Ugrás lesz az ismeretlenbe a közoktatási rendszer következő akadálya, a középiskolai felvételik lebonyolítása. Járványügyi szempontból legalábbis biztosan. Tavaly ilyenkor még nem volt itt a vírus, vagy nem tudtunk róla, azóta volt egy – innen visszatekintve – enyhe első hullám és egy durva (még most is tartó) második. Mégis, az első hullám hozott távoktatást, a második meg az általános iskolákban legfeljebb belépéskori lázmérést, kézfertőtlenítést, szelektív maszkhasználatot (van, amelyik tanár elvárja, van, amelyik nem), időnkénti hiányzást és aggodalmat.
Nem tudni, hogy a hivatalos adatokban éppen csak meghajló járványgörbére milyen hatással lesz, ha a jövő hét végén több tízezer gyereket (tavaly mintegy 97 ezer volt a jelentkezők száma) beterelnek a központi felvételikre. Az Oktatási Hivatal készült ugyan „javasoltan alkalmazandó biztonsági intézkedésekkel”, de ezek első látásra inkább egy távoli rokon intelmeire hasonlítanak. Javasolt például, hogy a vizsgázók ne csoportosuljanak (mert a gyerekek nyilván ilyenek), legfeljebb 10 gyerek lehet egy teremben legalább másfél méter távolságban, illetve „minden vizsgahelyszínen biztosítani kell a megfelelő mennyiségű kézfertőtlenítőt”, amelynek „rendszeres használatára” fel kell hívni a vizsgára felügyelők és a vizsgázók figyelmét. A maszk viselése pedig „az írásbeli vizsga alatt a felügyelő tanárok számára kötelező, a vizsgázók számára ajánlott, de nem kötelező”. Elképzelhetjük, ahogy a legalább 10 ezer felügyelő pedagógus (gyereklétszám osztva a tantermi létszámmal) - akiket az oltási tervben amúgy nem nevesítettek - maszkban, másfél méterről kerülgeti a „nem csoportosuló” diákokat, és célirányosan sétálgat a kézfertőtlenítő felé, remélve, hogy a teremben nincs tünetmentes vírushordozó.
Ez így leginkább a megúszás és a vak remények terepe. Előre látni, ahogy a január 23-a utáni hétfőn az illetékesek sikeresnek minősítik majd az idei középiskolai felvételiket, a tanárok meg újra sóhajtanak egyet, hogy ezen az aknamezőn is túljutottak.