Vegyük észre a finom kommunikációs trükköket. "Azt ma már senki se vitatja"; "nemzetközileg elfogadott alapvetés"; "szakértők", "számítások szerint" stb. A kormány és sajtója sokszor így vezeti fel a legnagyobb, áltudományos ökörségeket is. Kétségtelen, nehéz ellenállni saját kisebbrendűségi érzésünk csábításának. Főleg, ha mondjuk az energetika látszólag bonyolult kérdéseiről van szó. Ilyen kezdés után ki ne magát hibáztatná: biztos csak én nem értem, biztos csak én tudom rosszul, biztos csak én hittem eddig, hogy pont az ellenkezője igaz.
Kormányrészről mondtak így már mikrofonba atom- és megújulóenergia-, gáz-, klímaváltozás-, önellátás-, rezsi- vagy épp luxusprofit-ügyben is agysorvasztó csacsiságokat.
A valódi szakértők ilyenkor őrjöngenek. Hogy hiába minden, kutatás, munka, átdolgozott éjszakák, lemondások, szakmai mércék, önfegyelem, számolás, fordítás, elemzés, ellenőrzés, javítás, tanulás, vizsgák és elismerések, ha a kormány a szakkérdésekben is úgy hazudik, ahogy akar. Ilyenkor azért a hozzáértő vagy a független sajtó küld egy udvarias kérdést a nyilatkozónak, hogy mégis, honnan tetszett venni ezt a "tényt". Erre általában nem érkezik válasz, vagy ha igen, az kitérő.
Mégsincs más út. A mostanság kezembe kerülő érdemi szakelemzések, melyek úgymond a partvonalon, de legalábbis kormányakolon kívül születtek, egyre hisztérikusabban lábjegyzeteltek. Majd minden szavuk egy elismert szervezet vagy egyetem kutatására mutat. Az oldal fele csillag és apró betű, a végén százas hivatkozási lista. Találomra belekattintok, és tényleg: minden link mögött egy másik elemzés, több száz további mutatóval. Hát igen, üdvözlet a tudomány, a tények világában.
Tudom, unalmas, sőt, megtöri a befogadás lendületét, de mégis, tessék figyelni a hivatkozásokra. Különösen a kormány esetén. Bár félő, ha Orbánék tényleg betartanák ezt az alapszabályt, hivatkozásaik között gyakran bukkannánk facebookos mindenegybe-oldalakra, altrightos blogokra és szupertitkos vírustagadó-fórumokra.