Tusnádfürdő nincs. Kötcse sincs. Tranzit sincs. Járvány van... Marad hát az írás, az esszé – kezdi a kormányfő testes útmutató dolgozatát a hétfői Magyar Nemzetben. Muszáj volt, elolvastuk. A kormányfő megkezdte a választási kampányt. Ennyi. Az a kérdés fekszi meg a gyomrunkat: miért nem látja már be, hogy politikai filozófusnak gyenge? Igaz, épp ezekben a hetekben rombolja le kormányzóképességének mítoszát is, és a gondolatvilága sem evilági. A kettő pedig egymáshoz tapad.
Csak a nóta a régi: az illiberális jelzőbe csomagolt, konzervatív, úgymond kereszténydemokrata, nemzeti gondolat, a küzdelem a szellemi szuverenitásért és intellektuális szabadságért. Az ellenség a régi fantom - tíz év kormányzás után még mire föl?! -, „a libernyák doktrína, a demokráciafölfogás, Európa- és Nyugat-értelmezés kalodája”. Lázad a járőröző libernyák határőrök ellen, a haldokló Nyugat ellen, amelynek "gyomra összerándul a nacionalizmus dicséretétől”.
Itt a szerző világa kétfelé hasad: a liberális szellemi elnyomásra és a nemzeti lázadásra, amely felismerte: a liberalizmus királya meztelen. Mert a „demokrácia nem csak liberális lehet. Akik azt állítják, hogy a hatalmi ágak szétválasztását, a polgári és a politikai szabadságjogokat, a magántulajdon védelmét és a korlátok közé terelt kormányzást, vagyis a jog uralmát, jogállamot a liberalizmus szellemi keretei között lehet csak elgondolni és csak a liberális demokrácia eszközével lehet megvalósítani, azok tévednek".
Nem tévedünk. Ennek ellenkezőjét az orbáni hatalom tíz évének nem sikerült bizonyítania. Mást nem látunk, csak kormányzati túlhatalmat, a demokrácia felszámolását, egy nacionalizmusba öltöztetett, autoriter politikai-gazdasági hatalom kiépülését. Azt, hogy a nyugat „morális imperializmusa” által 1989-ben felszabadított köztársasága autokrata rendszerré lett a hajdani libernyák nemzedék kezében. Agyába befészkelte magát a magyar „alkotmányos fensőbbségtudat”, amely a Kárpát-medence országainak vezetésére predesztinálja, lehetőleg a libernyák Brüsszel és az Európai Parlament nélkül. Azok ellen. Két világ feszül hát egymásnak. Az orbáni kereszténydemokratának álcázott szellemi rendszer és a - szerinte - liberális világkép, ami miatt a Nyugat elvesztette vonzerejét Közép-Európa szemében.
"Az ellenzéki oldalon a Jobbiktól az LMP-ig mindenki bedarálva és betöltve, mint a kolbász" - mondja Orbán, aki mégis félni látszik attól a kolbásztól, amit az ő politikai taktikái töltöttek meg. "Itt az ideje szedelőzködni, hogy a megfelelő pillanatban kilovagolhassunk."
Mindent értünk, amennyit csak ebből érteni lehet. De ha elfogadjuk, amit a kormányfő gondol, s vele együtt megtagadjuk a felvilágosodást és az azóta eltelt évszázadokat, a zsidó-keresztény kultúrából kinőtt politikai gondolkodást, annak gyakorlatát, a parlamentáris demokráciát, akkor mi a fenét keresünk még az európai közösségben? És viszont: miért tűri meg az EU? Orbán lovagol kifelé Európából. Csak úgy porzik az út a nyomában.