Kicsalják a játszótérre a kisgyerekes anyukákat az enyhe téli napok. A gyerekek most nem foglalkoznak a karácsonnyal, fontosabb ügyeket kell most intézniük a látható és láthatatlan barátaikkal. A játszótér egyik padján angyalok ülnek, unatkoznak, maradék faleveleket pöckölgetnek le a pad fölé lógó faágakról. Két gyerek látja csak a misztikus lényeket, de nem tulajdonítanak nekik nagy jelentőséget, láttak már ilyet sokszor, nem nagy ügy.
A kerítéssel körülhatárolt területen kisfiú magyaráz, a mellette álló mosógépszerelőnek mutatja, hol vannak az összehúzott avar alatt az eldugott homokozólapátok. A mosógépszerelőnek imponál, hogy pár órára rábízták a kisfiút, másféle felelősség, mint a szerelés. Boldog és elégedett, akár egy centrifugázás közben remegő-vibráló automata mosógép. Hunyorogva, szakértő tekintettel vizsgálja a hideg levélhalmokat, majd az egyik fa tövéből hosszú botot emel fel. Miután megegyeztek a koordinátákban, a mosógépszerelő beletúr a kupacba. A gyerek kacagva futkároz körülötte az izgalomtól. Ha tehetné, egyszerre három irányba szaladna. Legszívesebben megölelné az avardombot a férfi, belehemperegne, mint már oly sokszor, mikor senki nem látta, de nem akarja összezavarni a gyereket.
A téli fák mellett élelmiszerbolt látható, önműködő ajtaja embereket fal fel, majd köp ki a gépek monoton unalmával. Odakint az ajtó mellett pocakos biztonsági őr dohányzik, ismer minden anyukát a játszótéren, a legtöbb kisgyerekkel bizalmas kapcsolatban van. A kisfiúknak pacsit ad tréfásan, majd ujjaival pisztolyt imitálva lő le pajtáskodón egy-két ismerős gyereket, akik kacagva terülnek el az üzlet előtt, meghaltak, kész, de szép az élet. A kislányoknak huncut tekintettel kacsint, kissé meghajol, fél kézzel integet, csak az ujjai mozognak, a kézfej merev marad. Mintha az ormótlan, zömök ujjak szabadulni akarnának a biztonsági őr testétől. Másik kezét ilyenkor a háta mögé rejti, mint egy cirkuszigazgató. Ezt a lila ruhás kislány anyukája szokta mondani kissé lenéző fölényeskedéssel. Sose látott még igazi cirkuszigazgatót. Valószínűleg régi olvasási élményekre alapozza feltevését, de nem akar utánajárni, neki sem lehet mindenre ideje. Általánosságban kritizál mindenkit a játszótéren, nem tehet róla, egy ilyen tökéletlen világot még, nem is érti. A kék sapkás kisfiú anyukája szánalommal vegyes undorral van a kritizáló nő irányába, felnéz, undorodik, majd vissza, fényképet oszt meg a közösségi oldalon. Mellette egy szelíd tekintetű anyuka, kezében szintén telefon, az imént készült fotót osztja meg éppen az édesanyjával, a kisfiú nagymamájával, az idős nő nagyon büszke az unokájára. A képen viszonylag távolról látszik a gyermek, aki épp egy hintán ül, és arra gondol, miért van ennyi telefonnyomkodó anyuka a játszótéren. Édesanyja int neki, de ő nem int vissza. Inkább lök egyet a mellette lógó mozdulatlan hintán, halk nyikorgással lódul meg a faülőke. Közben a kisfiú beszélni kezd a hintához; valójában a barátjához beszél, a láthatatlan, csak általa érzékelhető barátjához. Mérnök szülei nagyon elfoglaltak, muszáj volt kitalálni egy barátot magának. Egy nemtelen, kortalan lényt.
A lila ruhás kislány közben a mosógépszerelő felé szalad, megirigyelte a kisfiút. Ne szaladj, elesel, kiált utána az anyja, aki próbál nőként nézni a mosógépszerelőre, de nem megy neki, nem tudja elképzelni a magas férfit, ahogy az ágyban épp rajta fekszik. Néhány méterrel mélyebbre ássa ezzel csalódottságát a férfiakat illetően, fintorogva veszi elő telefonját, nyomkodni kezdi. A kisfiú nem igazán örül a közeledő lila ruhás kislánynak, elfordul, majd válla fölött visszasandít a közeledő apró alakra. A szelíd tekintetű mérnök anyuka újabb fotót készít a hintázó gyerekről, ezúttal egy közelebbit, közben arra gondol, milyen jó, hogy ilyen férjet választott magának. A mérnök apuka elvileg otthon dolgozik, gyakorlatilag a szeretőjével csetel, imádom a melleid, írja otthon éppen. A szelíd tekintetű anyuka nagyon büszke a családjára.
Az élelmiszerbolt bejáratánál álló biztonsági őr régi meggyőződése, hogy a játszótéri fiatal anyukák szemében az egyenruha látványa feljogosítja őt a közelebbi ismerkedésre. Különösen az új, számára ismeretlen anyukák keltik fel az érdeklődését, közeledtükre kihúzza magát, hasát csak akkor engedi ki, mikor a boltba lépő nők után lép. Az arcszeszt nagy túlzásokkal használja, a környéke vastagon illatozik, mint akinek virágba borult az aurája. Az ismerős anyukák főzési, táplálkozási szokásait jól ismeri, mosási és tisztálkodási termékek vásárlásával kapcsolatos trendeket tart számon, személyesen ismer minden flakon ablaktisztító folyadékot, csirke far-hátat és budipapírt. Mikor épp egy vásárló sincs a boltban, a polcokon található árukat igazgatja apró, precíz mozdulatokkal. Becsukott szemmel, hallás alapján meg tudja különböztetni a tésztás- és a csipszeszacskók csörgését, a takarítónővel zárás után többször fogadtak már ebben. Tíz esetből nyolcszor a férfinak volt igaza. Az ismeretlen nőket megkülönböztetett figyelemmel kíséri, ilyenkor néhány másodpercre elbújik a péksüteményes sarokban: löttyint pár cseppet a belsőzsebében tárolt arcszeszből. Halk arcpaskolgatás hangjait hallani ilyenkor a kiflik felől. A friss kapcsolatait nagy lendülettel ápolja, az új anyukák elnéző, kissé zavart mosollyal fogadják el a kínáló mozdulatát, amikor a péksüteményespolc egyik termékére mutatva bólogat a férfi. Tokája, mint egy kistermetű kövérkés állat, ilyenkor ritmikusan kibújik az álla alól, majd visszahúzódik. A nő ilyenkor még nem sejti, hogy a biztonsági őr ritka jó memóriájának köszönhetően, rögzítésre kerül minden fogkrémvásárlás, minden szelet felvágott, minden napi- és havilap, amit hazavisz, ne is folytassuk (tamponok, szájvizek, urambocsá: üveg borocskák).
Miután az utolsó vásárló is kijön a boltból, akkor iszik meg egy kávét a férfi, az ajtó bezárása után hosszan néz a sötét, téli játszótér irányába. Szerinte kevés szomorúbb dolog van, mint egy üres téli játszótér. Sokáig bámulja az odakinti játékokat.
Estére kiürül a játszótér, kihűlnek a mászókákon a gyerektapintások, lassan megáll az összes hinta, csak az egyik mozog még sokáig, jóval tovább, mint a többi. Az alászálló ködben lassan halkul el a halk, ritmikus nyikorgás. Valami felvillan a ködben, sárgás, balzsamos fényfolt, talán egy zseblámpa, talán egy biciklilámpa. Talán egy glória.
