Anatolij Petrov, vagy ahogy mindenki hívja, Tolja neve Pécsett fogalom, akik ismerik őt, azoknak azt jelenti, hogy: úszás, jókedv, siker. A 80 éves mester nevét immár uszoda őrzi a városban. "Kis Mozartot nem kell tanítani zenét, kis Mozart tud, arra kell vigyázni, ne rontsd el!", ezt mondta Anatolij Petrov töredezett magyarsággal, szlávos akcentussal 30 évvel ezelőtt, amikor arról kérdeztem, mi az edzői stratégiája. Aztán megnéztem a tréningjét, és láttam, hogy a keze alatt tempózó palánták, a "kis Mozartok", bizony, sok utasítást kapnak és gyötrelmesen sokat kell faltól-falig ingázniuk. Az akkor ötven esztendős, izmos tréner szúrós tekintettel nézte a tanítványok mozdulatait, hajtotta őket, de szemében mindig ott volt egy kis huncut mosoly és egy mázsányi szeretet.
"Az edzés nehéz – morogta később -, gyerek órákig bent a hideg vízben, büdös klórban, fáradt, nem akar úszni… Kell a biztatás, a nevetés, a dicséret, utána a nagy gombóc fagyi, hogy jó voltál, köszönöm."
Bármikor benéztem a tréner edzésére, vidám csapatot találtam. És nem találkoztam olyan emberrel a városban, aki rosszat mondott volna róla, aki emlegette, rokonszenvvel tette.
A héten a helyi önkormányzat kezdeményezésére Petrov Anatolijról nevezték el a pécsi nevelési központ uszodáját. A gesztusra az adott alkalmat, hogy Tolja 80 éves lett. A „Nevkó” színháztermében kétszázan gyűltek össze, hogy együtt örüljenek a mesterrel. Tortát kapott, és elmondták, hogy bár az általa irányított úszóklub nevelőegyesület, a magyar bajnokságokon félszáz aranyat nyertek a növendékei és 60 csúcsot állítottak fel. Tanítványa, Jakabos Zsuzsanna Európa-bajnokságot nyert, olimpiai döntőt úszott, két versenyzője, Pásztory Dóra és Sors Tamás pedig kétszer is aranyérmes volt a paralimpiai játékokon.
Tolja Ukrajna zaporozsjei térségben született. Apját elvesztette a háborúban, pedagógus anyja egyedül nevelte őt és nővérét. Moszkvában testnevelőtanárnak tanult. Korábban hat évig bunyózott, de az egyetemen nem volt ökölvívás, így az iskola úszásedzéseire járt. Diploma után a vlagyimiri egyetemen tanított, és ott ismerkedett meg 1975-ben a pécsi pedagógussal, Mátrai Judittal. A történetet így idézi fel: "jött magyar csoport… az divat volt akkor. Jött gyönyörű lány… Szerelem azonnal. Utána hetente egyszer telefon, 3 percig, 3 rubelért. Fél napig vártam kapcsolást. Judit 1976-ban jött a Szovjetunióba. Mondtam neki, Judit, valamit csinálni kell… Mondta ő: legyen házasság. Leningrádban mentünk házasságkötőbe."
Ez sem volt egyszerű, egyéni turistaként nem lehetett beutazni a Szovjetunióba, Judit egy csoport idegenvezetőjeként érkezett. Utána Tolja kérelmezte, hogy engedjék őt áttelepülni Magyarországra. 1981-ben a „nagy testvér” hatóságai igent bólintottak a családegyesítésre, addigra a párnak két gyermeke született: Andrej és Julia. Augusztus volt, és Tolja állástalan egyetemi tanárként Pécsett, a kertvárosi lakótelepen óvodába vitte Andrejt. Látta, hogy az oviban van egy 6-szor 4 méteres medence, s megkérdezte, hogy nem lehetne-e ott úszni tanítani a kicsiket. Belementek. Mivel magyarul akkor még csak annyit tudott, hogy szeretlek gyönyörű lány, az úszómozdulatokat magán és a gyerekeken illusztrálva tanította meg a kicsiknek, na meg Judit segített a tolmácsolásban. A nevelési központ igazgatója megismerte Tolját, és felvette őt testnevelőtanárnak. Kellett is az állás, hisz egy évvel később Judit ikreket szült: Árpádot és Ivánt. Aztán 1984-ben átadták a központ 25 méteres fedett uszodáját, s Tolja kidolgozott egy programot, amivel úszásra tanította az integrált intézmény nagycsoportos ovisait és az általános iskola alsósait. A munkában nagy segítség volt Judit, aki az úszóklub adminisztratív munkáját vállalta.
De az egész család benne volt a klubban, hisz a Petrov-gyerekek versenyszinten sportoltak, a legjobb hazai úszókkal viaskodtak. Később Julia testnevelőtanár lett, most személyi edző, Iván jelenleg az utánpótlás korúak szövetségi kapitánya, Árpád Győrben tréner, Andrej viszont Amerikában építési vállalkozó. Iván nem mellesleg Jakabos Zsuzsanna férje. Emlékszem, amikor egy edzés után Tolja bemutatta nekem az akkor 18 éves Zsuzsát, és azt mondta: ugye, nem láttál még ilyen gyönyörű lányt?
Tolja legnagyobb sérelmét Zsuzsa okán szenvedte el: "mentünk Pekingbe, olimpiára. Mentem ruha próbájára. Szóltak, hogy Anatolij, neked nem kell. De, mondtam, itt a papír. De nem, te nem mész Zsuzsával, neked nem kell próba." Szavai ma is elcsuklanak az emléktől, a huncut mosoly is eltűnik szeméből.
Ülünk Toljáék goricai hétvégi telkén, egy egykor istállóként, ma buliteremként szolgáló vakolatlan téglaépületben. Körbe mindenütt ikonok, Tolja évtizedeken át gyűjtötte a görögkatolikus egyház szentképeit. Mutatja hobbija legszebb darabjait, s visszatér szemébe a huncut csillogás. A koronavírus miatt tavasszal abba maradtak az edzések, ezért most Tolja és Judit Goricán lakik. Itt védettebbeknek érzik magukat a fertőzéstől. Judit szeretné, ha Tolja visszavonulna.
"Nem tudok úszás nélkül gondolkozni – mondja erre Tolja, s Judit nem vitatkozik vele.
Tolja kikísér a kertkapuhoz. Teste ma is szálfa, de mozgása, beszéde meglassult. Elbúcsúzom tőle, és közben próbálom kiszámolni, hogy hány gyerek fordult meg Tolja úszóklubjában. Az elmúlt 35 év iskolai gyereklétszáma alapján 15 ezer lehetett. Ha hozzáadjuk az ő szüleiket, nagyszüleiket, és a felnőtt diákok gyermekeit, akkor több tízezren tudják, ki is az a névadója a Nevkó uszodájának.
