FAZ
A konzervatív lap Budapestre is akkreditált bécsi tudósítója elfogultnak tartja az ARTE televízió Magyarországról készült dokumentumfilmjét, még akkor is, ha az sok igazságra mutatott rá. A recenzió azért jelent meg, mert a csatorna ma este 8-kor ismét levetíti a másfél órás összeállítást, amelynek címe: „Halló, Diktátor!, és amivel arra a megaláztatásra utal, ami Juncker részéről érte Orbánt egy uniós csúcs előtt. Mindenesetre jó ismerői szerint a kormányfő nem felejtette el és nem is bocsátotta meg az incidenst a Bizottság akkori elnökének. Sőt soha nem is fogja.
Az is nagy pofon volt számára, amikor a jó gazdasági helyzet ellenére 2002-ben elvesztette a hatalmat. Azt a következtetést vonta le belőle, hogy a liberális elit uralja a kulcspozíciókat a gazdaságban, az igazságszolgáltatásban, de főként a sajtóban. Ez az egyik oka annak, hogy a Fidesz oldalán sokan teljesen rendjén valónak találják a most zajló mélyreható, sőt forradalmi átalakulást.
2010 után azonnal jött a gyakran eltúlzott bírálat külföldről is, amit a hatalom a saját tézise igazolásának tekintett. Ugyanakkor az ARTE filmje csak azt próbálja bemutatni, hogy a magyar demokrácia csupán díszlet, valójában azonban önkényuralom. Az arrogánsan indító Kovács Zoltánt leszámítva csak olyanok szólalnak meg benne, akik kritizálják a rendszert, köztük kereszténydemokraták is, mint Viviane Reding és Monika Hohlmeier. De ők is csak előkészítik a terepet a szupersztárnak, a Daniel Freundnak, a zöldek EP-képviselőjének, akit végigkísér a kamera a közelmúltban tett magyarországi útján.
Ám az egyoldalú megközelítéstől függetlenül sok minden van abban, amit szóvá tesz a film. Pl. hogy önkényesen nyugdíjba küldtek egy csomó bírát, bár azt már nem említi meg, hogy az Alkotmánybíróság annak idején elkaszálta a döntést. Ezzel együtt Orbán eljárása elítélendő, mert sok esetben így is kész helyzetet teremett, csak a kép nem annyira egydimenziós, mint ahogy azt az összeállítás sugallja.
Hasonló a helyzet a sajtószabadsággal is. Ahogy a miniszterelnök járszalagra állítja a kritikus médiát és a gazdasági összeomlás szélére vagy a csődbe hajszol egyes orgánumokat, az súlyos hatalmi visszaélés. Viszont az sem igaz, hogy szabad újságírás már csupán néhány buborékban létezik. Hiszen továbbra is működnek fürge, oknyomozó portálok.
A legrosszabb azonban a korrupció. Megismerkedhetünk Mészáros Lőrinc jól látható sikerével, aki 10 éve alatt gázszerelőből lett az egyik legtehetősebb vállalkozó. Az viszont már nemigen követhető nyomon, hogy milyen üzleti kapcsolatok fűzik az Orbán-családhoz. A zárszóban Karácsony Gergely fején találta a szöget, amikor arról beszélt, hogy a belső bajokat a magyaroknak kell megoldaniuk. Az EU-nak azonban meg kell erősítenie a maga immunitását.
Németország elképesztő változáson ment át a háború után, a múlt feldolgozása egészen hihetetlen, csak tanulni lehet tőle, de félő, hogy gazdasági érdekei gyakran befolyásolják a döntéseit, mint pl. Magyarország esetében. Hiszen amikor decemberben kirobbant a vita a Fidesszel és a PiS-szel a kleptokrácia és a jogállam szétverése miatt, a berlini kormány az egész jogállami javaslatot veszedelmesen felvizezte, tekintettel a magyar gazdaságba kihelyezett német tőkére. Noha az agresszív, EU-ellenes irányvonallal alighanem Orbán jelenti a legnagyobb fenyegetést Európa számára.
Az a véleménye a holland politikai elemzőnek, Geert Mak-nak, akit a lap úgy jellemez, hogy korunkban ő az egyik legfőbb, két lábon járó szociálpolitikai szeizmográf a földrészen. A szakértő jó 15 év elteltével ismét végigutazta a kontinenst, hogy közvetlen tapasztalatokat szerezzen és azzal tért haza, hogy az eltelt időszak alatt a lakosság sokkal európaibb lett, részben a gazdasági és menekültválságnak köszönhetően. Az emberek ugyanis a korábbinál jóval erősebben érzik, hogy sorsuk összekapcsolódik, és hogy közösen kell átvészelni a bajokat.
A neoliberalizmus, a magánosítás és a szociális állam visszafejlesztése megtette a magáét, de közben az unió jól teljesített, lásd pl. az igen látványos 750 milliárdos segélycsomagot. Makot sok minden azonban így is a 30-as évekre emlékezteti, és úgy látja, hogy a nacionalizmus és szocializmus hitleri keveréke veszedelmes mintát nyújt. Ám ugyanakkor dolgozta ki Roosevelt a New Dealt, azt kellene most új formában sínre tenni az igazságosabb, jobb társadalom érdekében. De mintha pont ez történne, habár a politikusok feladata cseppet sem egyszerű: egyrészt igazolniuk kell, hogy védik a népüket, másrészt erősíteniük kell Európát.
A koronazárlat elleni holland zavargásokat az elemző azzal magyarázza, hogy általános az elbizonytalanodás, az életet nemigen lehet tervezni. Az embereknek új kapaszkodó kell, és erre alkalmasak az összeesküvés elméletek, a maguk egyszerű magyarázataival. Azon kívül aki kimegy tüntetni, az újra társaságban van, amely nem arctalan tömeg. De számít az interneten keresztül érvényesülő uszítás, valamint az is, hogy a Rutte-kormány jó pár hibát követett el a válság kezelésében. Az elégedetlenség azután egyaránt irányul a hatalom és Európa ellen, miközben az ország – a brit szövetséges kiesésével – új helyet keres magának az EU-ban.
A trumpizmus fasizmus – amerikai módra, írja Michael Gerson, aki hetente kétszer jelenti meg elemzéseit a lapban, korábban azonban az ifjabbik Bush alatt a politikai és stratégiai tervezésért felelt a Fehér Házban, illetve ő állította össze az elnök beszédeit. Úgy értékeli, hogy Biden dicstelenül leszerepelt vetélytársa ugyan azt ígérte: ismét naggyá teszi Amerikát, csak közben elárulta az ország identitását.
Hiszen az alapító ideológia egyik legfontosabb eleme a civil köztársaságiság. Az igazságos társadalmat a bizonyos értékek birtokában lévő polgároknak tudatosan kell létrehozniuk. A demokrácia nagyban függ azoktól az emberektől, akik felelősséget vállalnak közösségükért, törődnek a szomszédjuk jólétével, megkövetelik a feddhetetlenséget a köztisztviselőktől, védik a jogállamot, tisztelik mások méltóságát és jogait. Enélkül a többség csupán csőcselék.
Trump azonban olyan egyedeket állított elő, mint a republikánus törvényhozó, Marjorie Taylor Greene, aki még mindig tagja a Kongresszusnak, mert a volt elnök radikalizmusát testesíti meg. Ideértve a rasszizmust, az összeesküvés elméletek gátlástalan terjesztését és az erőszak elfogadását közhivatalok betöltőivel szemben. Mégis fontos tényező az immár ellenzéki pártban, de ezt hívhatjuk civil barbárságnak.
A Trump a lehető legalantasabbat hívta elő az emberekből. Az ilyesfajta politikusok azt csinálják, amitől az alapító atyák a legjobban féltek: az igazi demokrácia ellen vezetik a csőcseléket. Miként tekintheti bárki is a hazafiság bizonyítékának, amikor lerombolják a legszebb hagyományokat? Ezek a körök a mitikus múlt újjászületését ígérik, a fehér áldozatiságot táplálják. Az érzelmeket a józanész elé helyezik. Megvetik a szakértőket és a tudást. Külső tényezőket okolnak a bajokért. A zsidók és a sötét elitek világméretű összeesküvését szajkózzák. A hazugságot a politikai igazság mélyebb formájaként fogadják el. Dicsőítik a jogot és rendet, miközben fenntartják a jogot, hogy erővel buktassák meg a politikai viszonyokat.
Az előző elnök és szép számú híve bevállalta az amerikai fasizmust. Ezen nem változtat Trump pojácasága sem, bár ő maga aligha tudná megmondani, hogy milyen irányvonal mögé is állt be. Fékezhetetlensége, hiúsága és tekintélyelvű ösztönei fasiszta útra terelték. Eredendő vonzódást mutatott olyan vezetők iránt, mint Putyin, Erdogan és Orbán.
És ez a veszedelmes ideológia terjed tovább, ám határozottan a margóra kell szorítani az amerikai fasizmust. Ehhez nem szabad magukra hagyniuk a felelős republikánus vezetőket, mint Mitt Romney és Liz Cheney. De nem szabad senkit sem Trump tábora felé terelni. Hatalmas erkölcsi különbséget látni a két Bush, McCain és Mitt Romney, illetve Trump civil barbársága között.
Az USA politikai jövője nagyban függ attól, mennyire sikerül felelős jobboldaliságot szembeállítani a trumpi kísértéssel. Az amerikai demokrácia azonban csak akkor működik kifogástalanul, ha a civil köztársaságiság helyet kap a konzervatív oldalon. Akár a Köztársasági párton belül, akár azon kívül.
A vezércikk úgy értékeli, hogy Biden fel tud lépni a myanmari puccs ellen, egyben helyre tudja állítani Amerika vezető helyét a világban. Most vizsgázik az új washingtoni vezetés, miután azt ígérte, hogy megvédi a globális demokráciát. Az egykori Burmában a hadsereg elsöpörte azt a részleges jogállamot, amelynek létrejötténél annak idején ott bábáskodott az USA. Az elnök azonnal visszakozásra szólította fel a tábornokokat, de itt erőteljes fellépésre lesz szükség az Egyesült Államok részéről, főként az ázsiai szövetségesekkel karöltve.
A kormányfőt azután tartóztatták le, hogy pártja elsöprő győzelmet aratott és a katonák képviselete csupán marginális szerephez jutott a parlamentben. A tábornokok azonnal csalást emlegettek, minden alap nélkül, ami nagyon emlékeztet arra, amit Trump művelt november után. A főcsővezető alighanem a fegyveres erők főparancsnoka, akit az ostromállapot bevezetésével párhuzamosan egy évre neveztek ki az ország élére. Úgy volt, hogy Min Aung Hlaing a nyáron nyugdíjba meg, de politikai terveket táplált és azok elérésére nemigen nyújtott keretet az eddigi modell.
A miniszterelnök lejáratta magát, mert támogatta a rohingyák elleni népírtást, de ettől még viszonya ellenséges maradt a katonasággal, mivel igyekezett megnyirbálni a főtisztek kivételezett státuszát. Ha most sikerül visszaállítani a teljes diktatúrát, az nagy csapás volna a szabadság szemszögéből Délkelet-Ázsiában.
Az Egyesült Államoknak azonban vannak ütőkártyái. Pl. szankciókat hozhat a hadsereg két nagy holdingja ellen, de célba veheti a fő puccsista családi vállalkozását is. Még ennél is fontosabb, hogy összehangolja lépéseit Európával és a többi partnerrel, köztük Japánnal és Indiával. Az új kormányzat most megmutathatja, hogy képes állni a szavát és helyreállítja az amerikai vezetést a legfontosabb nemzetközi ügyekben.
Moszkva és Peking részesedésre hajt az európai vakcinapiacon, miután az ellátási nehézségek aláássák az EU hitelét. Délkelet-Európában egyre több állam fordul közvetlenül a szállítókhoz, Kínában és Oroszországban is. Ebben élenjár Szerbia, amely a jövő hónap elejére a januárban vett egymillió adag után további egymilliós tétel szállításában állapodott meg a Sinopharmmal. Emellett az országnál csak a britek állnak jobban a védőoltásokkal.
Ugyanakkor ebben a tekintetben az oroszok és a kínaiak odahaza messze lemaradtak, miközben az oltóanyaggal politikai befolyást is próbálnak szerezni az öreg kontinensen. De mivel a szerződéseket teljesítik, Kína tekintélye pl. lényegesen erősödik a Balkánon. Orbán Viktor kijelentette, hogy neki nem magyarázatokra, hanem injekciókra van szüksége. Ezzel indokolta az egyezséget a Szputnyik V, illetve a Sinopharm terméke ügyében.
De a nyugathoz igazodó Románia is kezdi elveszteni türelmét és másutt is növekszik a nyomás, pl. a horvátoknál és a cseheknél, hogy nem szabad csak Brüsszelre hagyatkozni.
Polgári engedetlenséget fontolgat több magyar vendéglátóhely gazdája, mert a járvány miatt elrendelt korlátozások miatt csődveszélybe kerültek, csak éppen a kormány igen kemény kézzel lép fel a tiltakozás e formája ellen. Úgy hogy az egyik érintett el is ismerte a hírügynökségnek: szél ellen nem lehet, mert itt olyan fenyegetésről van szó. Hiszen akár fél vagy egy évre is bezárathatják az üzletet, nem beszélve az átszámítva 4-17 ezer dolláros büntetésről.
Így azután sokan letették arról, hogy újra kinyissanak. A vasárnapi megmozdulást a rendőrség feloszlatta, a szervezőknek 1700 dollárnak megfelelő összeget kell fizetniük. Ugyanakkor a vendéglősök még édeskeveset láttak a hatalom által kilátásba helyezett 68 millió dolláros támogatásból. Csak az egynegyedét utalták ki a szerencséseknek. Úgy hogy jó pár tulajdonosnak a saját zsebébe kellett nyúlnia a túlélés érdekében. Mint ketten is elmondták, a bevételeket 90 %-kal kellene megdobni ahhoz, hogy kikeveredjenek a veszteségből. De már így is 17 ezer dollárt áldoztak a megmenekülésért. A számlák azonban érkeznek, rendületlenül.
Pedig a szakemberek szerint volna mód a vendégek fogadására: ha korlátoznák a helyek számát, a vendégek tartanák a távolságot és viselnék a maszkot, akkor biztonságosan lehetne működni és nem kellene választani aközött: megszegjék-e a törvényt, vagy inkább húzzák le végleg a rolót.
