Rendőrségről az olimpiára – „Örömet okoz a súlylökés és az is, hogy másoknak segíthetek”

A 26 éves Sophie McKinna a tavalyi dohai atlétikai világbajnokságon olyasmit tett, amelyre 36 év alatt egyetlen brit nő sem volt képes, bejutott a súlylökő-verseny döntőjébe. A selejtezőben 18 méter 61 centiméteres eredménye egyéni csúcs volt számára, s nemcsak a vb fináléjába repítette, hanem a tokiói olimpiára is, lévén felülmúlta az ötkarikás szintet. A döntőben végül jócskán elmaradt a selejtezőbeli eredményétől, így 11. lett.

A norfolki sportoló nagyapja profi labdarúgó volt, a Norwich Cityben is megfordult, ő pedig kezdetben az atlétika egy másik szakágában bontogatta szárnyait, sprinterként kezdte pályafutását. Rengeteg érmet szerzett megyei, helyi szinten, azonban hamar rájött, rövidtávfutóként nem lesz esélye betörni a világelitbe. Tizenhárom éves volt, amikor édesanyja rábeszélte, hogy legyen súlylökő.

„Tipikus tinédzserként azt mondtam, hogy én ezt biztosan nem csinálom”

– emlékezett vissza McKinna, aki később mégis meggondolta magát. Az első lökéstől számított nyolc hét múlva korosztályában második lett az országos bajnokságon, s gyorsan felismerte, sokra viheti.

2011-ben második lett az ifjúsági világbajnokságon, majd a 2013-as junior Európa-bajnokságon is ezüstérmet szerzett. Immár a felnőttek között bizonyít, 2019-ben és idén is szabadtéri bajnok lett hazájában.

Azt követően, hogy kijutott az olimpiára, a brit atlétikai szövetség felajánlott számára 15 ezer dollárt, – továbbá teljes orvosi és edzés támogatást –, hogy finanszírozni tudja felkészülését, azonban McKinna nem fogadta el, mert nem akart hivatásos élsportoló lenni, s feladni megszokott életét. Egészen idén márciusig őrizetes tisztként teljes munkaidőben dolgozott a Great Yarmouth-i rendőrség nyomozóközpontjában.

„Minden nap más és más, nem tudod, mire számíthatsz majd. Nagyon élvezem a munkát, segít abban, hogy elterelje a gondolataimat, ne mindig az atlétikára fókuszáljak. Ha profi sportoló lennék, minden napom csak arról szólna és nem hiszem, hogy meg tudnék birkózni ezzel”

– indokolta döntését.

„Alapvetően azokkal a fogvatartottakkal foglalkozom, akik bekerülnek hozzánk, amíg az ügyük feldolgozás alatt áll. Az a dolgom, hogy az ellátást biztosítsam számukra és megbizonyosodjak arról, hogy rendben vannak-e.”

Annak ellenére, hogy elfoglalt munkarendje van, napi két tréning így is belefért, amely tartalmazta a súlylökést, súlyemelést, kerékpározást, futást és az ugróedzést is. A rendőrségi munka és a tréningek mellett még arra is maradt ideje, hogy foglalkozásokat tartott feltörekvő fiatal atlétáknak.

„A hétfői edzésem előtt segítem egy kisebb csoport munkáját. Vannak, akik aztán tovább maradnak és figyelik, hogyan dobok. Örömet okoz a súlylökés és az is, hogy másoknak segíthetek.”

Eredetileg McKinna azt tervezte, hogy az olimpiai felkészülés ellenére marad a rendőrség kötelékében, de a koronavírus-járvány miatt újragondolta elképzeléseit. Március óta nem dolgozik a rendőrségen, de az olimpia után szeretne majd visszatérni.

„Úgy döntöttem, hogy abbahagyom a munkámat, a sportpályafutásomat és az olimpiát helyezem előtérbe”

– fogalmazott és arra is utalt, hogy így minimalizálni tudja, a megbetegedés kockázatát.

„Fájdalmas volt megtudni, hogy elhalasztják az olimpiát, de azt gondolom, így több időm van még előrébb lépni. A sport rendkívül fontos az életemben, de azok az emberek, akik elvesztik az életüket, szeretteiket sokkal fontosabbak, mint hogy én súlyt lökhetek-e vagy sem”

– jelentette ki McKinna, aki már alig várja, hogy Japánba utazhasson, ugyanis szeret megismerni különféle kultúrákat.

„Ezért várom, hogy meglássam, milyen az ország, bár elsődlegesen az olimpiára és versenyzésre összpontosítok. A szusit nem igazán szeretem, de azért majd kipróbálom”

– zárta szavait.

- Rendőrségről az olimpiára – „Örömet okoz a súlylökés és az is, hogy másoknak segíthetek”

Sophie McKinna teljes munkaidőben őrizetes tisztként dolgozott, ám így is kvalifikálni tudta magát a tokiói ötkarikás játékokra.

NBA: Rövid szünet, rövidebb idény