A beugró, aki történelmet írt
Amikor bebörtönzött férje helyett „technikai jelöltként” elindult a belarusz elnökválasztáson, talán maga sem gondolta volna, hogy politikai kényszerkalandja új fejezetet nyit Európa utolsó diktatúrájának történetében.
A 37 éves, kétgyermekes angoltanárnőnek nem voltak politikai ambíciói, nem volt harcos feminista, mégis politikai, s egyben feminista ikonná lett.
Szvetlana Tyihanovszkaja az augusztusi elnökválasztáson legyőzte az országot 26 éve uraló Alekszandr Lukasenkót és visszafordíthatatlan folyamatot generált. Az erőszakszervezetek – és a háttérben a tétovázó Moszkva – ideig-óráig még hatalmon tarthatják a diktátort, de a szabadságvágyat, amelynek elsőszámú megtestesítője Tyihanovszkaja lett, már nem tudják visszanyomni a palackba.
Az Európai Parlament Szaharov díját is elnyerő Tyihanovszkaja bátorsága mellett igen gyorsan bizonyította politikai kvalitásait is. Uszítás, demagógia és populizmus nélkül érte el, hogy a bebörtönzések, a karhatalmi erőszak ellenére tömegek kövessék. Kiváló diplomáciai érzékkel lavíroz Kelet és Nyugat között úgy, hogy egyetlen pillanatig sem rejti véka alá, melyik irányba vezetné országát.
Lukasenko közismerten ellenzi a nők politikai, társadalmi szerepvállalását. Maga mondta, hogy az asszonyok feladata a férfiak és az állam kiszolgálása. Azt is állította, hogy a fehérorosz társadalom még nem kész egy női vezetőre, és a nők különben sem képesek erre.
Tyihanovszkaja minderre rácáfolt. Két társával, a szintén elnökjelöltként bebörtönzött Viktor Babariko kampányfőnökével, Marija Kolesznyikovával és a börtön elől elmenekülő Valerij Cepkalo feleségével, Veronyikával sikerre vitték kampányukat. Lukasenko az utolsó percig nem vette komolyan a három nőt, ezért is úszták meg bebörtönzés nélkül a kampány során. Vajon mi fáj jobban a diktátornak? Az, hogy legyőzték, vagy az, hogy nő győzte le?
– Gál Mária
Szlalomozó válságkezelés
Ha 2020 szokványos év lett volna, Boris Johnsonnak akkor sem lett volna egyszerű dolga: az Egyesült Királyságot és az Európai Uniót négy évtizeden át összekapcsoló köteléket úgy kellett volna megbontani, hogy némiképp a gazdasági előnyök is megmaradjanak, de az euroszkeptikusok is jóllakjanak. A koronavírus viszont teljesen felülírta a várakozásokat, a brit kormányfő pedig hiába igyekezett figyelmen kívül hagyni a kibontakozó járványt, saját kárán tanulhatta meg, hogy a fertőzésveszélyt nem lehet ignorálni. Megbetegedett, kórházba került, de végül felgyógyult és megszületett (legalább) hatodik gyermeke – mégsem vált bölcsebbé vagy megfontoltabbá.
A brit miniszterelnök járványügyi elhatározásait gyakran látványos hátraarcok követték: a diákok számára eleinte feleslegesnek ítélt maszkviseletet később kötelezővé tette, a második hullámra kizártnak mondott karanténintézkedéseket mégis bevezette, a korlátozások karácsonyi enyhítésére tett ígéretét pedig az utolsó pillanatban visszavonta Londonra és Délkelet-Angliára vonatkozóan. A Johnson-féle válságkezelési szlalom javára írható azért, hogy ő legalább belátta, ha hibázott, és nem dugta homokba a fejét, mint tengerentúli kollégája, Donald Trump.
A Brexit-tárgyalásokat illetően viszont megmakacsolta magát, a Downing Street 10. lakója az egyezkedések akadozása dacára is ellenezte az átmeneti időszak meghosszabbítását. Az év végi határidőt végül éppen hogy sikerült teljesíteni. Johnson mégsem lélegezhet fel, jövőre még nehezebb feladat vár rá: a védőoltások segítségével le kell győznie a járványt, talpra kell állítania a megtépázott gazdaságot és meg kellene akadályoznia az ország dezintegrációjával fenyegető skóciai népszavazás kitűzését.
– Rostoványi András
Basáskodó bajkeverő
Méltán mutathatja be magát kemény, a világpolitikában is megkerülhetetlen fickónak Recep Tayyip Erdogan. A török elnök által idén elrendelt beavatkozások háborúk kimenetelét döntötték el: Szíriában a felkelőket, Líbiában a nemzetközileg elismert kormányt mentette meg az összeomlástól, a török fejlesztésű drónok pedig Azerbajdzsánnak is beváltak a Hegyi-Karabah körül kirobbantott konfliktusban.
Erdogan a diplomáciai csörtéktől sem tartózkodott. Az EU által megígért támogatást követelve márciusban gondoskodott arról, hogy felelevenedjen a 2015-ös migrációs és menekültválság rémképe. A görög-török határon megrendezett mesterséges krízis azonban rövid életű volt, vélhetően az időközben begyűrűző koronavírus-járvány miatt. Az egészségügyi vészhelyzet sem szelídítette meg az államfőt, aki a pandémia helyett inkább az ellenzéki önkormányzatokkal harcolt. Az európai vezetőkkel is tovább kereste a konfliktusokat, augusztusban például a ciprusi felségvizekre vezényelt török fúróhajóval borzolta a kedélyeket.
Az iszlám világ önjelölt vezetőjének szerepében is tetszelgett. Nyáron a nyolc évtizede múzeumként működő Hagia Szophia mecsetté nyilvánításával okozott zavart a muszlim-keresztény kapcsolatokban, majd ősszel az iszlamizmus ellen kampányt hirdető Emmanuel Macron francia elnökkel akasztotta össze a bajszát.
Erdogan hazája közvéleménye előtt igyekszik erényként bemutatni határozott külpolitikáját, ám lépései korántsem biztos, hogy a nemzeti érdeket szolgálták. Törökországot mára a NATO fekete bárányaként kezelik, elnökét basáskodó bajkeverőnek tartják, az EU-ban és az Egyesült Államokban is napirenden van Ankara szankcionálása. Kétségtelenül megmutatta erejét arra, hogy felforgassa a dolgokat, de nagy bajban lesz, ha egyszer barátokra lesz szüksége.
– Rostoványi András
Nagy lesz az űr
2020-ban sem lettünk okosabbak abban a tekintetben, hogy ki válhat az Európai Unió vezető személyiségévé, amikor Angela Merkel várhatóan jövő év végén lelép a német és egyben a világpolitika színpadáról. A német kancellár különösen az utóbbi fél évben dominálta az európai mindennapokat, amikor hazája töltötte be az EU soros elnöki tisztségét.
Berlinre éppen egy olyan időszakban esett a sor, amikor számos kihívással kellett megküzdenie az EU-nak. Tető alá kellett hozni a következő hétéves uniós költségvetést, megakadályozni a járvány miatt szükségessé vált rendkívüli segélycsomagot fenyegető keleti vétót, meg kellett állapodni a britek Unióból való kilépésének feltételeiről, s egyáltalán, valahogy meg kellett erősíteni az EU-t a világpolitika viharaiban. Merkel tempósan vette az akadályokat, bár sok bírálat érte amiatt, hogy túl nagy engedményeket tett Magyarországnak és Lengyelországnak azért, hogy elfogadják az EU büdzséjét, illetve a koronavírus-járvány gazdasági hatásait enyhíteni hivatott helyreállítási alapot. Viszont komoly érdeme, hogy végül mégiscsak a jogállamisághoz kötik az uniós kifizetéseket.
Angela Merkel kivételes politikai adottságait jellemzi, hogy miközben számos, az EU jövőjét érintő kérdést kellett megoldania, a járvánnyal kapcsolatos német válságkezelés is a legjobbak közé tartozik. Nem csoda, hogy „a nemzet Muttija” a borzalmas 2020 végére érve továbbra is hazája egyik legnépszerűbb politikusa. Távozásával valóban nagy űrt hagy majd maga után.
– Rónay Tamás
Nyerő páros
Leginkább Donald Trumpnak köszönhető, hogy a Time magazinnál idén Joe Biden és Kamala Harris lett az év embere. Ha nem olyan elképesztően rossz elnök, akkor alighanem újraválasztották volna. Persze ő is volt már az év embere, még 2016-ban, amikor a szellemes címszerkesztők szerint az Amerikai Megosztott Államok elnöke lett. A Time borítóján pedig már 2009-ben is felbukkant – bár az hamisítvány volt, amelyet floridai golfklubjában tett ki a falra bekeretezve. A magazin 2017-ben hivatalosan kérte a fotoshopolt címlap eltávolítását. Akkorra Trump már az álhír, a „fake news” önjelölt szakértőjének számított.
Biden közben alighanem a valaha volt legunalmasabb év embere. Ha nem Trump ellen kellett volna versenyezni, a Demokrata Párt fiatalabb és karizmatikusabb jelöltet állít, most azonban egy nyugodt, kiszámítható, szerető nagypapára volt szükség és ő megbízhatóan hozta a szerepet. Kezére játszott, hogy a koronavírus-járvány miatt nem lehetett nagygyűléseket tartani. A beszéd nem az erős oldala, hagyta, hadd szerepeljen a hírekben inkább Trump, aki szereplésben eleve verhetetlen, s nála jobb érv úgysem kellett a váltás mellett.
Más a helyzet Kamala Harrisszel, aki annyi mindenben első, hogy fel se tűnik még egy történelmi siker: a Time-nál először lett év embere egy alelnök. A jamaicai-fekete és indiai származású szenátor ráadásul mindkét vonatkozásban és nőként is az első győztes alelnök-jelölt, s mivel Biden már 78 esztendős, könnyen előfordulhat, hogy belőle lesz az első amerikai elnöknő. A korábbi ügyész kemény, mint a vídia, de tud mosolyogni is. Mikor mire van szükség. Született politikus.
– Horváth Gábor
Kék gatya
Nem világos, hogy neki is kilenc élete van-e mint a macskáknak, de szüksége lenne rá. Alekszej Navalnij augusztus 20-án a csodával határos módon maradt életben, miután a Tomszk-Moszkva repülőjáraton rosszul lett és a gép leszállt miatta Omszkban. Arra a mindent aprólékosan eltervező FSZB sem számíthatott, hogy a szibériai orvosok megmentik a Novicsokkal megmérgezett, 44 éves ügyvédet, akinek nyilván hazafias kötelessége lett volna elhalálozni. Már nem is először, mert mint egyik merénylője elkotyogta, már korábban is próbálták eltenni láb alól. Egyik vidéki útjukon a felesége rejtélyes rosszullétre panaszkodott, végül jobban lett, de sosem derült ki, hogy mi történt. Mint ahogy az sem, ki öntötte arcon a még a Szovjetunióból ismert zöld sebfertőtlenítővel, a „zeljonkával”. Akkor fél szemére majdnem megvakult.
Úgy tűnik, hogy a korrupcióellenes aktivistára kiadták a kilövési engedélyt. Vagy inkább parancsot. Szerinte egyértelműen Putyin elnök köreit zavarja, de az kicsit sértődötten mondta legutóbbi médiamaratonján, hogy ugyan ki akarná eltenni láb alól „a berlini pácienst”, hát kinek kell ő, meg aztán, ha a titkosszolgálat hozzáfog, hát be is fejezi a dolgot. Pár nap múlva az egyik telefonon átvert titkosszolga pont Navalnijnak mondta el, hogy az alsónadrágját preparálták az idegméreggel. A sikertelen merénylet után az illető dolga volt megtisztítani a kék színű ruhadarabot.
Node, tudnak erről az oroszok? – kérdezte egy szkeptikus ismerős. Valamit biztosan, mert Szentpéterváron a minap néhányan kezükben kék alsónadrággal demonstráltak a rezsim ellen. Navalnij persze nem normális, mert mindezek után vissza akar térni Oroszországba. Pedig ott még őt fenyegetik börtönnel, amiért elmulasztotta a megjelenést egy korábbi vegzatúrából visszamaradt pártfogói felügyelőnél és újabban azzal is meggyanúsították, hogy elsikkasztotta az alapítványához beérkezett adományokat.
– Horváth Gábor
