Ne mutogasd nekem azt a kutyát. Neki jó lesz. Megy a gazdájával tovább. Egy másik lakásba, másik nőhöz.
Hát mit sajnálsz rajta? Jó dolga lesz. Csak neked nem lesz se lakhelyed, se társad.
Pedig egy éve laktatok már együtt, mikor a gazdi megkörnyékezett. Álmodban, mikor aludtál éppen. S mikor lerúgtad magadról dühösen, azt kérdezte, nem mindegy?
Nem mindegy neked, hogy kivel? S te ezt úgy veszed, mintha lekurvázott volna, hiszen a prostiknak mindegy. És nem vetted észre, hogy magáról beszél, hogy neki mindegy már lassan, csak legyen valaki az ágyában. S aztán pár hétre rá egy régi lánybarátból barátnőt csinált hirtelen. És most költözik hozzá, viszi a két kutyáját és a fél gyerekét.
Mert fél hétig nála van a gyerek, fél hétig a volt feleségénél. S a barátnőnek is van két gyereke, hát lesz dolguk elég. Te meg viheted a plüssállataidat és a sértett szívedet, ahova akarod.
Hát ne sajnáld a kutyát, és ne fitymálgasd az ifjú párt, hogy kizárt, hogy szerelmesek lennének egymásba. Ugyan ki mer vagy ki tud itt szerelmes lenni a kutyákon és a kisgyerekeken kívül? És ne mondd rá, a gazdira, hogy primitív, hisz’ mi is a dolgunk, ha nem enni, ürítkezni, menni és megfelelni. És minél egyszerűbbé, zavartalanabbá tenni a magánéleted.
Hisz’ te szeretnél egy őrülten szerelmes férfit, aki az ablakod alatt nyivákol, ahelyett, hogy megkeresné legalább a felét az albérletednek.
Azt meg már meg se merem kérdezni, ketyeg-e még a biológiai órád, mert magamra hívnám a haragodat.
Hogy ugyan kinek is szülhetnél itt, ahol egy igazi férfi sincsen.
