Ma az van, hogy senki se azt csinálja, amihez ért, meg nem is kell már érteni semmihez, ilyen a világ, aki meg ért valamihez, arra azt mondják, mit okoskodik, nem kell itt érteni, csak tolni kell a melót, ugyan már, én se azt csinálom, amihez értek, meg nem is kérdezik, hogy értek-e, csak azt, hogy bevállalom-e, de azt kell bevállalni, ami van, hívnak egy melóra, érted, leokézom, mert ha én nem vállalom be, majd bevállalja más, aki ugyanúgy nem ért hozzá, legfeljebb elcseszem, akkor sem történik semmi, vagy a felénél abbahagyom, előleg megy a zsebbe és kész, de így is megéri, egy a lényeg, ne te legyél a sor végén.
Múltkor is leálltunk egy melóval, másnap ott termett két ukrán faszi, hogy majd ők megcsinálják, de úgy álltak ott, mint Mózes a hegyen vagy hol. Ez van. Bemész egy hivatalba, sorszámot húzol, vársz egy órát vagy kettőt, reklamálás nuku, aztán reszkess, bazdmeg, hogy minden iratod meg igazolásod meglegyen, kivert a víz, úgy fújják az összes szabályt meg törvényt, hogy te se köpni, se nyelni, a törvény nem ismerete nem mentesít, ezt a dumát nyomják, úgy kioktatnak, hogy azt érezd, egy kis senki vagy, csak azért, mert az ablak másik oldalán ülsz, a nyeretlenek oldalán. Legutóbb egy főorvost oktattak így ki, ő kikelt magából, hogy ő mégiscsak főorvos, de hát kit érdekel, mondta az a kis majom az ablak mögött, itt maga nem főorvos, csak ügyfél, és tényleg egy senkinek érzed magad a végén, pedig ők is senkik, ez a lényeg, az ablak másik felén kell ülni, ennyi. Nézd meg ezt a pörköltet, milyen színe van, semmilyen, mit akarsz ennyiért, kérdezte a pultos csávó, ha nem tetszik, menj máshová, itt is egy kis senki vagyok, ő két hete még maltert kevert, ismerem a faszit, de még azt se csinálta jól, előtte buszt vezetett, de piált, a szakács se tud főzni, persze, hogy nem tud, nem is kell, hogy tudjon, nem kell se vizsga, se semmi, hogy egy ilyen helyen melózzál, csak állj be, aztán főzzél, legfeljebb elcseszed, majd befejezi más. Mi úgyis visszajövünk, mert a környéken ez a legolcsóbb, megesszük a szart, közben tudjuk, hogy szar, ez van mindenhol, ahhoz, hogy ma miniszter legyél, ahhoz sem kell alkalmassági, sőt, ma még bársonyszékben ülsz, holnap már lapáton vagy.
Nézd meg, ott van Erzsi, recepciós, ő se ért semmihez, csak ül és felírja a nevét annak, aki jön, meg annak, akihez jönnek, egész nap rágózik, a munkaidő végén kiköpi és kész. Ez van ma, nézd meg a főnököt, ő sem ért semmihez, bennünket alkalmaz, akik nem értünk semmihez, de nem baj, mert azok sem értenek semmihez, akiknek dolgozunk, reklamálnak, de hát nem érdekes, azt mondjuk, ez van, akár tetszik, akár nem, legközelebb nem bennünket bíz meg, akkor sincs semmi, kuncsaft mindig lesz, ez van ma, anya szerint elsüllyedünk a pocsolyába, persze, mondtam is neki, de hát ezt hagytátok nekünk, szutykos is, meg szürke is, mindenki abba süllyed el, amibe született, na, lejárt az ebédidő. Hívásod van, okézd le, lehet, hogy valami meló, vállald be, mert ha te nem vállalod be, úgyis bevállalja más.