Freund Tamás agykutatót választotta kedden a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) következő elnökének a tudós köztestület közgyűlése. Bár az eddigi elnök, Lovász László mandátuma májusban lejárt, az akkor esedékes közgyűlést, s így az MTA új vezetésének megválasztását is el kellett halasztani a koronavírus-járvány miatt. A halasztás ellenére a tudósok most is csak elektronikusan, „távjelenlétben” szavazhattak, amit többen – például az Akadémia köztestületi tagjaiból álló Stádium 28 Kör képviselői – több szempontból aggályosnak tartottak. Az aggodalmak egy része be is igazolódott, amikor az eredetileg július 1-re tervezett virtuális közgyűlést be kellett rekeszteni, miután a szerverek túlterheltsége miatt nem volt biztosított minden köztestületi tag számára az akadálytalan részvétel.
A kezdeti nehézségek ellenére sikeresen lezárult a szavazás, aminek végeredménye nem okozott nagy meglepetést: akadémiai körökben korábban is Freund Tamást tartották esélyesnek az elnöki posztra, aki eddig alelnökként vett részt az MTA vezetésében. Eredetileg hárman indultak a tisztségért, ám miután Szathmáry Eörs evolúcióbiológus júniusban visszalépett, már csak Freund Tamás és Pléh Csaba kognitív tudós maradt versenyben. Az új elnöknek annak ellenére is sikerült megszereznie a tudósok többségének bizalmát, hogy több korábbi nyilatkozata is visszatetszést keltett.
Az MTA nem sokkal a Közép-európai Egyetem (CEU) budapesti működésének ellehetetlenítése után került a kormányzat célkeresztjébe: 2018 júniusában mindenfelé előzetes egyeztetés nélkül 28 milliárd forintnyi forrást, az Akadémia költségvetésének csaknem felét csoportosították át az Innovációs és Technológiai Minisztériumhoz (ITM). Ezt követően megindult egy hosszú egyeztetési folyamat az MTA és az ITM között, amit kezdetben mindkét fél konstruktívnak tartott, ám nem sokkal később éles ellentétek rajzolódtak ki, sőt Lovász László akadémiai elnök a Népszavának adott tavaly februári interjújában azt mondta: nem tudja cáfolni azt a vélekedést, hogy a kormány zsarolja őket.
A folyamat a kutatóintézetek elcsatolásával végződött: tavaly szeptembertől az állami Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) irányítása alatt működik a kutatóhálózat, amelynek irányítását Maróth Miklósra, az Orbán Viktor kormányfővel jó viszonyt ápoló orientalista klasszika-filológusra bízták.
Bár Freund Tamás maga is ellenezte az akadémiai kutatóintézetek elválasztását az MTA-tól – a jobboldali-konzervatív értékrendű tudósokat tömörítő Professzorok Batthyány Köréből is kilépett – a belé vetett bizalom meginogni látszott, miután 2019 októberében nyilvánosságra került egy levele, amit a miniszterelnöknek címzett, s amelyben „gyengén teljesítő”, kormánykritikus társadalomtudományi kutatócsoportok munkatársairól írt, akik a fiatalságot „mételyezik”, és akiktől „szerettek volna megszabadulni”. Freund bocsánatot kért, ám a kormányközeli Mandinernek a múlt héten adott interjújában ismét éles kritikával illette a társadalomtudósokat, akik közül szerinte többen „híján vannak külföldi állásajánlatoknak”, teljesítményük „tényleges nemzetközi mércével mérve elégtelen”, és külföldön csak akkor fogadják el írásaikat, ha azokban a magyar kormányt kritizálják. Kijelentései ellen 66 magyar tudós nyílt levélben tiltakozott.
Freund Tamás elnöki programjában gyakran hivatkozott a politikai és a tudományos közélet képviselői közötti bizalom fontosságára, szerinte e nélkül nem gyarapítható a tudás, nem fejleszthető az ország versenyképessége. Partnerként tekint az akadémikus közösségre, az egyetemekre, kutatóhelyekre, innovatív vállalatokra, illetve az országgyűlés és a kormány tagjaira is. Szerinte csak ezzel a szövetségi körrel együttműködve lehet megfelelni az Akadémia előtt álló kihívásoknak.
Pálinkás József: a kormány szálljon le a magas lóról
Meg kell szüntetni azt az áldatlan állapotot, ami a politika irányából alakult ki az Akadémia felé – nyilatkozta lapunknak Pálinkás József, az MTA korábbi elnöke, aki Freund Tamást és Pléh Csabát is kiváló tudósnak tartja, szerinte az akadémikusok örülhetnek, hogy közülük kellett új vezetőt választaniuk. Hozzátette: a leendő elnöknek nem lesz könnyű feladata, szerinte az MTA és a politika közötti bizalom javításához előbb „a kormánynak kellene leszállni a magas lóról”.
– Talán megengedhetem magamnak, hogy azt mondjam, elfogadhatatlan, hogy hozzá nem értő, közel írástudatlan emberek politikai szimpátia alapján beleszólhassanak abba, szerintük hogyan kellene működnie az Akadémiának, a tudománynak. Kicsit a kőkorszakra emlékeztet, amikor a tudományhoz nem értő emberek például egyes társadalmi jelenségek kutatását elítélik, létjogosultságát kétségbe vonják – fogalmazott Pálinkás. Példaként említette a nemi szerepek változásának vizsgálatát a társadalmi munkamegosztásban (az úgynevezett gender-kutatásokat – a szerk.), amelyeket a kormány elítélt, az ilyen egyetemi szakokat meg is szüntették.
Szerinte nemcsak az MTA új elnökének, hanem az Akadémia egészének dolgoznia kell azért, hogy a tudományos eredményeket, a tényeken alapuló véleményformálást minél jobban közvetítse a társadalom felé. A politikai hatalomnak pedig el kell fogadnia, hogy a tudomány mindig kritikus – még önmagával szemben is –, ám a tudományosan megalapozott kritikát nem úgy kell kezelni, mint politikai bírálatot.
Pálinkás József 2008-2014 között vezette az MTA-t, mint mondta, ebben az időben mindig is kiemelt feladatként tekintett az akadémiai kutatóhálózat fejlesztésére, a kutatóintézetek elcsatolását hevesen ellenezte. Szerinte az új vezetésnek arra is törekednie kell, hogy a tudományos, szakmai kérdésekben továbbra is legyen szava az Akadémiának.
Beszélt Freund Tamás társadalomtudósokat kritizáló nyilatkozatairól is: szerinte ezek „nem voltak szerencsések”. – Ha az Akadémia elnökének van is személyes álláspontja, az egyes tudományterületek eredményeinek megítélése az adott tudományterület képviselőire tartozik. Atomfizikusként és az MTA elnökeként én sosem vettem volna a bátorságot, hogy megítéljem, például egy neurobiológiai eredmény mennyire értékes. Ezt hagyjuk meg az adott terület hazai és nemzetközi szakértőinek – mondta.
Versenyben az elnöki székért
A véghajrában ketten versenyeztek az MTA vezetéséért:
Freund Tamás Széchenyi-díjas neurobiológus, az MTA rendes tagja, alelnöke. Biológusdiplomáját az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerezte 1983-ban. 1984-ben egyetemi doktori fokozatot, 1986-ban kandidátusi fokozatot, majd 1998-ban akadémiai doktori címet szerzett. Fő kutatási területe az agykérgi idegsejthálózatok szerkezete és működése. Az MTA 1998-ban levelező tagjává, 2004-ben rendes tagjává, majd 2014-ben élettudományi alelnökévé választotta. Tagja a londoni székhelyű Európai Akadémiának, a salzburgi Európai Tudományos és Művészeti Akadémiának, a Német Tudományos Akadémiának, az Amerikai Tudományos és Művészeti Akadémiának és a vatikáni Pontificia Academia Pro Vita akadémiának. 1998−2000 között az Idegtudományi Világszövetség (IBRO) vezetőségi tagja, 2004−2006 között az Európai Idegtudományi Társaságok Szövetségének elnöke volt.
Pléh Csaba Széchenyi-díjas pszichológus, nyelvész, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar-pszichológia szakán végzett 1969-ben. Egyetemi doktori disszertációját 1970-ben védte meg, kandidátusi fokozatot 1984-ben, nagydoktori fokozatot 1997-ben szerzett. 1998-ban választották az MTA levelező tagjai közé, 2004-től rendes tag. 2006-2008 között az Akadémia főtitkárhelyettese. A Budapesti Műszaki Egyetem Kognitív Tudományi Tanszékének alapító egyetemi tanára. Tudományos munkájában egyebek mellett nyelvpszichológiával, megismeréspszichológiával foglalkozik. Vezető témája a fejlődési zavarok értelmezése. Tagja a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak és a Magyar Pszichológiai Társaságnak, a londoni Európai Akadémiának, az Európai Kognitív Pszichológiai Társaságnak, alapítója és évekig vezetője a Közép-európai Kognitív Tudományi Társaságnak.
Bizonytalanság a kutatóintézetekben
Noha az akadémiai kutatóhálózatot tavaly rohamtempóban vették el az MTA-tól és helyezték az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) irányítása alá, az intézetek működésében szeptember óta lényegében semmilyen változás nem történt. Sőt Orosz Ferenc, az Akadémiai Dolgozók Fórumának (ADF) elnöke szerint továbbra is a bizonytalanság az úr.
– Az intézetigazgatók maradtak a helyükön, a kutatások zajlanak tovább, egyelőre nem érkezett központi utasítás a kutatási témákat illetően sem. A költségvetési támogatásunk ugyanannyi, mint tavaly volt. Viszont több kutató így is önként távozott, s bár az elvándorlás nem drámai, érezni lehet a hiányukat. A nagy többség szerintem a kivárásra játszik – vélekedett Orosz Ferenc.
Szerinte az MTA elnökválasztásnak is szerepe van abban, hogy a kutatóintézetek működéséhez még nem nyúltak hozzá érdemben. Mint mondta, a választást követően felgyorsulhatnak a folyamatok, az egyik első lépés pedig a kutatóintézeti dolgozók közalkalmazotti státuszának megszüntetése lehet, amiről ugyan még nem történt hivatalos bejelentés, de az intézeteken belül erről már „nyílt titokként” beszélnek. Ebbe az irányba mutathat az is, hogy – a szakképzésben dolgozókhoz hasonlóan – a kutatóhálózat dolgozóinak is átlagosan 30 százalékos béremelést ígértek.
Az ELKH elnöke, Maróth Miklós is elismerte egy június végi sajtótájékoztatón, hogy a hazai kutatók jelenlegi illetménye elmarad a külföldi fizetésektől, emiatt pedig több intézetbe nem jelentkeztek fiatal kutatók. Palkovics László innovációs miniszter ugyanitt bejelentette: jövőre 22 milliárd forint többletforrás állhat rendelkezésre az ELKH kutatóintézet-hálózatának működésére, ennek jelentős része bérfejlesztésre fordítható. A 2021-es költségvetési törvényben egyébként összesen 57 milliárd forintot biztosítanak az ELKH-nak (míg az MTA-nak csak 17 milliárdot).
Az ADF vezetőjével ellentétben az ELKH főtitkára viszont úgy érzi, jó kapcsolat alakult ki és megvan a bizalom a kutatóintézetek vezetői és az ELKH között. Szigeti Ádám lapunknak azt írta, az ELKH célkitűzése, hogy erősítse a kutatói szabadságot és a kutatóhálózat átláthatóbb, hatékonyabb működését. Egy kiválóságra épülő kutatói életpályamodellt is kialakítanak a bérek rendezése és a tehetséges kutatók „bevonzása” érdekében. Állítása szerint az MTA-val is folyamatosak az egyeztetések. A kutatóintézeti dolgozók közalkalmazotti státuszának megszüntetéséről annyit írt: ennek kezdeményezése a kormányzati szervek hatáskörébe tartozik.
