Az ellenzéki oldalon ugyan még léteznek különböző pártlogók, néha civódás is hallatszik a soraikból, de valójában már nincsenek saját akarattal bíró pártok. A munka elvégezve: a Jobbiktól az LMP-ig mindenki bedarálva és betöltve, mint a kolbász. Az egykor önálló identitással bíró közösségeket felváltotta a Soros-hálózatot kiszolgáló baloldali népfront – írta alig egy hete Magyar Nemzetben Orbán Viktor kormányfő.
Tudnánk elegánsabbak is lenni, de ha kolbász, hát legyen kolbász. Eddig azt gondoltuk, a kormányfő ért a kolbászhoz (is), amelybe ugyan sok mindent beledarálnak, viszont azzal lehet eltolni, ha a bedarált alkotóelemek némelyike felborítja az egész harmóniáját. Nehéz ügy. A politikai kolbásznál is. Nem értjük a kormányfőt, miért ócsárolja ezt az ellenzéki politikai hústerméket, hiszen több évtizedes sziszifuszi munkával ő maga gyártotta. Rájött, hatalomra csak úgy juthat, ha a politikai életet tömbösíti, a jobboldalt egy táborba gyúrja. Miután pedig ezt a jobboldali masszát egyetlen szép szál kolbásszá töltötte, most azon álmélkodik, hogy ellenfelei felismerték: egy masszával csak egy másik massza tud versenyezni. Ez volna az ellenzéki népfront, amely maga az orbáni politika terméke.
A munkát tényleg elvégezte, most meg rémülten nézi.
Miután pedig a jobboldalt erőszakkal darálta be maga alá, fel nem foghatja, hogy lehetséges olyan politikai összefogás, amely egy cél érdekében hajlandó a kompromisszumokra; hogy létezhet olyan népfront, amelyben a pártok képesek legalább átmeneti időre e célért lemondani saját túlízesítésükről. Ma ez a közös cél a magyar társadalomra rátelepedő Orbán-rendszer megdöntése. A népfront pedig nem más, mint a pártok lázadása, sőt a társadalom lázadása, amely nem látja jelenlétét az orbáni kolbászban. Ez kevés. Nem kormányváltásra, hanem rendszerváltásra, a IV. Köztársaság megalapozására van szükség, egy olyan szociális jogállamra, amelynek igazodási pontja Európa, amelyben a társadalom minden rétege valóságosan képviseltetni tudja magát a parlamentben. A cél a Ház visszavétele.
Ez a népfront nem lesz, nem is lehet hosszú életű. Győzelme, a IV. Köztársaság alkotmányozása után a pártoknak vissza kell találniuk saját arcukhoz, vissza kell térniük ahhoz, amiért létrejöttek: hogy politikai képviseletei lehessenek egy sokszínű társadalom sokszínű érdekeinek. A parlamentnek vissza kell térnie önmagához, a demokrácia "rendezett politikai káoszához”, amelyben minden demokratikus hang megszólalhat. Az új köztársaság Házában helye kell legyen minden olyan pártnak, amely a tiszta választásokon képviseletre jogot szerez, s aminek egyetlen feltétele van, hogy – már a „hurkalétben” - elfogadja magáénak a demokratikus parlamentarizmus alapértékeit. Függetlenül attól, ki, mit mondott tavaly vagy négy éve.
A kormányfő vagy három évtizede úgy keveri a kolbász töltelékét, ahogyan kedve tartja, ahogyan érdekei diktálják. Most meg azon töprenghet, meg tudja-e emészteni, vagy megfekszi a gyomrát az ő nagy politikai terméke.