Stílusosan fejezte be az észak-amerikai jégkorong-bajnokság, az NHL nagydöntőjét a Tampa Bay Lightning: a floridaiak lenullázták a rivális Dallas Starst, s mivel Brayden Point és Blake Coleman is betalált részükről, 4-2-re diadalmaskodva a párharcban, 16 év után ismét magasba emelhették a legértékesebb hokiereklyét, a Stanley-kupát. Mely igazából már tavaly is járt volna a nevét a város körüli villámzónáról kapó csapatnak, hiszen az alapszakaszban mindössze 4 ponttal szerzett kevesebbet, mint az NHL-rekordot tartó 1976-77-es Montreal, míg az orosz Nyikita Kucserov a legendás Wayne Gretzky 1993-94-es 130 pontja óta a legtöbb egységgel, 128-cal – európaiként ennél több ponttal senki sem győzött – nyerte el a pontkirályi címet. Ezek után azonban a csapat a rájátszás első körében sokkoló, 0-4-gyel búcsúzott a playoffba éppen csak besurranó Columbus ellen, s sokan úgy gondolták, egy ilyen kudarc után nem lesz egyszerű egyben tartani a szinte tökéletes gépezetet.
A keret azonban együtt maradt, sőt érkezett a bajnok St. Louisból Pat Maroon, míg a New York Rangersből a liga egyik legmegbízhatóbb bekkje, Kevin Shattenkirk, vagyis a Bolts ismét az egyik legnagyobb esélyesként vágott neki a szezonnak. Mely a koronavírus-járvány miatt márciusban félbe szakadt, s csak augusztusban folytatódott két, hermetikusan elzárt kanadai helyszínen, Edmontonban és Torontóban: az alapszakasz keleti második, összesített negyedik helyének köszönhetően a Tampa kihagyhatta az első ontariói kört, s csak a nyolcaddöntőben kapcsolódott be a rájátszásba, ahol – négy egygólos, köztük egy ötszöri hosszabbításba torkoló győzelmet aratva – bosszút állt a Columbuson, majd – az elbukott első mérkőzés után – lemészárolta az alapszakasz-győztes Bostont, hogy aztán a keleti döntőben két megingást leszámítva simán hozza a New York Islanders elleni csatát is, s készülhetett minden idők legdélibb Stanley-kupa fináléjára.
A nyugati főcsoportból ugyanis némi meglepetésre a Dallas verekedte végig magát a mezőnyön. A Starsra amolyan sötét lóként tekintett mindenki a szezon előtt, ugyanis a texasiak kerete hosszú évek óta stabilnak, ám nem kupaesélyesnek számított, ám tavaly nyáron két sztárveteránnal erősítettek: az immár 36 éves Joe Pavelski az örök lúzer szerepére ítélt San Joséból érkezett, míg az Anaheim arcának számító Corey Perry a mind mélyebbre süllyedő Ducks-t hagyta el. Ennek ellenére a Dallas csak közepes szezont futott, a negyedik helyen állt nyugaton a bajnokság felfüggesztésekor, s pocsék formában, négy meccsből három zakóval kapcsolódott be a nyolcaddöntőbe. Ahol igencsak megizzadt a Calgary ellen, majd 3-1-es vezetésről hagyta felállni a Coloradót, s a mindent eldöntő hetedik meccsen is csak hosszabbításban sikerült nyernie. Ehhez képest a Vegas elleni 4-1-es párharc még úgy is habkönnyű menetnek tűnt, hogy a Dallas minden mérkőzését egy góllal nyerte. Ebből is látszott, a kiélezett párharcokban edződött veteránok keze nem remegett meg, amit jól mutatott, hogy Pavelski például 13 találatig jutott a rájátszásban, s ennyi idősen erre korábban senki, még Gretzky vagy a másik legenda, Maurice Richard sem volt képes.
A Tampa ellen azonban ez is kevésnek bizonyult, mert a Bolts ezúttal tökéletes gépezetként működött. A kapuban a minden meccset végig védő Andrej Vasziljevszkij csaknem 93 százalékos hatékonysággal állta a lövéseket, s 1,9-es meccsenkénti kapott gólátlaggal büszkélkedhetett –, a svéd Victor Hedman védőként tíz gólig – ebből három győzelmet jelentett –, s ezzel a lista negyedik helyéig jutott, Kucserov 34 ponttal – 7 gól, 27 assziszt – végzett a kanadai táblázat élén, Shattenkirk a nagydöntőben két győztes találatot jegyzett. A sztárok mellé pedig felnőttek olyan, a drafthelyezésük alapján tucatemberek, mint az anno csak a játékosbörze harmadik körében kiválasztott, ám most gólkirályi címet szerzett Brayden Point, a góllistán harmadik, amúgy csak a hetedik körben elkelt cseh Ondrej Palat, vagy a drafton senkinek sem kellő, két győztes találatot is jegyző Yanni Gourde.
A Tampa ezzel 28 éves történelme második Stanley-kupáját nyerte el, melyet a bajnokság nagyobb részét sérülés miatt kihagyó, a nagydöntőben alig két percre jégre lépő – ám ezalatt azért egy gólt beverő – csapatkapitány, az NHL karrierje során csak a Boltsban játszó Steven Stamkos emelhetett fel, majd jöhettek a többiek, akik közül Maroon számára tavalyról ismerős lehetett a mozdulatsor – és miután egy éve St. Louisban is új igazolásként győzött, kijelenthető: Pat Maroon szignója aranyat ér.
