Egy máig rejtélyes bűnügyi történetet elevenít fel a Netflix múlt péntek óta magyar felirattal látható, Einigkeit und Mord und Freiheit („Egység és gyilkosság és szabadság”) című dokumentumsorozata. Detlev Karsten Rohwedder meggyilkolása azonban nem egyszerű krimi. Élethű kortörténet, ami bemutatja, hiába tekinthető mintának a német újraegyesítés egész folyamata és annak levezénylése, hiába csodálják a világ számos országában, miként zárkóztatta fel Kelet-Németországot az NSZK, a folyamatnak jócskán akadtak vesztesei is az egykori NDK-ban. Bár Kelet-Németországban sokan meg voltak győződve arról, hogy az ország ipara nincs rossz állapotban, az NSZK vezetése úgy ítélte meg, ha nem omlott volna le a Berlini Fal, nem következett volna be a rendszerváltás, az NDK gazdasága néhány év múlva összeomlott volna. Ezt erősítette meg a sorozatban Thilo Sarrazin, a szövetségi pénzügyminisztérium egyik akkori vezetője, akit egyébként nemrégiben zártak ki a szociáldemokratáktól a muzulmánokkal kapcsolatos szélsőséges kijelentései miatt.
A kapitalizmusra való átállás gyötrelmes feladat volt a tervgazdálkodásra berendezkedett NDK-ban. Tisztában volt ezzel Rohwedder is, akit a kelet-berlini vagyonügynökség, a világ akkori legnagyobb holdingjának tartott Treuhandanstalt kezelésével bíztak meg. Összesen 14 ezer keletnémet állami üzem sorsáról kellett döntenie, versenyképes vállalatokká kellett varázsolnia őket. Talán némi naivitás is vezérelte, elődje, Rainer Gohlke már néhány hét múltán bedobta a törülközőt. Igaz, a Netflix sorozatából kiderül: egyáltalán nem kapkodott a megbízatás után, mert nem volt kérdés számára, százezrek kerülnek az utcára, csalódnak a kapitalizmusban és a demokráciában még azelőtt, hogy megtapasztalhatnák, milyen is a nyugati társadalomban élni. Más a szebb világba vetett álom és más a valóság.
Még a keletnémet munkások érdekképviselete is elismerte, Rohwedder nem az a rossz értelemben vett kapitalista volt, aki ajtóstul rohant a házba, s mindent egyik napról a másikra fel akart forgatni. Próbált emberséges lenni, a veszteséges vállalatokat csak a legvégsőbb esetben záratta be, de az első számú célja az volt, hogy új tulajdonost találjon. Csodák azonban nincsenek, a Treuhand által kezelt vállalatok közül 1994-ig 4000 vált az enyészetté, s a volt NDK-ban 1989-1991 között 2,5 millióan vesztették el munkájukat, miközben a régióban addig ismeretlen volt a munkanélküliség fogalma.
Rohwedder maga is érezte a veszélyt, s még mielőtt 1991-ben hazautazott volna Düsseldorfba a húsvéti ünnepekre, elkészítette végrendeletét. Biztosan nem szándékosan, nem sejthette, hogy néhány nappal később a saját lakásában gyilkolják meg: 1991. április 1-jén félórával éjfél előtt egy merénylő három lövést adott le a földszinti üvegen keresztül. A mentők ugyan hamar kiérkeztek a helyszínre, de már nem tudták megmenteni Rohwedder életét. Felesége is megsérült. A dráma időszakára visszaemlékező egykori német pénzügyminiszter, Theo Waigel elmondta, nem is érti, miért nem gondoskodtak a hatóságok arról, hogy a házát golyóálló üveggel lássák el, miközben mindenki tudta, milyen kényes feladatkör az övé.
A sorozatból, amelyben számos korabeli híradórészletet láthatunk, nem derül ki, ki adta le a gyilkos lövést, de az alkotók nem is pótlólagos nyomozást akartak folytatni az események után majd’ három évtizeddel. A terrorcselekményért a szélsőbaloldali Vörös Hadsereg Frakció (RAF) vállalta a felelősséget. Egy 2001-ben készült DNS vizsgálat megállapította, hogy a helyszínen talált DNS minták egyeznek a RAF egyik időközben meghalt tagjáéval, Wolfgang Gramséval. Ugyanakkor az ügyészség nem talált elég bizonyítékot arra, hogy a gyilkosság elkövetésével vádolja meg.
Az Einigkeit und Mord und Freiheit című alkotásból megismerhetjük a német újraegyesítés árnyoldalait. Ugyanakkor a valóban példátlan felzárkóztatásnak köszönhetően a keletnémet rész akkori szociális válsága ma már jobbára valóban csak egy rossz emlék.
