Tusnádfürdő nincs. Kötcse sincs. Tranzit sincs. Járvány van, állapítja meg Orbán Viktor, aki így megszokott fórumai helyett a Magyar nemzet hasábjain hirdet víziót.
Bemelegítésképpen jelzi, hogy a libernyák kifejezés immár a kormányzati közbeszéd hívószava (lásd erről Kálmán László véleményét a szélsőjobbos uszítás témakörben), a politikai korrektség szinonímája. Amiről a miniszterelnök elégedetten állapítja meg, hogy a libernyák doktrína-, beszédmód- és stílusdiktátumok elleni lázadás medre egyre szélesedik.
Egyre többen és egyre bátrabban lépnek ki a már fojtogatóan szűk egyetlen helyes beszédmód, egyetlen helyes demokráciafölfogás, egyetlen helyes Európa- és Nyugat-értelmezés kalodájából, írja Orbán Viktor. (Az egyetlen helyes beszédmódról annyit, hogy a kormány a vonatkozó hatóság segítségével épp most csavarja le a Klubrádiót, illetve különböző strómanokkal orgánumok sorát irtotta ki - például a Népszabadságot -, illetve forgatta át, legutóbb az Indexet vagy a 168ora.hu-t.)
És a magyar kormányfő ezt a küzdelmet a hősiesség mezébe kívánja öltöztetni, mondván: a szabadulási kísérlet önmagában sem egyszerű, a büntetés kockázata jelentős. Kiutasítás az akadémiai életből, állásvesztés, megbélyegzés, egyetemi vesszőfutás, a példák lassan mindennaposak. (És tényleg, a kormány maga alá gyűrte a Magyar Tudományos Akadémia kutatóhálózatát, és épp a Színház és Filmművészeti Akadémiára próbál rátenyerelni. Azaz már az írás elején úgy tűnik, hogy amit Orbán libernyák tempóként határoz meg, azt ő maga csinálja.)
Ám a liberális szellemi elnyomás elleni lázadás medre nemcsak szélesedik, de mélyül is, írja Orbán, aki szerint ha a brüsszeli buborékban még nem vallják is be, mi már látjuk, hogy a király meztelen. A miniszterelnök szerint a „demokrácia csak liberális lehet” doktrínájának már annyi, a konzervatív és kereszténydemokrata pártok, politikai mozgalmak kiszabadulhatnak a liberálisok életveszélyes öleléséből.
Mert Orbán úgy látja, mára kiderült, téved, aki szerint a jogállamot csak a liberalizmus szellemi keretei között lehet csak elgondolni és csak a liberális demokrácia eszközével lehet megvalósítani. Így a kormányfő szerint egyértelmű, hogy a konzervatívok és kereszténydemokraták számára a legnagyobb kihívást és ellenfelet ma és újra a liberalizmus jelenti. Hiszen a liberálisok épp a nemzetet, a családot, a vallási hagyományt bántják. De ezt - Európában elsőként - Magyarország és Lengyelország vette észre, és a két állam a miniszterelnök értelmezésében elkezdte félreverni a harangokat, és visszarántotta az Európai Néppártot a szakadék széléről.
A konzervatívmentésben pedig Orbán nem ismer pardont, még Berlinnel sem alkuszik, azaz nem követi a német példát ahol a kereszténydemokraták a baloldallal lépnek koalícióra. (Hogy milyen a szavak mögötti német-magyar viszony, azt leginkább a biznisz érzékelteti: Magyarország sok százmilliárd forintért vesz Leopárdokat, illetve Hiúzokat, és száll be egy német repülési programba.)
Orbán úgy látja, hogy nemcsak a koalíciók kérdésében feszül egymásnak a liberális és az orbáni politika, hanem a szubszidiaritás ügyében is. Szerinte a liberálisok szerint az a jó, ha minél több nemzeti kormányzati hatáskört ruházunk át a nemzetközi szervezetekre. A kereszténydemokraták viszont a nemzeti szervezetekben hisznek. (A miniszterelnök arról elegánsan hallgat, hogy a szubszidiaritás elvének lényege, hogy a döntéseket az emberekhez minél közelebb hozzák - például az önkormányzatok - és ott határozzanak a "központi támogatások" felhasználásáról is, lehetőleg ne kormányzati szinten. Hogy ez Orbánnak fáj, az nem kérdés, hisz a kabinet eőrsen megkérdőjelezhető módon kezeli a brüsszeli pénzeket, nem véletlen, hogy az EU-ban Magyarország az első az OLAF-listáján.) És aztán jön a szokásos klisé arról, hogy minden nemzetközi szervezet Soros György zsoldjában áll.
Az első számú bűnbak felmutatása után nem sokat kell várni a második számú mumus felmutatására: Orbán szerint a liberális és a konzervatív politika összecsap, sőt élet-halál harcot vív a migráció kérdésében is. (A tétel ismert.)
A következő tétel az oktatás, ahol a szivárványos propagandát (némi miniszterelnöki kvázibuzizás - a szerk.) klerikálfasizmusnak nevezik, hogy az iskolák védik és ápolják a nemzeti hagyományokat, és a családi értékeket, hogy a "Teremtő által eldöntött nemi identitás alapján , segítsék a lányokat, hogy derék és tiszteletre méltó asszonyok, a fiúkat pedig hogy a családjuknak biztonságot és támaszt nyújtani képes férfiak lehessenek". (Erről csak annyit, hogy a kabinet kikukázta a saját oktatáspolitikusai által menedzselt új nemzeti alaptantervet, mert az nem volt elég nemzeti, és próbálta ráállítani az oktatást egy XXI. századi pályára. Illetve a kormány egyik ideológusa világossá tette, miként tartja számon az iskolát a hatalom.)
Aztán jön egy miniszterelnöki csavar. Először a liberálisokat vádolja azzal, hogy a politika világát két részre osztják, és mindenkire rá akarják kényszeríteni eszméiket, majd kijelenti, hogy a kereszténydemokraták világlátása az egyedül üdvözítő. Sőt: "kellő szerénység mellett is állítható, hogy intelligensebb, mint a ma erőfölényben lévő, nemzetközi szervezeteket uraló, bornírt liberális világábrázolás".
És a gonosz liberálisok a miniszterelnök szerint csatára készülnek. Itthon Orbán interpretációjában "az ellenzéki oldalon ugyan még léteznek különböző pártlogók, néha civódás is hallatszik a soraikból, de valójában már nincsenek saját akarattal bíró pártok. A munka elvégezve: a Jobbiktól az LMP-ig mindenki bedarálva és betöltve, mint a kolbász. Az egykor önálló identitással bíró közösségeket felváltotta a Soros-hálózatot kiszolgáló baloldali népfront".
A miniszterelnök úgyy számol: 2022-ben lesz a döntő ütközet. Az időzítés logikus, akkor érnek ide az országgyűlési választások, azaz addig kampányüzemmódban kell tartani az országot - és a kormányfő ebből nem is csinál titkot: "a kormányzás nehéz évei után vissza kell térnünk a választási csatatérre. Itt az ideje szedelőzködni, hogy a megfelelő pillanatban kilovagolhassunk. Nagy ütközet vár ránk 2022-ben. Készüljetek".
A "készüljetek" mozgósító ige jövő ideje pedig eufemizmus, hisz Orbán már megnyitotta a kampányt, és írásában a lehető legszebb világot ígérte be:
