Financial Times
Az Európai Uniónak sikerült a kármentés a Brexit kapcsán, mivel meglepően egységesnek bizonyult a közösség, úgyhogy nagyjából-egészében elérte, amit akart. A szerződés megszületett, pedig az uniónak az idén olyan kemény feladatokkal kellett megbirkóznia, mint a 750 milliárd eurós gazdasági újjáépítése program vagy a jogállami biztosítékok lefektetése. A britekkel a négy és fél éves tárgyalások eredményeként szabadkereskedelmi egyezség jött létre, ez fogja meghatározni a kapcsolatokat Európával a következő évtizedekben. Nem tartalmaz vámokat és kvótákat, viszont segít elsimítani a súrlódásokat az átmeneti időszak végén. Egyben alapul szolgál a szorosabb együttműködés kialakítását célzó további megbeszéléseken.
Az EU túl tudott lépni azon, hogy gyakran megbénítják a tagok eltérő érdekei, London pedig hiába kísérletezett az „oszd meg és uralkodj” taktikájával. A közösség természetesen tett engedményeket, de mindent egybevetve nagyon is elégedett lehet. Feltűnő mértékben meg tudta őrizni az egységét, noha vannak olyan euroszkeptikus kormányok, amelyek rokonszenveznek a brit távozással.
Sértetlen maradt az egységes piac. Az Egyesült Királyság kötelező korlátozásokat vállalt és elfogadta az európai jogot. Mindkettő alapvető volt, nehogy a Brexit követőkre találjon. De hát itt nem egyenlő felek álltak szemben. Az egyezség betetőzi azt az évet, amikor a szervezet összefogott a gazdasági válság megoldására, de ettől természetesen még számtalan példát lehet felhozni a megosztottságára.
A folyamatos magyar-lengyel nacionalista próbálkozások a demokratikus normák és a jogállam lebontására létveszélyt jelentenek az unió számára, amely az alapértékeken és a közös jogrenden nyugszik. A Brexit hatására nőtt a német-francia befolyás. Ám kérdés, miként alakul Nagy-Britannia sorsa ezek után. Mert ha jól teljesít, az érdekes fejlemény lesz. Egyelőre azonban úgy áll, hogy az új megállapodásnak nincs nyertese.
The New York Times
Remek egyezséget kötött az EU, mert megtartotta a kulcsfontosságú elveket, mint az egységes piac, amely nemzetközi befolyásának fő forrása, így most már előre tud tekinteni – a britek nélkül. Megvan az oka az elégedettségre, hiszen megőrizte az egységét. Von der Leyen tekintélye pedig erősödött, de az unióé is, miközben olyan feladatokkal került szembe, mint a járvány, az új költségvetés kidolgozása valamint az újjáépítési alap.
Ezen felül belülről kihívások érték a jogállamot. Brüsszelnek Trumppal folyamatos volt a vitája, közös álláspontot kell kialakítania Kínával és Törökországgal szemben, szankciókat kellett elrendelnie Belorusz ellen és egyetértésre kellet jutnia a klímacélok ügyében is. Most pedig fel kell készülnie arra, hogy milyen legyen a viszonya Bidennel.
Mindehez képest a Brexit legfeljebb harmadrangú problémának számított, ám a brüsszeli Bruegel intézet igazgatója szerint mégis hatalmas eredmény a megállapodás, amire egy hete még ő maga sem számított. Az döntött, hogy Merkel akarta. A britek nagyjából elfogadták a brüsszeli feltételeket, nehogy tisztességtelen versenyelőnyt élvezzenek. Ehhez az kellett, hogy Barnier kivédje London részéről a megosztási próbálkozásokat.
A legkényesebb pontokról Johnsonnak von der Leyennel kellett egyeztetnie és utóbbi jól teljesített. Olyan szabadkereskedelmi megállapodást dolgoztak ki, amelynek révén Nagy-Britannia több jogot élvez az egységes piacon, mint bármely más, 3. állam. Viszont nem vonatkozik a szolgáltatásokra, pedig azokból jön össze a szigetország GDP-jének vagy 80százaléka. De ezzel együtt megvan az alap a további bárbeszédhez és a kapcsolatok javításához.
A Bizottság tekintélyét megtépázta a fertőzés, noha az egészségügy tagállami hatáskörbe tartozik. De Brüsszel segített fenntartani az emberek és javak szabad áramlását, továbbá megszervezte a védőfelszerelések és a vakcinák vásárlását. Kijutott neki az elismerésből a koronaalap kapcsán is, aminek része, hogy főként a magyar és a lengyel kormány csak akkor kaphatja meg az uniós szubvenciók egy részét, ha eleget tesz a jogállami követelményeknek.
Azon felül sikerült tető alá hozni a megállapodást a széndioxid kibocsátás lényeges csökkentéséről is. A Brexit azonban végig kétesélyes játszma volt, de von der Leyen összehozta a szerződést. Ennek jelentőségét a Bruegel főnöke abban látja, hogy a kudarcot nehéz lett volna megmagyarázni az európaiaknak, amikor a vírus amúgy is annyi kárt okoz.
Spiegel
Szinte halaszthatatlan, életmentő műtéttel ért fel, hogy a német kancellár keresztülvitte a jogállami megállapodást, mert a magyar és lengyel vétó potenciálisan képes lett volna akár az egész EU-t is szétrobbantani – írja a folyóirat a német elnökségről szóló értékelőben. Majd úgy folytatja, hogy két olyan kormány próbálta itt megzsarolni a többieket, amely a legtöbbet profitálja a támogatásokból. Ennél kevesebb szolidaritást felmutatni már aligha lehetséges.
Budapest és Varsó csak akkor engedett, amikor a többiek kilátásba helyezték, hogy akkor nélkülük hozzák létre a mentőcsomagot. Hogy a botrányt sikerült elhárítani, az egységes brüsszeli vélemény szerint Merkel érdeme. Cserében tett engedményeket, ez volt az ár. Ily módon azonban annyira felvizeződött a jogállami feltételrendszer, hogy bizonytalan, be lehet-e bármikor is eredményesen vetni. Ez pedig kemény fizetség az összetartás fejében.
Berlin nagy tervekkel vágott neki az elnökségnek, de minden áldozatul esett a ragálynak. Úgy hogy amilyen pusztításokat okozott a vírus, volt olyan pillanat, amikor úgy nézett ki: már az siker volna, ha az év végéig nem esik szét az EU. Rámehetett volna a hétéves költségvetésre, de az már megvan, akár a segélyalap – a kemény magyar-lengyel ellenállás dacára is. Ez pedig azt bizonyítja, hogy újfajta szolidaritás alakult ki, csak ne köptek volna bele a magyarok és a lengyelek a levesbe.
Ugyanakkor nem sikerült előre lépni az agrár- és menekültpolitikában. Egyelőre késik a felvételi tárgyalások megkezdése a nyugat-balkáni köztársaságokkal. De mindent egybevetve Németország elégedett lehet. Nem nyújtott kiemelkedőt, ám Merkel megtette azt, amit senki sem tud nála jobban az unióban: egyben tartotta a boltot.
Spiegel
A melegjogok ellen uszító konzervatív magyar családpolitika űzte el Magyarországról a 40 éves Ördög Ivettet, aki szinte egész addigi életében küzdött a nemi identitásával, míg csak át nem operáltatta magát. Ám amikor már végre révbe ért magánemberként, jött a politikai dráma: Orbán Viktor vagy két éve egyre keményebben lép fel mindazok ellen, akik nem heteroszexuálisak.
A riport főhősének, a szoftverfejlesztő matematikusnak azt tette be a kiskaput, hogy a nemváltást a májusban hozott törvény miatt nem vezettethette át a személyi okmányaiba. Ezért azután kellemetlen pillanatai adódtak, például igazoltatáskor, vagy a postán, illetve bankban, hiszen az okmányokban még férfiként szerepelt, miközben külsejében már nő volt. Sokszor azzal gyanúsították meg, hogy csaló.
Ezért augusztusban Berlinbe költözött, ahol semmi gondja sincs a hatóságok miatt. Távozásáról szabadon döntött, de nem önként. Azonban már nem bízik a magyar államban, mivel annak LMBT-ellenes politikája egyre drasztikusabb. Ugyanakkor a munkahelyén is adódtak ütközések, mert több kollégája is kikelt magából, amikor a műtét után a női toalettet kezdte használni. Ezért azután felmondott.
Azt mondja, a legtöbb magyar egyáltalán nem ellenséges a nemi kisebbségekkel szemben, a baj a kormánytól ered. Berlinben már talált állást. Élettársa szintén transz nemű, aki vele együtt költözött ki. Ördög Ivett ugyanakkor beperelte a magyar államot: részben, mert az elutasította a névváltoztatást, részben pedig az Európai Bíróság vonatkozó ítéleteinek be nem tartása miatt. Hazatérni viszont nem akar, mert mint mondja, Magyarországon tönkre teszik az olyan embereket, mint ő.
