Húsz évvel ezelőtt egy hatvanéves fiatalember ismét felkerült a slágerlistára. Méghozzá olyan dallal, amelyet viszonylag ritkán énekelnek hatvanasok. Sex Bomb volt a nóta címe, és tökéletesen passzolt az előadóhoz. Amikor néhány hete nyolcvan lett, azt mondta: „Lehet, hogy még van bennem egy Sex Bomb. Mit lehet tudni?”
Ez Tom Jones.
Aki már ötvenöt évvel ezelőtt listavezető volt Nagy-Britanniában az It's Not Unusuallel. A walesi bányász családban senki nem gondolta volna, hogy a fiú ilyen magasra jut. Maga Thomas John Woodward, a későbbi Tom Jones sem, amikor kesztyűszabászként, papírgyári munkásként vagy porszívóügynökként kereste a kenyerét.
Walest sosem felejtette. Már hatvanhatban az otthon zöld füvéről zengett, hetvenöt évesen pedig arról beszélt: „Van egy Jerry Lee Lewis-szám, én is szívesen énekeltem, a Things That Matter Most to Me. Azért hozom elő, mert magam is gyakran tűnődöm, mi a legfontosabb. S mindig ott lyukadok ki, hogy szeretnék újra a mama kis fia lenni, ami persze csak illúzió.”
Nem kevesebb, mint 150 millió lemeze kelt el, pályája során vagy száz filmben énekelt. Az Alul semmiben előadott You Can Leave Your Hat On-ért a legjobb filmzenei Oscar-díjat is eltehette. A dalt Randy Newman írta és vette lemezre még 1972-ben. Nem sokan figyeltek rá. Aztán Joe Cocker feldolgozta 1986-ban, s felhangzott a 9 és fél hét című filmben. Legalább akkora feltűnést keltett, mint az erotikus dráma főszereplőjének finom érzékkel kiválasztott Kim Basinger. Majd jött a „Kalap” kabát nélkül a derék sheffieldi acélmunkások vetkőző show-jához.
A You Can Leave Your Hat On nem szerepel Tom Jones legkeresettebb tíz dala között. A Top Ten:
1. It's Not Unusual 13,7 millió példány,
2. Delilah 8,8 millió,
3. Green Green Grass of Home 6,52 millió,
4. Baby It's Cold Outside 6,47 millió,
5. Sex Bomb 6,2 millió,
6. She's A Lady 5,8 millió,
7. Mama Told Me Not Come 4,43 millió,
8. I'll Never Fall in Love Again 3,21 millió,
9. What's New Pussycat 2,67 millió,
10. Help Yourself 2,65 millió.
Olyan számok nem férnek be a legkurrensebb tízbe, mint az I'm Coming Home, a Help Yourself vagy a Love Me Tonight. Az utóbbi különösen emlékezetes a számomra: hetvenkettőben, nyári munkán, a balatoni kerthelyiségek egyikében magam is játszottam. Pardon, próbáltam játszani. Az Országos Szórakoztatózenei Központtól leküldtek három vendéglátózenész mellé Siófokra. A billentyűssel próbáltam két keserves délelőttön át. Amikor a Love Me Tonight először megszólalt szerény közreműködésemmel, este kilenc tájban, zsúfolt ház, vagy kétszáz ember előtt, a zongorista döbbenten búgta a mikrofonba: „Iván, valami mást!”
Tom Jones is meghökkentette a világot a Satisfaction, a Something 'Bout You Baby I Like vagy a Kung Fu Fighting előadásával. (Kicsit másképpen, mint csekélységem a magyar tenger sorra egymásnak ütköző táncos üdülővendégeit.)
Magyarországot is sokszor hódította meg személyesen. A Kisstadionban kezdte, aztán beköltözött a Papp László Sportarénába, talán a névadó iránti tiszteletből is, mert mindig imádta a bokszot. De akadt olyan koncertje a győri városháza előtti téren, amelynek során végig szakadt az eső, ám nemcsak az elemek tomboltak: legalább 25 ezren végigcsápolták a bulit. Több esernyőt számoltak 2014-ben a Rába partján, mint fél évszázaddal korábban – Tom Jones befutása előtt egy esztendővel – Cherbourgban...
A Magyar Narancs 2009-ben azt írta: „Ha tíz év múlva járókerettel jön fel a színpadra, akkor is ott lesz a helyünk.” Ott volt, Jones nálunk járt 2019-ben is. Akkor az jelent meg róla: CD-minőségben énekel.
Valójában T. J.-minőségben. Nem csoda, ha Gálvölgyi János felidézte hozzá fűződő élményét: „Régi, nagy kedvencem, örülök, hogy sikerült látnom, hallanom őt. Úgy oldottam meg a közlekedést, hogy már délelőtt otthagytam az autómat az egyik zuglói utcában. A koncert után mondhatni kényelmesen haza fuvaroztam magam.”
A nyolcvanadikon arról érdeklődtek Tom Jonestól, miként őrizte meg parádés hangját. „Sok víz, kevés szivar” – felelte röviden.
Befutása óta sok víz lefolyt szülőhelye, Pontypridd folyóján, a Rhonddán, de még mindig nem öreg szivar.
