A rezsitámogatás bevezetése mindenekelőtt a Fidesz és kormánya hatalmi pozíciójának megerősítését szolgálta és szolgálja, az emelés lebegtetésével is. A rezsitámogatás bevezetésének és megtartásának viszont társadalmi szempontból két alapvető és kiküszöbölhetetlen rendszerbeni hibája és kára is van.
Az egyik: társadalmi szempontból rendkívül igazságtalan. Aki több természeti erőforrást (fa, gáz, szén, víz, olaj, stb.) fogyaszt, azzal arányosan nagyobb rezsitámogatást kap, azaz a rendszer elsősorban a gazdagokat támogatja, a szegények, a létminimum alatt élők (a lakosság harmada) pedig jóformán nem részesülnek a támogatásból.
A másik nagy hibája, hogy nem ösztönöz a rezsi mögött lévő természeti erőforrásokkal való takarékosságra, sőt a gazdagok esetén a pazarló magatartást erősíti. Nem szolgálja az érintett természeti erőforrások fenntartható felhasználását. Ennek hiánya gátolja az emberiség egészét érintő fenntartható fejlődés kialakulását, ami a jövőben egyre súlyosabb problémává válik.
A mostani rezsirendszer helyett – a hatalmi politikai haszonszerzést félretéve – a következő szisztémát kellene megvitatni, illetve bevezetni.
1. A természeti erőforrásokkal való takarékosság egyre égetőbb problémává válik. A piacgazdaságokban a takarékosságot, s így a hatékony felhasználást döntően a termék vagy szolgáltatás ára határozza meg. A természeti erőforrásoknál a takarékos, hatékony felhasználásra az ár csak akkor ösztönöz, ha az igazodik a már meglévő, de az időben előre haladva egyre drasztikusabban megjelenő szűkösséghez. Ez pedig azt kívánja meg, hogy a politikai hatások által – akár globálisan is – kiváltott ingadozásokat kiszűrve minden fogyasztó, felhasználó a szűkösséget kifejező, takarékosságra ösztönző árat fizesse meg.
2. Az alacsonyabb jövedelemmel rendelkező családokat pedig készpénzbeli, azaz szabadfelhasználású támogatásban kellene részesíteni. Ez lenne az alapjövedelem, ebből egyértelműen kizárva a magas jövedelműeket. Ha a kormányzat részéről a szándék meglenne, könnyen tudna erre forrást teremteni, például az improduktív, társadalmilag haszontalan (leginkább a miniszterelnök hobbija által meghatározott) beruházások csökkentésével és az ingyen juttatott óriás összegű támogatások felszámolásával.
Egy ilyen rendszernek kettős haszna lenne. Valóságosan ösztönözne a perspektivikusan egyre szűkösebbé váló természeti erőforrásokkal való takarékosságra. Ténylegesen hozzájárulna a fenntartható fejlődés kialakulásához, melytől unokáinknak, lényegében a nem távoli jövő nemzedékeinek emberhez méltó élete függ. Az alacsony jövedelemből élők (sokszor tengődők) szabad felhasználású pénzbeli támogatása pedig csökkentené a szegénységet és ebből a szempontból országunk kettészakadását is. És természetesen hozzájárulna érintett honfitársaink emberhez méltóbb életfeltételeik kialakításához.
Dr. Szász Tibor közgazdász