Reuters
Az Európai Bizottság azzal igyekszik leszerelni a magyar és a lengyel kormány háborgását, hogy pontosan meg akarja határozni, milyen esetekben lehet alkalmazni a jogállami kikötéseket. Erről a költségvetésért felelős biztos beszélt egy brüsszeli gazdasági konferencián.
Hahn szerint a kompromisszum lényege, hogy kidolgozzák, milyen módszereket vesznek majdan igénybe a jogsértések megállapítására, illetve meg akarják nyugtatni Budapestet és Varsót, hogy azok bármikor az Európai Bíróság elé vihetik a Bizottság és a Tanács vonatkozó döntéseit. Szerinte pont ezért senkinek sem kell aggódnia, hogy önkényes elemek lesznek a rendszerben, mert az eljárás objektív alapokra épül.
Egy uniós diplomata elárulta, ily módon akarják rávenni a magyar és a lengyel felet, ne ragaszkodjanak a vétóhoz -- miközben mindkettő attól tart, hogy az új szabályozással sok milliárd eurós brüsszeli támogatástól eshet el.
Politico
Az unió következő elnökségét ellátó Portugália is azon van, hogy jogi biztosítékokkal szereljék le a jogállami mechanizmus ellen ágáló magyar és lengyel vezetést. Az ország külügyminisztere egy berlini tanácskozáson kifejtette: el akarják érni, hogy semmiféle kétség ne lehessen a feltételek körül, és ha alkalmazzák az új rendszert, akkor az érintett kormányok a Tanácshoz, és máshová is mehessenek, ha úgy érzik, hogy igazságtalanul marasztalják el őket.
Ugyanezen a fórumon a szlovén diplomácia vezetője fontosnak nevezte a jogállamot, de megjegyezte, hogy a kérdést nem szabad túlpolitizálni, mert akkor egyesek fegyverként használhatják. Ugyanakkor brüsszeli illetékesek jelezték: továbbra is várják, hogy Orbán Viktor mondja meg, pontosan mit is akar. Már azon kívül, hogy vegyék le a napirendről a jogállami indítványt, mert az nem fog menni. A kompromisszum megvan, a kérdést nem lehet újranyitni. Azt visszakézből elutasítaná a Tanács, valamint a Parlament is. Ez az ügy már eldőlt, kár itt bármi mást remélni a két testülettől. (Azóta a miniszterelnök a Die Zeitnek adott interjúban már elárulta mit szeretne: ha nem tudja megtorpedózni az új rendszert, akkor legalább bizonytalan időre napolják el a határozatot – a szerk.)
Die Welt
A konzervatív újság arra figyelmeztet, hogy Magyarország és Lengyelország sokáig képes dacolni az unióval a vétó kapcsán, mert éppen elegendő pénzügyi tartalékot halmozott fel a csata megvívására. Nem úgy, mint a déli államok. Az Európai Számvevőszék megerősítette, hogy a két kormány tavaly év végéig csupán 42 százalékának megfelelő összeget hívott le az unió szerkezeti alapjából, vagyis egészen 2023-ig a magyaroknak 14, a lengyeleknek 50 milliárd euró áll a rendelkezésére. Azaz könnyedén tudják blokkolni a következő költségvetést, annál is inkább, mert közben az agrártámogatások azért érkeznek.
Azaz beigazolódott, amit egy magas rangú európai diplomata nemrégiben üzent haza Budapestről: nem szabad félvállról venni Orbán Viktort, mert az feltöltötte a hadikasszát. Ily módon a politikus és Kaczynski a többieket zsarolja. Nem mintha le akarna mondani bármelyikük is a két csomag alapján nekik járó hatalmas összegekről. Igazából abban bíznak, hogy egy idő után túl nagy lesz a déli országokra nehezedő nyomás, így azok ráveszik partnereiket, hogy találjanak valamiféle modus vivendit a jogállami vitában.
Die Presse
Az Osztrák Európa-politikai Társaság főtitkára úgy látja, hogy hiába torlaszolja el Magyarország a következő hétéves büdzsé, illetve a gazdasági segélyterv jóváhagyásához vezető utat, az EU ki tud keveredni a zsákutcából. Paul Schmidt megjegyzi, hogy a járvány miatt az egész paláver a lehető legrosszabbkor jött, ám új szintet jelent az unión belüli vitákban. Még akkor is, ha a két kormány leginkább saját népének árt vele. Ugyanakkor azt erősítik meg vele, hogy számukra szóba sem jön a jogállamiság szigorúbb ellenőrzése, nem fogadják el, amit valójában maguk is megszavaztak a nyári uniós csúcson.
Pedig klasszikus kompromisszumra jutott a Tanács és az Európai Parlament. Utóbbi elérte, hogy a szankciókat akkor is ki lehessen vetni, ha a jogsértés még csak fenyeget. Az állam- és kormányfők viszont fenntartották a jogot, hogy a döntő szót ők mondhassák ki. Ebben a helyzetben nem szabad érdemi engedményt tenni. Inkább világossá kell tenni, hogy senki sem térhet el a demokratikus normáktól. A segélyalapot pedig mielőbb létre kell hozni – szükség esetén a magyarok és lengyelek nélkül.
Új költségvetés híján a régi maradna érvényben, korlátozott keretek között. A két renitens kormány azonban ily módon kénytelen volna magyarázkodni odahaza, hogy a legnagyobb egészségügyi és gazdasági válság kellős közepén miért mond le ekkora összegekről.
The Times
A konzervatív lap arra hívja fel a figyelmet, hogy a jogállam ügyében fennálló ellentétek olyan következményekkel fenyegetnek, amelyek messze túlmutatnak az unió határain. Merthogy a tét az egész nyugati, liberális, szabadpiaci kapitalizmus jövője. Azaz Budapest és Varsó beszélhet bármit, mármint hogy Brüsszel rá akarja kényszeríteni a maga politikai programját. A tét nem csupán az, hogy átmegy-e az új költségvetés, és hogy a 750 milliárdos alappal ki tud-e a közösség lábalni a Covid-19 okozta gazdasági bajokból.
Egyáltalán nem mellesleg már eddig is nagyon lendített a bizalmon az euróövezet jövője szempontjából, hogy a Bizottság jogot kapott a kölcsönfelvételre. A jogállami feltételek pedig nem balos nyugati kormányok követelésére kerültek be a júliusi megállapodásba, viszont jogi érvényt kaptak a Bizottság, a Tanács és az EP egyeztetése során. Ez jelenleg a csúcspontot jelenti abban a vitában, hogy az EU miként szavatolhatja a demokratikus értékeket a nyomuló tekintélyelvűséggel szemben. Sokak szemében létkérdésről van szó.
A mechanizmus Magyarország és Lengyelország miatt vált szükségessé. Orbán módszeresen aláássa az igazságszolgáltatás önállóságát, sarokba szorítja a szabad sajtót és olyan kegyenci rendszert honosított meg, amelyben hozzá közelálló körök mesés vagyonokra tesznek szert, nem egyszer uniós forrásokból. A többi tagállam teljes joggal fúj riadót a fejlemények láttán. A szövetség csak akkor tud működni, ha mindenütt betartják a jogállamot, mert az alapvető a piacgazdaság szempontjából. A piacok mindenekelőtt a bizalomra épülnek, mint ahogy a politikai rendszerek is, amikor ekkor pénzeket osztanak el.
Nyilvánvalóan teljes képtelenség az a magyar vád, hogy jogállami kritériumokkal az EU az egykori Szovjetunióra hajaz. Mint ahogy az is, amikor úgy akarják beállítani a demokrácia védelmét szolgáló mechanizmust, hogy az ürügy Brüsszel számára a kulturális háborúskodáshoz, az LMBT-jogok és a bevándorlás kapcsán. Az igazság az, hogy ők maguk ásták alá a bizalmat és a közmegegyezést, amikor támadást intéztek a bíróságok függetlensége ellen. De nem sok esélye van, hogy a többiek visszakoznának.
A magyar és a lengyel kormány elleni küzdelem a Nyugat lelkéért indított harcot harangozza be. Biden fő feladatának tekinti, hogy megújítsa a nyugati szövetséget és a szabályokon alapuló nemzetközi rendet. Ellensúlyozni akarja az olyan autoriter rezsimeket, mint Kína és Oroszország. De az összefogás csakis a közös értékek alapján lehetséges. Az elmúlt évek megmutatták, a nyugati politikai rendszer mennyire sebezhető, ha populisták bukkannak fel a színen. Olyan harc ez, amelyben az uniónak nem szabad veszítenie.
Azaz a magyar-lengyel vitában nemigen lehet még ennél is magasabb a tét, és nem csupán az EU számára.
Politico
Magyarország és Lengyelország most éppen azt ellenzi, hogy az unió külpolitikai tervet dolgozzon ki a gender-egyenlőség támogatására, ideértve a nők és a melegek jogainak kibővítését. Amikor az EU külpolitikai főmegbízottja és az illetékes biztos bemutatta az elképzelést, a két ország képviselői azonnal egyet nem értésüket jelentették be. De hát a két kormány a téma kapcsán minden lehetséges területen keresztbe fekszik, a szociális ügyektől a mesterséges intelligenciáig. Hallani sem akar társadalmi nemek egyenjogúságáról.
A magyar állandó képviselet szóvivője azt közölte, hogy az alapszerződés értelmében ez a téma nemzeti hatáskörbe tartozik, ezért az uniós dokumentumok csakis olyasmit tartalmazhatnak, ami minden tagország számára elfogadható és egyetértésen nyugszik. A Tanács egyébként jóvá akarja hagyni a most ismertetett koncepciót, de ez újabb alkalmat ad Budapestnek és Varsónak, hogy vétózzon. Az pedig árt az unió tekintélyének a világban, ha megint kiderül, hogy nem egységes.
Maga a külpolitikai főmegbízott úgy nyilatkozott, hogy a gender egyenlőséget kodifikálták nemzetközi jogi megállapodásokban, és szerepel az alapszerződésben is. De ha Tanácsnak most mégis gondja van vele, az új helyzet.
Washington Post
Trump bukásával eléggé magányosnak tűnnek az európai nacionalisták és populisták. Most kicsit más a hangulat, mint négy éve, amikor az új elnök ideológiai szövetségesei azt szajkózták, hogy fordulópont állt be a történelemben. Steve Bannon pedig hősként, hazafiként, a nyugati politika ihletőjeként méltatta Orbán Viktort. Ám a nacionalista hullám jelenleg csillapodik. A magyar kormányfő és lengyel párja nem a jövőt jelzi, hanem egyre inkább a margóra szorul az EU-ban, lassan pária lesz belőlük.
Kicsit nyugatabbra, a szélsőjobbos pártok összeesküvés elméleteket emlegetnek a járvány kapcsán, és csatlakoznak azokhoz, akik nem hajlandóak elismerni Biden győzelmét. Megfigyelők azt várják, hogy a politikus megerősíti a nemzetközi együttműködést szorgalmazó liberális tábort az Atlanti-óceán két partján. Az EU éppen szorosabbra húzza a csavarokat, miután a magyar és a lengyel kormány támadja saját országában a demokratikus intézményeket. Az új amerikai elnök pedig még hatékonyabbá teheti a nyomásgyakorlást.
Piri Katalin, az EP magyar származású holland képviselője úgy látja, hogy a liberális erők felbátorodtak. Sok európai vezető ugyanis éveken át nem szállt szembe az autokratákkal, de most úgy néz ki, hogy ez másként lesz a jövőben. Csakhogy a szélsőjobb, beleérve a trumpizmust, nem ingott meg. A Republikánus párt kitart a távozó elnök politikája mellett, sőt lehet, hogy ötleteket merít az európai elvbarátok gazdasági populizmusából. A kiváltó okok változatlanul fennállnak. Egy olasz szakértő azt mondja, a veszélyt csak úgy lehet elhárítani, ha felszámolják azokat a gondokat és egyenlőtlenségeket, amelyeket a járvány még jobban súlyosbít.
Süddeutsche Zeitung
Orbán Viktor több környező országban is bevásárolja magát a sajtóban és így befolyáshoz jut. A politikus nemrégiben a procc budapesti Trianon-emlékmű avatásakor új viszonyt hirdetett meg a szlovákokkal, szerbekkel, horvátokkal és szlovénokkal, de a tervnek jelek szerint része, hogy közvetítők útján médiaérdekeltségeket szerezzen és így dolgozza meg az érintett államok közvéleményét. Ez már legalább két éve megy, vagy orgánumok átvételével, vagy tőkeinjekcióval, illetve a know how átadásával.
Ékes példa erre Szlovénia, ahol Habony a főcsővezető. Emberei révén mintegy 4 millió euró mozgósításával Jansához közelálló szerkesztőségeket vett meg. De jutott a pénzből Észak-Macedóniába is, a bukott kormányfő, Gruevszki pártjának. A cél az volt, hogy meggyengítsék Zaev miniszterelnök helyzetét és megakadályozzák az ország Nato-tagságát. Mint tudjuk, ez utóbbi hiábavaló kísérletnek bizonyult.
Krekó Péter azt mondja, a terjeszkedéssel Orbán ki akarja bővíteni befolyási övezetét. Úgy terjeszti az igét, hogy külföldön szövetségeket köt. Nagyon jól tudja, miként kell eladni a határokon túl az illiberális demokráciát, bár most éppen egyre inkább akadályokba ütközik, mert az EU nem nézi jó szemmel, amit csinál.
Süddeutsche Zeitung
Orbán Viktor Nagy-Magyarországról álmodik, ezért manipulálja a külföldi sajtót, hogy nagyobb hatalomhoz jusson. Az EU-nak azonban sürgősen megálljt kell neki parancsolnia. Az elemzés szerint a miniszterelnök Közép-Európa erős emberének tartja magát, ám hatókörét csak még jobban ki akarja terjeszteni, amihez nyomást, jelképes gesztusokat, például gyógyászati berendezések odaajándékozását egyaránt felhasználja a környező országokban.
De ebbe az is belefér, hogy négereken keresztül sajtóorgánumokat vesz, illetve támogatást nyújt a régióban. Végső célja alighanem az, hogy ő mondja meg a tutit a Nyugat-Balkántól a földrész középső részéig. Szlovénia ebből a szempontból könnyű zsákmány, mert ott kebelbarátja, Jansa van hatalmon. A belügyminiszter – helyi sajtóforrások kutatómunkája alapján – milliókat kapott Magyarországtól. A lubljanai kormány feje viszont meg akarja rendszabályozni az újságírókat, ugyanakkor a közönséggel csakis az Orbán környezete által finanszírozott lapokon, tévéken keresztül tartja a kapcsolatot.
Financial Times
Az elemzés azt tanácsolja Bidennek, hogy külpolitikájában hagyja a küldetéses idealizmust, inkább ott folytassa, ahogy Obama abba hagyta, mert az előző elnök óvatosságát érdemes követni. Az biztosnak látszik, hogy a Fehér Ház következő lakója javítani kívánja a viszonyt az elidegenített baráttokkal, Európában és másutt is. Ugyanakkor távolságot tart a tekintélyelvű rezsimektől. Donald Trump ugyan súgott az erős embereknek, ám most egy igazi demokrata kerül Amerika élére.
Vannak azonban jelek, hogy túl nagyot akar markolni. A leendő külügyminiszter, Antony Blinken tavaly felvetette, hogy hangolják össze diplomáciai törekvéseiket a liberális nemzetek. Nem ő az egyetlen, aki támogatni kívánja a szabadságot a durva nacionalizmus négy éve után. Bidennek azonban ügyelnie kell arra, hogy ne követeljen olyan erkölcsi normákat, amik csakis megbukhatnak a vizsgán. Hiszen egy csomó közös ügye van autokratákkal, lásd az iráni atomalkut, vagy a Kínával kialakítandó kapcsolatokat. Az csupán mese, hogy Amerika a hideg háború idején csakis demokráciákkal működött együtt.
Ha most magasztos elveket hirdet meg, akkor az később kiábrándulást eredményezhet a világban az Egyesült Államokkal szemben. Szóval ajánlatos óvatosnak lennie a nemzetközi porondon. Valahogy el kell navigálnia az értékek és az érdekek között. Ebből a szempontból a legkevésbé kockázatos az, ha az Obama által kijelölt utat választja.
