esik vissza a menedékkérők száma, Ausztriába egyre több migráns érkezik a Balkánon keresztül, csak éppen a bécsi belügyi tárca háza tájáról azt hallani, hogy hiába kérnek Magyarországtól nagyobb szigort a déli határ ellenőrzésénél. Úgy hírlik, hogy a magyar félnek édes mindegy, mi történik.
Az osztrák Belügyminisztérium embercsempészettel foglalkozó részlegének vezetője azt mondja, hogy a bűnözőknek könnyű a dolga. A járvány ugyanis egyszerre fékezi és ösztönzi az emberáradatot. A fertőzés miatt ugyanis kevesebben indulnak el, ám akik megtapasztalják a görög táborokban uralkodó állapotokat, ideértve a félelmet a Covid-19-től, azok sürgősen tovább akarnak állni, nem utolsósorban a jobb orvosi ellátás reményében. A térségben 100 ezren várnak a szerencséjükre.
Ezért egyre nagyobb jelentősége van a Szerbián, Románián és Magyarországon átvezető útnak, főként mivel nem lehet hermetikusan lezárni a határokat. De az osztrák illetékes elmondta, hogy nem falakat kívánnak emelni, viszont azt mindenképpen igyekeznek megakadályozni, hogy bűnözők nagy pénzeket keressenek szerencsétlenek bőrén.
Ausztriában tavaly 10 százalékkal nőtt a jelentkező menekültek száma, a szírek esetében a kérelmek 82 százalékát bírálták el kedvezően. A szomáliaknál 77, az afgánoknál pedig 38 százalék ez az arány. Az eljárás átlagosan 4 hónapig tart. Tavaly az osztrák szervek csaknem 9 ezer embert toloncoltak ki, 30 százalékkal kevesebbet, mint egy évvel korábban.
Magyarországon már ötféle vakcinát adnak be az embereknek, mégis itt a járvány 3. hulláma. December óta nem volt ilyen magas az új megbetegedések száma. A hatóságok már az EU-ban nem engedélyezett kínai szerrel is próbálkoznak, idáig jó félmillióan kaptak valamilyen készítményt. De mivel a nyugati oltóanyagokból nincs elég, a jobboldali-nemzeti Orbán fokozottan kíván támaszkodni az orosz, illetve kínai vakcinákra, amelyek soron kívül kapták meg a jóváhagyást. Szakmai körökben azonban kétségek vannak a kínai oltással szemben, mert hiányoznak hozzá a szükséges vizsgálati anyagok.
