A borítón a skorpió képe nem hatásvadászat - realitás. Ha a katona az ágya mellé este ledobott bakancsát reggel nem vizsgálja meg alaposan, könnyen megtapasztalhatja az éjszaka folyamán annak mélyén befészkelt ízeltlábú támadó kedvét. S ez még talán a legkisebb veszély azok közül, amelyek az Afganisztánban – ki tudja mióta, de főleg meddig – állomásozó ’békefenntartókra’ leselkednek…
Az Athenaeum gondozásában idén megjelent kötet több mint kalandregény. A szerző olyan részletesen, aprólékosan festi le hőse mindennapjait Ázsia szívében, hogy kétség sem merül fel: aki írta, az látta, sőt megélte mindazt a szörnyűséget, amit ezen a 223 oldalon elénk tár. S hogy az olvasó nem csömörlik meg a vérfürdőtől, az a szerző kitűnő munkájának, a történet váratlan, kiszámíthatatlan fordulatai profi bonyolításának köszönhető. Ami egy elsőkönyves író esetében – lássuk be – nem eléggé értékelhető teljesítmény.
Maga az alaptörténet bár nem mindennapi, de viszonylag egyszerű: egy árvaházban felnőtt, családot belülről sose látott fiú számára a katonaság jelenti a befogadó közösséget, bajtársai a testvéreket (rossz testvérek persze Káin óta minden családban előfordulnak…). Nem is áll szándékában tartós életközösségre lépni valakivel, ami nem jelenti azt, hogy kerülné a másik nembeliek társaságát, legyen a katonai miliőben előforduló nő akár magasabb rendfokozatú is. Egyszer azonban vége szakad a rutinnak, egy nem kívánt terhesség, s annak hősünk által nagyon nem kívánt gyümölcse előre el nem képzelt változásokat eredményez életében, de főleg a lelkében – mert mint kiderül, ilyen is van neki.
Addig azonban a legváratlanabb helyzetekben felbukkanó ellenség harcképtelenné tétele az alapfeladat, amelynek kegyetlen igazsága: ha nem akarsz meghalni, öld meg a támadót! És ez akkor is érvényes, ha csadorba bújt nő, vagy gyanús terhet a kabuli porban maga után vonszoló gyerek a veszélyforrás – pláne ha a nő (?) ruházatán egy géppisztoly körvonalai rajzolódnak ki, vagy ha a felderítés jelzi, hogy Allah harcosai kiskorúakat indítottak élő bombaként a csatába…
