Az ellen tiltakoztak, hogy a libanoni semmítőszék átlátszó indokkal felmentette a 207 ember életét kioltó detonáció ügyében a nyomozást vezető bírót, Fadi Szavvant. A bíróval szembeni panaszt vizsgáló testület szerint alapos a gyanú, hogy Szavvan elfogult, mivel az ő otthonában is károk keletkeztek abban a hatalmas erejű robbanásban, amely a főváros nagyobb részében nyomot hagyott. A tüntetők szerint viszont alapos a gyanú, hogy politikai okok állnak háttérben. Szavvan decemberben halált okozó gondatlanság címen emelt vádat Hasszán Diáb ügyvezető kormányfő és három korábbi miniszter ellen; az érintettek ugyanis többször is kaptak írásbeli figyelmeztetést a kikötőben tárolt 2750 tonna ammónium-nitrát jelentette veszélyről, de látszólag semmit nem tettek annak érdekében, hogy a rendkívül robbanékony anyagot eltávolítsák a pusztító detonációt megelőzően.
Szavvan leváltása miatt a demonstrálók már nem hisznek abban, hogy a több mint fél éve húzódó nyomozás valaha is eredményt hoz. “Volt reményünk arra - még ha csak egy szikrányi is -, hogy feltárul az igazság. Bíztunk abban, hogy igazságot szolgáltatnak elhunyt testvérem és az összes többi mártír miatt, hogy békében nyugodhassanak a sírjukban. De kiderült, hogy igazán romlott ország vagyunk” - panaszkodott egy könnyeivel küszködő nő a Reutersnek.
Karím Sehajeb libanoni politikai elemző szerint a történtek jól jellemzik hazáját. “A polgárháborút lezáró 1990-es békeszerződés első része az általános amnesztia volt - a milíciák tizenöt éven keresztül öldököltek és tették tönkre emberek életét, de aztán azt mondták, hogy borítsunk fátylat az egészre. Így működnek itt dolgok” - magyarázta a Népszavának a washingtoni The Tahrir Institute for Middle East Policy nevű intézet külsős munkatársa, egyben a The Public Source című libanoni lap újságírója. Sehajeb elmondta: a libanoni igazságszolgáltatás a gyakorlatban nem független, létezik egy olyan politikai és gazdasági elit, amely bármit büntetlenül megtehet. “Sok ember hitte azt, hogy a bejrúti robbanás fordulópont jelenthet, de nem így lett” - tette hozzá a szakértő.
Habár a libanoni politikai elit képes összezárni, ha a felelősségre vonás elkerüléséről van szó, a nemzet érdekében kevésbé hajlamos az együttműködésre. A pártok azóta nem tudtak megegyezni egy új kormányról, hogy Hasszán Diáb tavaly augusztusban - a bejrúti tragédiát követően - lemondott a miniszterelnöki tisztségről. Szaád al-Haríri korábbi kormányfő októberben kapta meg a felkérést, de a politikus és a legnagyobb parlamenti erőhöz, a keresztény Szabad Hazafias Mozgalomhoz tartozó Michael Aoun államfő nem tudnak dűlőre jutni a kabinet összetételéről. A patthelyzetre még a hatalmas nemzetközi nyomás sincs hatással, ahogyan az sem, hogy a lakosság csaknem másfél éve gazdasági válságtól szenved és a koronavírus-járvány is szedi áldozatait. Az egyre inkább mélyülő válság azonban úgy tűnik, cseppet sem érdekli a politikai elit, akiket megnyugtathat az a tudat, hogy gondatlanságukért úgysem lesznek felelősségre vonva.
