Jávor Benedek arra szólítja fel az uniót, hogy az mondja ki: Orbán csak blöfföl, amikor az újjáépítési csomag, illetve a következő költségvetés megvétózásával fenyegetőzik. Elemzésében a főváros brüsszeli képviseletének vezetője azzal érvel, hogy Magyarország már eddig is az EU-támogatások legnagyobb haszonélvezői közé tartozott, a koronaválság miatt pedig csak még inkább rászorul a segítségre, mert már elköltötte a közösségtől kapott alapok 99 %-át. Azaz üres a kassza, nincs miből enyhíteni a fertőzés okozta súlyos gazdasági veszteségeket.
Vagyis Orbánnak eszméletlenül kell az uniós bőségszaru, hogy életben tartsa a gazdaságot és valamennyire tompítsa a járvány pusztító következményeit. Márpedig ehhez csak a segélycsomagra és a hétéves büdzsére támaszkodhat, úgyhogy a soros német elnökségnek nem kellene annyira komolyan vennie a magyar ijesztgetést.
Erre utal, hogy a Fidesz által Strasbourgban előterjesztett módosításokból az tűnik ki: még az infrastruktúra fejlesztésére sincs pénz, és a mentőprogramból a Covid-19 elleni küzdelem helyett ilyen célokra csoportosítanák át a támogatást. Ahelyett, hogy a munkanélkülieknek és a kis-, illetve középvállalkozásoknak nyújtanának segédkezet. Továbbá zöld alapokon újraindítanák a gazdaságot. De emellett az is szempont, hogy az infrastruktúra kiépítése során nagy összegeket lehet lenyúlni, tehát táplálni lehet a folyton éhes oligarchákat és kormányzati politikusokat.
A hiányzó anyagi források már az orbáni rendszer alapjait, a vazallusok hűségét veszélyeztetik, ezért nagyon fontos, hogy gyorsan befolyjanak az új szubvenciók. Ebből következik, hogy a politikus zsarolni próbál, hiszen pontosan tudja, hogy a tervezett jogállami mechanizmus gyorsan elvezethet az annyira áhított források egy részének felfüggesztéséhez. Ily módon most farkasszemet néz az EU-val, mert azzal is tisztában van, hogy Brüsszel számára jelenleg a bajban lévő országok megsegítése a fő cél, nem pedig a demokrácia megvédelmezése.
Ezért az EU engedni fog, így Orbán újabb csatát nyer meg. Csakhogy most más a helyzet, mint korábban, mert a magyar kormány stratégiailag kiszolgáltatott helyzetben van, azaz a közösségnek ragaszkodnia kell az eredeti jogállami javaslathoz. Egyben alternatívát kell kidolgoznia, hogy ezúttal ne a miniszterelnök és az oligarchák zsebét tömje tele. Vagyis az ütőkártyák Brüsszel kezében vannak, így rá kell olvasnia a politikus fejére, hogy az csak kamuzik, hazardírozik.
A lap szerint mind az Egyesült Államok, mind Európa elveszti a harcot a koronavírussal szemben. Trump stábfőnöke már beismerte, hogy a kórokozó terjedése kész tény, és a Fehér Ház nem is próbálja feltartóztatni a járványt. Az öreg földrészen minden eddigi rekordot megdöntött a megbetegedések száma, újabb kijárási tilalmakat és zárlatokat rendeltek el.
Amíg nincs meg az ellenszer, addig a szakértők a maszk viselését és a folyamatos vizsgálatokat ajánlják, de Trumpnak esze ágában sincs ezekre odafigyelni. Ahogy a new yorki kormányzó mondta: az elnök egyetlen lövés nélkül adta meg magát, Amerika kapitulált a fertőzés előtt.
De katasztrófára készülnek az európai vezetők is. A nyári nyitás és lazítás után megindult az idegenforgalom is, ám a 2. hullám most azokat az országokat is lerohanja, amelyek viszonylag simán megúszták az első menetet. Most még keményebb idők jönnek, hiszen sok ország mély gazdasági visszaeséssel küszködik, ezért próbálja elkerülni az ismételt leállást, mivel az megfektetné az ipart, ugyanakkor feltornászná a munkanélküliséget. Csakhogy aligha lehet kivédeni a kemény tilalmak következményeit.
Megkapta a vírust az amerikai Külügyminisztérium egyik magas rangú munkatársa, miután Európában járt, de hogy hol, azt nem tudni, mert tárgyalt Londonban, Budapesten és Párizsban is. Peter Berkowitz, a politikai tervező részleg igazgatója egyes források szerint igencsak lazán kezelte a maszkviselés, illetve a távolságtartás szabályait az út során, bár ezt a State Department szóvivője cáfolta. De az bizonyosnak tűnik, hogy a járvány miatt Európában dolgozó amerikai diplomaták eleve megpróbálták rávenni a tisztségviselőt, hogy halassza el a látogatást.
Az igazgató Budapesten Sztáray Péter államtitkárral és Dancs Ferenc helyettes államtitkárral találkozott. Egyben részt vett azon a kerekasztal-vitán, amelynek témája az volt, hogy az Egyesült Államok miként látja Közép-Európát. A két fél egyaránt arra a következtetésre jutott, hogy a stratégiai célok javarészt egybeesnek a régióban. Magyar részről azonban nincs hír arról, hogy a megbeszélés folyományaként a házigazdák közül bárki megfertőződött volna, és az sem tűnt fel a magyar fővárosban, hogy a vendég beteg lett volna.
Viszont Berkowitz megbetegedése miatt a brit külügyi tárca már lemondta megbeszélést Washington iráni és venezuelai ügyekben illetékes különleges felhatalmású nagykövetével.
Egy brüsszeli szóvivő azt közölte, hogy a bizottság nem kíván beleszólni Magyarország és Ukrajna vitájába, miután Kijev előbb azzal vádolta meg Budapestet, hogy az beleavatkozott az ukrán választásokba, amire válaszul a magyar fél kilátásba helyezte, hogy megtorpedózza a szomszéd ország uniós, illetve NATO csatlakozási törekvéseit. Az állásfoglalás szerint az EU nem szeretne közvetítői szerepre vállalkozni, mert itt kétoldalú ellentétről van szó. Ezzel együtt jó volna, ha a nézeteltérések az uniós értékek, illetve a jó szomszédság elve alapján oldódnának meg.
A szóvivő kitért arra, hogy az EU az új fejleménytől függetlenül továbbra is szorosan együttműködik Ukrajnával, mert az egyhangúlag meghozott eddigi határozatok a viszony fejlesztését irányozták elő.
A vezércikk arra emlékeztet, hogy nagy a tét az egy hét múlva tartandó amerikai választáson, mert a polgárok arról szavaznak, milyen demokráciát akarnak, de nem nehéz dönteniük Trump és Biden között. Hogy a demokrata jelölt jó esélyekkel várja az erőpróbát, az javarészt annak köszönhető, hogy vetélytársa teljesen elbaltázta a vírusválság kezelését. Sok mindent fel lehet róni a hivatalban lévő elnöknek az elmúlt évek melléfogásaiért, tavaszig mégis egyenlők voltak az esélyek, mert hasított a gazdaság, de azután beütött a Covid-19.
Ha a kihívó nyer, tanácsos elismernie, hogy változatlanul jelen van az amerikai politikában az az elégedetlenség, ami 4 éve a Fehér Házba repítette Trumpot. Az intézményekkel szembeni bizalmatlanság soha nem látott szintre emelkedett. Azaz fennállnak az előfeltételek egy újabb populista visszavágáshoz, és ez még fenyegetőbb, mint a mostani elnök.
De Trump akkora fiaskót kénytelen elkönyvelni a járvány kapcsán, hogy az csak a vietnami háborúhoz mérhető. Ám továbbra is gúnyolódik a szociális távolságtartáson. Az USA-nak azonban olyan vezetőre van szüksége, aki komolyan veszi a tisztségét. Ráadásul a bajban kiütköztek a tengerentúli tőkés rend gyengeségei. Amit Biden ajánl megoldásként, az sokba kerülne, de még magasabb volna a tétlenség ára.
Amit a korábbi alelnök a külpolitikában tervez, az konzervatív: nem ártani. De ha hatalomra kerül, más világgal szembesül, mint amelyet ott hagyott az Obama-kormányzat második embereként. Sokkal nehezebb lesz kezelni például Kínát. Hogy Trump az amerikai választási rendszert ostorozza, az ajándék Pekingnek, hiszen annak csak rá kell erősítenie a politikus állítására, mármint hogy a gépezet korrupt.
Mindenesetre ha Biden nem tud nagy különbséggel felülkerekedni, akkor nagy próbatétel elé kerül az amerikai demokrácia, mivel Trump azzal fenyegetőzik, hogy leállíttatja a levél útján beérkezett voksok összeszámlálását. Vagyis az egész politikai szerkezet jövője forog kockán. De ha netán alkotmányos válság robban ki, az csak azok kezére játszik, akik rosszat akarnak a demokráciának az Egyesült Államokban.
Az asszonyok nem gépek, akiknek az a női princípiumuk, hogy gyereket szüljenek. Így foglalt állást a nők joga és a nemi egyenlőség ügyében illetékes EP-Bizottság vezetője, miután a magyar és a lengyel kormány részéről egyaránt frontális támadás érte az abortusz intézményét. Az osztrák Evelyn Regner, a szocialista frakció tagja, maradi véleményként elutasította mind a lengyel alkotmánybíróság állásfoglalását, mind pedig azt a nyilatkozatot, amelyet 30 másik állammal együtt a magyar és a lengyel kormány is aláírt, és amely azt hangoztatja, hogy a művi terhességmegszakítás szabályozása nemzeti hatáskörbe tartozik.
Azt mondja, hogy teljes mértékben elutasítja a varsói döntést, mert az hatalmas pofon, barbár húzás, és veszélybe sodorja a nők egészségét, mivel a jövőben az ilyen beavatkozásokat csak illegálisan vagy külföldön lehet elvégeztetni. Nem mellesleg támadás az alapjogok és az uniós értékek ellen. Megemlítette ugyanakkor, hogy a lengyel Alkotmánybíróság összetétele eleve kétségeket vet fel a testület függetlenségét illetően. Ugyanakkor ő maga azon van, hogy az Európai Parlament nyilatkozatban rögzítse álláspontját a magzatelhajtás ügyében, azaz küldjön egyértelmű üzenetet a tagoknak.
Ami azt a magyar és lengyel véleményt illeti, hogy az államnak kell megvédenie a nőket, az a válasza, hogy az uniós alapszerződések valóban nem szabályozzák az abortuszt. Ám az EU alapelvei értelmében mindenki saját maga rendelkezik a testével. Azaz a kormányok nem határozhatnak senki helyett. A nők akkor hozzák világra a gyereküket, amikor akarják!
Regner azt szeretné, hogy az unió tegye törvényessé az abortuszt a szervezet földrajzi határain belül. De persze itt szem előtt kell tartani, hogy a szembeszegülő országok azt mondanák: lám, Brüsszel rákényszeríti akaratát a polgárokra, noha azok nem értenek egyet az EU-val. Itt a pénzt kell bevetni, azaz nem szabad egy fityinget sem adni, sem a leendő költségvetésből, sem a mentőalapból azoknak az országoknak, amelyek tesznek az alapvető jogokra.
