Anikó öt évvel ezelőtt keresett olyan elhelyezési lehetőséget ma már nyolcvanas éveiben járó édesanyjának, ami valahol félúton van az idősek szociális otthona és a klasszikus értelemben vett, nagyobb önállóságot biztosító nyugdíjasház között. Sok helyet megnéztek, mire egyszer az interneten szembejött velük egy tökéletesnek tűnő hirdetés. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Dédestapolcsány szinte újonnan épült, harminc lakásos nyugdíjasházában ugyanis nemcsak gyönyörű természeti környezetet, a lázbérci tó közelségét, de a bentlakók mindenkori egészségi állapotának megfelelő ellátást, 24 órás állandó felügyeletet, sőt, változatos, szabadidős foglalkozásokat, sétákat és kirándulásokat is ígértek. Még nagyobb volt a család öröme, amikor kiderült, hogy az intézmény fenntartója nem egy magáncég – ilyenek bedőléséről már hallottak korábban –, hanem maga a települési önkormányzat.
A polgármesterrel és a jegyzővel történt beszélgetés után meg is kötötték a szerződést, s befizettek egymillió nyolcszázezer forintos úgynevezett belépési költséget, vállalva a későbbi havi bérleti díj és rezsi nagyjából további 20-30 ezer forintos díját.
- Eleinte minden szép és jó volt, a körülmények azonban mára teljesen megváltoztak, eldurvultak – mondja az asszony. A nyugdíjasház társalgójában vagyunk, több itteni lakó is körénk gyűl, mindenkiből dől a panasz.
- Nekem a polgármester háromszor tett személyesen ígéretet arra, hogy itt 24 órás felügyeletet kapunk – mondja a 74 éves Márton Istvánné, aki bélapátfalvi családi házát adta el, hogy idejöhessen, egy rendelet szerint ugyanis nyugdíjasházba csak az költözhet, akinek a nevén nincs ingatlan. - Tavaly nyáron azonban először az éjszakai ügyeletet szüntették meg, néhány hónapja pedig a délutánit is. Mi itt csak vegetálunk. El lehet képzelni: délután két órától reggel hatig egyedül vagyunk, magára hagyatott idősek, akik közül sokan már nem tudnak önállóan mozogni, támogatásra szorulnak – mondja. Az aktívabbak segítenek a rászoruló társaiknak, de ez nem megoldás: volt, hogy egyik öreg segítségnyújtás közben úgy meghúzta a másik karját, hogy az kificamodott. Mások egy idős néni esetét emlegetik, aki éjszaka leesett az ágyáról és reggelig nem sietett a segítségére senki.
Tricskó Jolán Budapestről költözött ide, mindent felégetve maga mögött. Azt mondja, amikor panaszt tettek az önkormányzatnál, az ígéret ellenére miért nincs állandó ügyelet, azt a választ kapták, hogy azért mert ez egy társasház. - Ezen nagyon meglepődtem, hiszen ha ez társasház, akkor közösen kellett volna döntenünk például arról is, hogy az önkormányzat odaadhatja-e a az egyik itteni lakást egy mentőpont kialakítására: gondolhatja, hogy koronavírus járvány mennyire nyugtalanító nekünk, amikor teljes védőöltözetben elmennek innen a mentősök, aztán délután ugyanide jönnek vissza. Mennyit hallunk az idősek otthonában lévő fertőzésekről, erre mi egy ilyen veszélygócot kapunk a nyakunkba! - méltatlankodik.
Dédestapolcsány önkormányzata 2004-ben kezdte építeni és 2005-ben adta át a nyugdíjasházat: a 123 millió forintos beruházáshoz nagyjából százmillió forintos pályázati pénzt kaptak, a többit önerőből fedezték – derült ki a Belügyminisztériummal kötött támogatási szerződésből. Lukács László polgármester szavai szerint első körben azokra a helyi nyugdíjasokra számítottak, akik egyedül maradtak a családi házukban, s azt nem tudták már fenntartani. Mivel azonban így nem telt be a harminc lakás, ezért később az egész országból fogadtak jelentkezőket. Az interneten ma is fellelhető, a nyugdíjasházat állandó ápolói felügyelettel és vonzó szabadidős programokkal hirdető videóról a polgármester annyit mondott: azt nem az önkormányzat rendelte meg, de a tartalma nagyjából fedi a valóságot, legfeljebb „ki van kissé színezve”.
- Ma is van 24 órás felügyelet annak számára, aki ezt igényli, s aki ezért hajlandó napi hatvan, vagyis havi 1800 forintos többletköltséget fizetni – mondta, hozzátéve, hogy jövőre akár még ezt az összeget is átvállalják a lakóktól. A kazincbarcikai szociális szolgáltató központtal kötöttek szerződést egy jelzőrendszeres házi segítségnyújtásra, vagyis gyakorlatilag egyfajta pánikgombot kaptak azok, akik ezt igényelték. Lukács László hangsúlyozta: a nyugdíjasházban maga az önkormányzat nem biztosít semmiféle egészségügyi szolgáltatást, a dolgozóik nem adhatnak be inzulint, sőt, gyógyszert sem. Erre a célra a házi segítségnyújtást veheti igénybe az, aki rászorul, a jogosultságról a háziorvos dönt, de – tette hozzá – a hozzátartozók saját pénzükön megbízhatnak külön is szakképzett ápolókat az idős rokonuk ellátására.
Arra, hogy korábban működött helyben egyfajta 24 órás felügyelet, sőt, volt, hogy az önkormányzat által biztosított személyzet létszáma nagyobb volt, mint az ellátottak száma, úgy reagált: a nyugdíjasház átadása idején tíz-tizenkét szakképzett szociális gondozó volt a faluban állás nélkül, vagy épp állandóan ingázva, miután Dédestapolcsányban a kilencvenes évek végén megszűnt a helyi idősek szociális otthona. Ezeknek az embereknek az alkalmazására kötöttek szerződést a munkaügyi központtal, ez azonban időközben lejárt, ráadásul az utóbbi időben az ápolók többsége jobb bérért elhelyezkedett az egészségügyben. A kézműves foglalkozások, séták, programok pedig szavai szerint azért szűntek meg, mert nem volt meg az elvárt 25 fős létszám annak a nyugdíjas klubnak a működtetéséhez, amelyik korábban ezeket a lehetőségeket biztosította.
Hozzátette: a lakók által fizetett közel 1,8 milliós belépési díj, illetve a havi 20 ezer 800 forintos lakbér, amelyben a fűtés, hulladékszállítás, minikonyha használata és a hidegvíz költsége is benne van, nagyon alacsonynak számít ebben a szektorban, így józan ésszel senki nem gondolhatta, hogy ennyi pénzért teljes körű idős-gondozásra számíthat. Szavai szerint sem ő, sem a falu jegyzője nem ígért ilyet a családtagokkal történő beszélgetés során.
Anikó mindenesetre azt fontolgatja: rendőrségi feljelentést tesz, szerinte ugyanis egyértelműen hamis ígéretekkel csábították ide az időseket, s nem tartották be a megállapodásban foglaltakat. Ő azóta édesanyját egy egyházi fenntartású ózdi otthonba vitte át, ahol a dédestapolcsányi belépési díjnak mindössze kétharmadát kellett befizetniük, s igaz, hogy itt egy magasabb havi díjat kell fizetniük, de azért valóban teljes ellátást – beleértve a gyógyszereket is –, és olyan huszonnégy órás, személyes ápolói felügyeletet kapnak, ami nem egy távoli szolgálatot riasztó pánikgombbal működik.
